ORTUTAY GYULA

(Szabadka, 1910. márc. 24.-Bp., 1978. márc. 22.): néprajztudós, irodalomtörténész, politikus.

Baumgarten-díj 1936, 1942; az MTA lev. tagja 1945-től, r. tagja 1958-tól; Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata 1946, ezüst fokozata 1947; Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal és nagykeresztje 1947; Kossuth Érdemrend II. osztály 1948; Magyar Népköztársasági Érdemrend I. osztály 1950; Munka Érdemrend 1955; Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1960; Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozat 1970; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970; Herder-díj 1972; Állami Díj 1975; Akadémiai Nagydíj 1978.

M.: Tömörkény István, Szeged, 1934; A szerelem Ajakon a házaséletig, Szeged, 1935; Székely népballadák, vál., 1935; Magyar népismeret, 1937; Parasztságunk élete [1937]; Rákóczi két népe, 1939; Fedics Mihály mesél, gyűjtés, 1940; Kis magyar néprajz [1940]; Magyar népművészet I-II., vál. [1941]; Művelődés és politika, 1949; Magyar népköltészet, 1955; Írók, népek, századok, 1960; Halhatatlan népköltészet, 1966; Hungarian folklore, 1972; Fényes, tiszta árnyak, 1973; posztumusz kötetek: Magyar néprajz [Balassa Ivánnal], 1979; A nép művészete, 1981; Magyar Néprajzi Lexikon I-V., 1977-1982.

[ÚMIL,MÉL3]