KOVÁCS ENDRE

(Paks, 1911. máj. 19.-Bp., 1985. ápr. 18.): történész, irodalomtörténész, író.

A történelemtud. kandidátusa 1952, doktora 1964; Kossuth-díj 1955; Munka Érdemrend arany fokozata 1971; Szocialista Magyarországért Érdemrend 1981.

M.: Világének, v., Pozsony, 1929; Panoptikum, elb., Pozsony, 1934; Felszabadultak, elb., Érsekújvár, 1939; Az alázat évei, r., Érsekújvár, 1940; Prága-Pozsony-Bp., r., Érsekújvár, 1941; Az új szlovák regény, 1943; Két háború közt, 1944; Magyar-cseh történelmi kapcsolatok, 1952; Bem József, 1954; Magyar-délszláv megbékélési törekvések 1848/49-ben, 1958; A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon, 1959; A lengyel irodalom története, 1960; Reymont, 1961; A mai polgári történetírás, 1962; A krakkói egyetem és a magyar művelődés, 1964; A népek tavaszától a párizsi kommünig, 1964; A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak, 1967; Ausztria útja az 1867-es kiegyezéshez, 1968; Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között, 1971 <1972*CSMIL>; Népek országútján, vál. tan., 1972; Magyarok és lengyelek a történelem sodrában, 1973 <1976*CSMIL>; Szabadságharcunk és a francia közvélemény, 1976; Történelmi arcképek, tan., 1976; Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon, 1977; Herzen, 1978; A barátság ezer éve. Magyarország-Lengyelország [Dávid Katalinnal], 1978; Bem a magyar szabadságharcban, 1979; Sienkiewicz, 1980; Korszakváltás, emlékiratok, 1981; Az örök fogoly. August Blanqui élete, 1983.

[MIL,MÉL3,KK3-4,KL,MTAA,ÚML7-8,ÚMIL,CSMIL,OSZKK]