KÓNYA LAJOS

(Felsőgalla, 1914. nov. 2.-Bp., 1972. júl. 13.): költő, író.

Kossuth-díj 1950, 1953.

M.: Úti sóhaj, v., Sopron, 1936; Te vagy-e az?, v., Sopron, 1937; Hazug éjszaka, v., Felsőgalla, 1939; Honfoglalók, v., 1949; Fények a Dunán, v., 1950; Szép Anna lakodalma, v., 1950; Néphadseregünk, vers, 1951, Öröm és gyűlölet, v., 1951; Tavaszi utazás, v., 1951; Kínai október, útinapló, 1952; Bányászlámpák, v., 1952; Válogatott versek, 1953; Iskolások, képes mesekönyv, 1954; Országúton, v., 1954; Emberségek szerint, v., 1956; Hej, búra termett idő, r., 1956; Emlék és intelem, v., 1960; Hazai táj, v., 1961; Virág Márton boldogsága, kisr., 1962; Égen-földön, v., 1964; Aszú, v., 1967; Szálló magvak, v., 1969; Kicsi a viág, életrajzi r., 1970 <1979*KMIK>; Kései ábránd, v., 1971; Soproni évek, önéletrajzi r., 1973.

Műford.: A. Vallet-R. Dubuch: Lourdes-i gyógyulások, Sopron, 1937; N. Gribacsev: Tavasz a "Győzelem" kolhozban, verses elb., 1953.

[MIL,MÉL3,KK69,KK72,KL,ÚML,ÚMIL,KMIK,OSZKK]