KENDE SÁNDOR [ifj. Windisch Sándor; 1936-1946-ig Sásdi Sándor Pál]

(Bp., 1918. máj. 27.-Bp., 1992. nov. 16.): író, költő.

Szocialista Kultúráért 1954, 1958; Krúdy Gyula-emlékérem 1989.

M.: Ember nem hallotta, v., 1940; Gyárban és őrhelyen [Fehér Tibor Dezsővel], v., 1940; Magam vetkőztetem... Versgyűjtemény, összeáll. [Fehér Tibor Dezsővel], 1941; Három Lázár, r., 1943; Egymásra ítélve, r., 1946; Lilith fiai, r., 1947; Közel a mennybolt, r., Pécs, 1960; Testvérek, kisr., 1962; Elárult élet, r., Pécs-Bp., 1965; Fekete vakáció, r., 1968; Felmentő ítélet, r., 1968; Szerelmetes barátaim, r., 1970; A Szajna lánya, elb., karcolatok, 1972; Furcsa lány, r., Pécs, 1975; Szembenézni, r., 1978; Lusta Emmi és az Indián, r., 1979; Mondani valamit, elb., 1979; Száguldó nyugtalanság, r., 1980; Lusta Emmit tetten érik, r., 1981; Lusta Emmi és a szerelem, r., 1983; Fekete rapszódia, kisr., elb., karcolatok, 1984; Sorsom a könyv, visszaemlékezések, 1986; Hadova papa és a Mozdony galeri, r., 1986; Őszes Ádám lánya, kisr., elb., 1989; Pistám szerelmei, r., 1992; Ittfelejtett engem az Isten, 1993.

[MIL,KKMGY,ÚMIL,KMIK,MIB8,OSZKK]