PAKOCS KÁROLY

(Nagykároly, Szatmár vm., 1892. nov. 17.-Bukarest, 1966. okt. 23. <okt. 22.*>): költő, író (római kat. pap). [ROM]

M.: Nem csak kenyérrel él az ember, Szatmárnémeti, 1919; Forró szavak, v., Szatmárnémeti, 1924; Hazafelé, elb., Nagykároly, 1926; Lélek-ország [Szatmárnémeti], 1927; Lélek-zuhanás, r. [1928]; Jöttem Isten városából, v., Szatmárnémeti [1929]; Örömet akartok?, prédikációk, 1932; Édua áldozata, r., 1934 <1933*ÚMIL>; Istent kiált a tenger!, v., Nagyvárad, 1934; Judás-misztérium, Kvár, 1938; A lélek indul, v. [1941]; A lélek visszatér, elb., 1941; Különös emberek, elb., 1942; A megtérők bizonysága, 1942; A hét ajándék Istene, 1943; A teremtés éneke, drámai költemény, Rákospalota, 1946.

Műford.: [Girolamo] Savonarola versei, Kvár, 1939.

[ÚMIL,OSZKK,MÉL4]