LACZKÓ GÉZA

(Bp., 1884. dec. 3.-Bp., 1953. dec. 1.): író, műfordító.

M.: Solo solissimo, v., Kvár, 1907; A porosz levél. Madame de Rothe halála, elb. [1911]; Széphistória Vasverő Deli lovagról, verses elb., 1913; Noémi fia, életrajzi r., 1917; Németh maszlag, török éfium, r., 1918; William Blackbirth lelke, elb., 1922; Sey Tamás levelei, elb., 1922; Sátán Trismegistos olvasója, elb. [1927]; Rasputin, színmű, 1929; Sánta Ámor, elb. [1937]; Királyhágó, r., 1938; Szent Iván tüze, r., 1932; Az örök ripacs, r., 1942; Az őstehetség, r., 1944; Rákóczi, 1. Isten árnyéka a földön, 2. Vörös zászlók alatt, tört. r., 1955; Mártír és rabszolga, elb., 1957; Szerelem és halál árnyékában, elb., 1959; Nyári feleség, elb., 1963; Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön, r., 1972; Öröklés és hódítás [s. a. r. Véber Károly], tan., 1981; Innen és túl, tud. fant. elb., 1981; Pest és a nők, 1-2, elb., 1982.

Műford.: Molière: A mucsai széplelkek, vígjáték, 1982; A. Maurois: Voltaire, 1990.

[ÚMIL,MNBCD]