KÁLMÁN BÉLA

(Lakompak [ma Ausztria], 1913. febr. 28.-Bp., 1997. aug. 22.): nyelvész.

Az irodalomtud. kandidátusa 1952, doktora 1957; az MTA lev. tagja 1973-tól, r. tagja 1981-től; A Finn Tudományos Akad. külső tagja; Munka Érdemrend arany fokozata 1984; Finn Oroszlánrend lovagkeresztje 1970.

M.: Obi-ugor állatnevek, 1938; A bősárkányi gyékényszövés és szókincse, 1942; A mai magyar nyelvjárások, 1951; Manysi /vogul/ népköltési gyűjtemény. 3. köt. 2. rész, Munkácsi Bernát hagyatékának felhasználásával s. a. r., 1952; Manysi nyelvkönyv, 1955; Die russischen Lehrwörter im Vogulischen, 1960; Chrestomathia Vogulica, 1963 [angolul: Bloomington és Hága, 1965]; Manysi /vogul/ népköltési gyűjtemény. 4. köt. 2. rész, Munkácsi Bernát hagyatéka alapján s. a. r., 1963; Nyelvjárásaink, 1966; A nevek világa, 1967 [angolul: 1978]; Wogulische Texte mit einem Glossar, 1976; Leszállt a medve az égből, vogul népköltési ant., szerk., 1980; Munkácsi Bernát, 1981; Szövegtan és tipológia, 1984; Wogulisches Wörterbuch [Munkácsi Bernát gyűjtése alapján átdolg., s. a. r.], 1986.

Műford.: E. Vilde: Aki eladta a feleségét, r., 1967; A bálvány, észt kisr.-ek, 1973; A H. Tammsaare: Pünkösdvasárnap, elb.-ek [Bereczki Gáborral], 1978.

[KK94,KK96,ÚMIL,OSZKK]