SINKA ISTVÁN

(Nagyszalonta, 1897. szept. 24.-Bp., 1969. jún. 17.): költő, író.

Kossuth-díj 1990 (posztumusz).

M.: Himnuszok Kelet kapujában, v., Szeghalom, 1934 <1933*ÚMIL>; Pásztorének, v., Tornalja, 1935; Vád, v., 1939; Az élők félnek, v., 1939; Fütyöri és a hét vadász, elb., 1940; Denevérek honfoglalása, v., 1941; Harmincnyolc vadalma, elb., 1941; Fekete bojtár vallomásai I-II., önéletrajz, 1942-44 [New York, 1987]; Hontalanok útján, v., 1943, Balladáskönyv, v., 1943; Kadocsa, merre vagy?, r. [1944?]; Eltűnik a hóri domb, elb., 1961; Végy karodra, idő, vál. v., 1964; Mesterek uccája, v., 1967; posztumusz: Szigetek könyve, v., 1972; Válogatott versei, 1977; Érparti történet, vál. elb., 1984; Lovasok opál mezőkön, vál. v. [vál., szerk. Medvigy Endre és Tornai József], 1987; Megzendül az erdő, v., Vésztő, 1987; Mezítláb az utolsó padban, publ. írások [szerk., vál., utószó Medvigy Endre], 1989; Ajánlások [összeáll. Balogh Ferenc], Vésztő, 1992; Nagy útakról hazatérve, összegyűjtött v., I-II. [szerk. Medvigy Endre], 1993; Kadocsa merre vagy? [vál.: Medvigy Endre], 1997.

[ÚMIL,KMIK,MÉL3,OSZKK]