LUKÁCSY SÁNDOR

(Csorna, 1923. ápr. 11. -Bp., 2001. nov. 4.): író, irodalomtörténész.

Az irodalomtud. kandidátusa 1968; JA-díj 1993; Pro Urbe Budapest 1996; Toldy-díj 1997; A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 1998.

M.: Hét évszázad magyar versei, társszerk., 1951; Kossuth, szöveggyűjtemény, 1952; Haladó kritikánk Bessenyeitől Adyig, összeáll., bev., 1952; Kortársak nagy írókról I-II., vál., jegyz., 1954-56; Vörösmarty Mihály, szöveggyűjtemény, 1955; Szamártestamentum. Középkori francia mesék és bohózatok, szerk., 1962, bőv. kiad., 1983; Petőfi és kora, szerk., 1970; L'Inréconciliable. Petőfi, počte et révolutionnaire, szerk., 1973; Per Sándor Petőfi [Giorgio Lutival], Firenze, 1973; A Hymnus költője, szerk., 1974; Ragyognak tettei... Tanulmányok Vörösmarty Mihályról, szerk., Szfvár, 1975; Föltámadott a tenger..., szöveggyűjtemény, 1976; Magyar Robinson és egyéb irodalmi ritkaságok <furcsaságok*ÚMIL>, szemelvények, Pozsony-Bp., 1987; Nemzeti olvasókönyv, szöveggyűjt., 1988; Ez volt március 15-e, szöveggyűjtemény, 1989; Híres szerelmesek, bibl., 1994; Isten gyertyácskái. Tanulmányok a régi magyar egyházi irodalomról, Pécs, 1994; A hazudni büszke író. Tanulmányok a francia forradalomtól Madáchig terjedő időről, vál. tan., 1995; Magyarok úti kalandjai, vál., 1995; Egy hazánk van. Tanulmányok a reformkorról, Pécs, 1996.

[MIL,MTAA,MKK,KK92,KK94,KK96,ÚMIL,MNBCD]