Ritter Ildikó: A korrupció szakbibliográfiája Folyóiratok
1998 nyarán a Rendőrtiszti Főiskola Társadalomtudományi tanszéke részt vett a University of Delaware kutatói által vezetett, a rendőri korrupciót nemzetközi összehasonlításban vizsgáló kutatásban. A mintát egységes megfontolások alapján alakították ki a különböző országokban. Hazánkban a szétküldött 1000 kérdőívből a rendőri állomány köréből mindössze 280 értékelhető érkezett vissza. A vizsgálatvezetők a mintát kiegészítették a Rendőrtiszti Főiskola első éves levelező hallgatóival. A szerző a beszámolóban a vizsgált öt ország eredményeit hasonlítja össze. Vizsgálja a korrupció szerkezetének megítélését, a jelentési hajlandóságot, a korrupció szankcionálásával összefüggő vélemények megoszlását az adott országok válaszadói között, illetve az eltéréseket a nemzetek között. A tanulmány második részében a szerző a magyar adatok elemzését tárja az olvasók elé. Bencze József - Balaska Andrea: A korrupció kérdései a vám- és pénzügyőrségen A szerzők a vám- és pénzügyőrségnél elkövetett korrupciós jellegű cselekményeket, azok okait, kiváltó tényezőit vizsgálják dolgozatukban. Véleményük szerint a szervezetben előforduló korrupciós magatartásokat számos külső tényező és a meghatározott sajátos belső viszonyrendszer indukálja. A tanulmány elemzi az 1996. április elsején életbe lépett vámjogi szabályozást megelőző mintegy harminc év korrupciós formáit, a jelenlegi korrupciós magatartások, jogsértések belső tényezőit. A vám- és pénzügyőrség feladatvégzésében tapasztalható korrupciós cselekmények jellemzően az alábbiak a határvámhivataloknál: soron kívüli ellenőrzés végrehajtása, felületes ellenőrzés, mennyiségi vagy vámmentes keretet meghaladó áruk ki- vagy beléptetetése, fiktív ki- vagy beléptetetések, nyilvántartásba vétel nélküli beléptetés vagy kiléptetés. A belterületi vámhivataloknál pedig: a soron kívüli vámkezelés vagy okmánykiadás, a felületes vagy szemle nélküli vámkezelés, az okmányok tartalmának meghamisítása, illetve fiktív okmányok kiállítása. A felsorolt cselekmények felderítését és bizonyítását alapvetően megnehezíti a nagyfokú látencia. A cselekmények vizsgálata során a szerzők megállapították, hogy egyre több ügyben fordul elő csoportos elkövetés, illetve a bizonyítékként felhasználható okmányok eltüntetése. A szerzők vizsgálják továbbá a szervezeten belüli korrupcióellenes intézkedéseket és azok hatásait. Kijelentik, hogy a jogsértések elleni fellépés eredményesebbé tételére egyrészt új belső módszerek kidolgozása és az ezzel foglalkozó személyi állomány növelése, a technikai eszközök fejlesztése illetve megfelelő jogszabályi háttér megteremtése szükséges, másrészt javítani kell a különböző rendvédelmi szervek közötti együttműködést. 1999/1O A tanulmány egy önkitöltős kérdőíves vizsgálat eredményeit összegzi. A kérdőívet a Rendőrtiszti Főiskola 160 levelezős hallgatója töltötte ki. A vizsgálat szerint vidéken a megkérdezettek minden vonatkozásban alacsonyabbnak ítélik a rendőri korrupciót, mint Budapesten. A fővárosban a leggyakoribb korrupciós formának azt tartották a megkérdezettek, hogy a helyszíni bírságról az intézkedő rendőr nem ad számlát. Vidéken viszont a legjellemzőbb korrupciótípusként azt jelölték meg, amikor a rendőr az igazolványát felhasználva kerüli el a felelősségre vonást. A vizsgálatban szereplő korrupciós formák körében nem szerepeltek a gazdasági korrupciós formák. Sárközi Ferenc: Korrupció a rendőrségnél A Pest megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgatója tanulmányában a korrupciós cselekmények tipikus megjelenési formáit vizsgálja a rendőrség kötelékében. Sorra veszi a korrupció veszélyét magukban hordozó magatartásformákat, ismerteti a korrupciós cselekmények felderítésének, bizonyításának nehézségeit, és elemzi az ismertté vált korrupciós cselekményeket veszélyeztetettségi állománycsoportonként. A tanulmány zárásaként javaslatokat fogalmaz meg a rendőri szervezeten belüli korrupció megakadályozására, az ilyen cselekmények előfordulásának megelőzésére. 