JUHÁSZ FERENC

(Bia, 1928. aug. 16.): költő, szerkesztő.

JA-díj 1950; Kossuth-díj 1951, 1973; A Sztrugai Nemzetközi Költői Estek Nagydíja (Makedónia) 1967, Aranykoszorúja 1992 <1993*ÚMIL>; Radnóti-díj 1971; A Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1988; A Művészeti Alap Irodalmi Nagydíja 1991; Az Év Könyve Jutalom 1993; A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 1994; A Széchenyi Akadémia alap. tagja [1992].

M.: Szárnyas csikó, v., 1949; A Sántha család, elb. költemény, 1950; Apám, elb. költemény, 1950; Új versek, 1951 <1950*ÚMIL>; A jégvirág kakasa, komikus eposz, 1951; Óda a repüléshez, v., 1953; A Nap és a Hold elrablása, verses mesék, 1954; A tékozló ország, eposz, 1954; A virágok hatalma, v., 1955; A tenyészet országa, ögy. v., 1956 [!1957]; Virágzó világfa, vál. v., 1965; Harc a fehér báránnyal, v., 1965; Gedichte, 1966; Mit tehet a költő?, tan., cikkek, interjúk, 1967; A Szent Tűzözön regéi, v., 1969; Anyám, v., 1969 <1970*MIB8>; Vázlat a mindenségről, esszék, 1970; A halottak királya, eposz, 1971; A megváltó aranykard, v., 1973; A mindenség szerelme I-II., ögy. v., 1971-73; Írás egy jövendő őskoponyán, esszék, 1974; Három éposz, 1975; Szerelmes hazatántorgás, v., 1977; Három vers. Három évtized. A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujában, 1978; Csikóellés, v., 1978; Művei I. Versek és eposzok, II. Eposzok és versek, III. Versprózák, 1978-1980; Remény a halálig, v., 1983; A boldogság, naplóversek, 1984; Halott feketerigó, eposz, 1985; A csörgőkígyó hőszeme, v., 1987; Fekete Saskirály, eposz, 1988 <v.*ÚMIL>; A hazatérő halott, vers, Békéscsaba, 1988; A tízmilliárd éves szív, v., 1989; Föld alatti liliom, v., 1991; A csönd virága, vál. v. [bolgárul: Szófia, 1991]; Krisztus levétele a keresztről, v., 1993; Világtűz, versek 1989-1994, 1994; Pupillák, szonettciklus, 1995; Pipacsok a pokol fölött, v., 1996.

[MIL,ÚML,KKMGY,KMIK,KK92,KK94,KK96,ÚMIL]