ESZE TAMÁS

(Szekszárd, 1903. szept. 20.-Bp., 1993. júl. 14.): történész, irodalomtörténész.

A történelemtud. kandidátusa 1953.

M.: Szétszórt csontok, 1939; Kiáltó szó a pusztában, 1939; Ég a puszta, 1939; A nagybányai pénzverőház II. Rákóczi Ferenc korában, 1940; Jeltelen sírok. Levéltári adatok református lelkipásztorok életéhez, Debrecen, 1941; A református Esze Tamás, 1941; A kassai pénzverőház, 1705-10, 1941; A kolozsvári pénzverőház II. Rákóczi Ferenc korában, 1942; Az eperjesi református egyházközség, 1944; Esze Tamás [Köpeczi Bélával], 1951; Kuruc költészet, ant., s. a. r., bev., 1951; II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata, 1951; Magyar költészet Bocskaytól Rákócziig, ant., s. a. r., bev., 1953; A Mercurius-kérdés revíziója, 1954; Kuruc vitézek folyamodványai 1703-1710, szerk., bev., jegyz., 1955; Ráday Pál iratai I. 1703-1706, s. a. r. [Maksay Ferenccel és Pap Lászlóval], 1955; A magyar református egyház útja a reformációtól napjainkig, 1960; Tarpa és Esze Tamás, 1966; Ráday Pál Emlékkönyv, szerk., 1994.

[MIL,MTAA,ÚMIL]