ENDRE KÁROLY [álnév: Andreas]

(Temesvár, Temes vm., 1893. ápr. 27.-Temesvár, 1988. febr. 7.): költő, műfordító. [MO/ROM]

M.: Az ember, aki járva jár, v., Bp., 1922; Az ember a csillagok alatt, v., Temesvár, 1947; Válogatott versek, Bk., 1957; A felszabadulás rapszódiái, v., Bk., 1959; Elégiák és rapszódiák, v., Bk., 1962; Endre Károly legszebb versei [előszó Majtényi Erik], Bk., 1964; Versek, gyűjteményes kiad. [bev. Méliusz József], Bk., 1965; Őszutóm versei, Temesvár, 1972; Görzi elégiák, életregény versben, Bk., 1978; Periandrosz. Verses dráma öt felvonásban, előjátékkal Hérodotosz történeti könyvei nyomán, Bk., 1982; Örök megújhodás, cikkek, útijegyzetek, emlékezések, Bk., 1988.

Műford.: C. Theodorescu: Játszótér, v., Bk., 1963; M. Breslasu: Ének a csudafárul, 1963.

Szerk.: Évezredek húrjain. Franyó Zoltán műfordításai, I-II., bev., Mvh., 1958; Franyó Zoltán: Lírai világtájak, előszó, Bp., 1967; Gherasim Emil: Emelt fővel, előszó, Temesvár, 1973.

[ÚMIL,ROMIL,KMIK,MÉL4]