PAIS DEZSŐ

(Zalaegerszeg, 1886. márc. 20.-Bp., 1973. ápr. 6.): nyelvész.

Sámuel-díj 1919, 1926; az MTA lev. tagja 1930-tól, r. tagja 1941-től; Kossuth-díj 1951; Munka Érdemrend 1953, 1956; Révai Miklós-emlékérem 1968.

M.: Báró Kemény Zsigmond és az irodalmi élet, 1911; Régi személyneveink jelentéstana, 1922-23 [2. kiad.], 1966; Ó-magyar olvasókönyv [Jakubovich Emillel], Pécs, 1929; A veszprémvölgyi apácák görög oklevele mint nyelvi emlék, 1939; Irányelvek a magyar hangtörténet tárgyalásában, 1950; Hangtörténet [Gombocz Zoltánnal], 1950; Két fejezet a mondattanból, 1950; A magyar irodalmi nyelv, 1953; Egy szószervezet szétágazásai a magyarban és más finnugor nyelvekben, 1962; A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből, vál. tan., 1975; Pais Dezső és a szülőföld. Dokumentumok, Zalaegerszeg, 1986.

[ÚMIL,MÉL3]