LŐRINCZE LAJOS

(Szentgál, 1915. nov. 24.-Bp., 1993. okt. 11.): nyelvész.

A nyelvtud. kandidátusa 1952; Magyar Népköztársasági Érdemérem 1952; a Munka Érdemrend arany fokozata 1966; Akadémiai Díj 1967; Állami Díj 1970; SZOT-díj 1975; Apáczai Csere János-díj 1981; Déry Tibor-jutalom 1984; Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1985; Révai Miklós-emlékérem, 1985; Pais Dezső-díj 1990; Kosztolányi-díj 1992; Erzsébet-díj 1992; MTV Alkotói Nívódíj (posztumusz) 1993.

M.: Földrajzi neveink élete, 1947; Magyar nyelvjárási bibliográfia 1817-1949 [Benkő Loránddal], 1951; Nyelv és élet, 1953; A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere, 1955; Nyelvművelő, 1956; Édes Anyanyelvünk, szerk., 1961; Nyelvőrségen, 1968; A magyar nyelvjárások atlasza I-IV., társszerző, 1968-78; Emberközpontú nyelvművelés, 1980; Nyelvművelő kézikönyv I-II., társszerző, 1980-85; Hogyan vitázunk, hogyan vitázzunk?, 1985; Megnől az ember szíve, Veszprém, 1993.

[MIL,ÚML,MKK,KK92,MTAA,ÚML,ÚMIL,MIB8]