KÁRPÁTI AURÉL

(Cegléd, 1884. dec. 5.-Bp., 1963. febr. 7.): színházi szakíró, kritikus, író, költő.

Baumgarten-díj 1929, 1936; Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozat 1947; Munka Érdemrend 1959; Kossuth-díj 1960.

M.: Az én örökségem, v., 1909; Éjszakai ballada, elb., 1912; Budai képeskönyv, elb., 1914; Kőmíves Kelemen [Vajda Lászlóval], d., 1916; Három régi esztendő, r., 1918; A bihari remete és egyéb történetek, elb., 1920; A búsképű lovag. Irodalmi noteszlevelek 1911-1919, 1920; Hamis tüzek, r., 1920; Kaláris, v. és elb., 1921; Aquamanile, r., 1922; Megölt szerelem, r., 1922; Hamupipőke, mesejáték, 1923; A nyolcadik pohár, r., 1927; Tavaszi felhők az égen..., r., 1927; A kételkedő kritikus, tan., 1928; A menekülő lélek, tan., 1935 <1934 KMIK>; A bagoly, elb., 1937; Babits Mihály életműve, tan., 1941; Vaszary [Petrovics Elekkel], tan., 1941; Néma hegedű, elb., 1943; A nyolcadik pohár, r. és elb., 1945; A színház drámája, tan., 1947; Kultúra haláltánccal, tan., 1947; Örök Shakespeare, tan., 1948; Kántorné, monogr., 1954; Él még Bánk!, Katona József életregénye, 1955; Megyeri Károly, tan., 1956; Főpróba után. Válogatott színibírálatok 1922-1945, tan., 1956; A hollófürtű kedves, tört. miniatűrök, 1958; Színház, kritikák, 1959; Tegnaptól máig, vál. tan., 1961; A vándor visszanéz, vál. v., elb., v., 1963.

[MÉL2,ÚMIL,KMIK,OSZKK]