1998/11 Az Európa Tanács jogi igazgatóságának munkatársa az ET Bűnözés okozta problémákkal foglalkozó európai bizottsága (CDPC) kiemelten foglakozik a címben szereplő témával. A tanulmányban a szerző vizsgálja az együttműködés lehetőségeit, a határokon átnyúló a szervezett bűnözés körébe tartozó - többek között - gazdasági bűncselekmények visszaszorításának feladatait, a harmonizáció esélyeit. 1998/10 [tematikus szám a korrupcióról] A szerző tanulmányában a politikai szervezetek és intézmények, politikusok közcélokkal ellentétes, magáncélú befolyásolásával, befolyásával és megvesztegetésével foglalkozik. A politikai korrupció szakirodalmának feldolgozásán túl szépirodalmi, történelmi és jelenkori közéleti példákkal illusztrálja a létező jelenség sajátosságait. Kitér a kádárizmus válságában jelentkező korrupciós formákra, elemzi a klientelizmus nélküli korrupciót, illetve a rendszerváltozás utáni második, MSZP, SZDSZ-kormány korrupcióellenes tevékenységét, mely a szerző szerint nem megállította, hanem eszkalálta a korrupciós folyamatot. Szikinger István: A rendőri korrupció jogforrása Az akkor még a COLPI főmunkatársaként dolgozó szerző abból a feltételezésből indul ki, hogy maguk a jogszabályok is gerjeszthetnek korrupciót. Tanulmányában a jogi normák és azok alkotásával összefüggő problémák korrupciógerjesztő hatásának néhány kérdését tekinti át. Az általa vizsgált korrupció lényege a közhatalommal visszaélés privát haszon szerzése céljából. Kiemelten foglalkozik a jogi értékek és a rendőr személyiségének összefüggéseivel, valamint a korrupciót közvetlenül előmozdító szabályokkal. Krémer Ferenc: A rendőri szubkultúra és a korrupció néhány problémája A szerző tanulmányában felvázolja a rendőrök foglalkozási kultúrájának főbb sajátosságait, és azt vizsgálja, hogy van-e kapcsolat e kultúra és a rendőri korrupció között. A rendőrök foglalkozási kultúrájának elemzése kapcsán megállapítja, hogy az átlagos rendőr egy dichotóm világképre alapozza a cselekedeteit, melyből három lényeges következmény adódik:
A rendőri szubkultúra és a korrupció kapcsolatát a szerző szerint alapvetően két tényező határozza meg: egyrészt az a korrupciós nyomás, amit a társadalom gyakorol a hivatalos szervezetekre, másrészt pedig maga a rendőrök közössége és szervezete. Dr. Kabai Imre - Dr. Kiss József: A kapcsolat... A szerzők a Jelenkutató Intézet és Alapítvány munkatársai. Tanulmányukban az Intézet által 1995-1997 között, a hivatali összeköttetésekről és a megvesztegetésről a magyarországi városokban végzett lakossági adatfelvétel eredményeit ismertetik. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a városok közvéleménye szerint mekkora szerepet játszik a széles értelemben vett korrupció abban, ahogy a lakók ügyeiket intézik és intézhetik a városházán. Eredményeik szerint a korrupció különféle formáival a nagyobb városok lakói kénytelenek együtt élni. A kisebb (átláthatóbb és ellenőrizhetőbb) közösségekben kisebb mértékben és enyhébb formákban van jelen. Rubicsek Sándor: Gondolatok a korrupcióról A szerző cikkében a gazdasági korrupció veszélyeit és az ellene folytatott harc hatékonyságának és szükségességének kérdésével foglalkozik Állást foglal a minden állampolgárra kiterjedő vagyonnyilatkozat és vagyonváltozás bejelentésének kötelezettsége mellett. Dr. Pintér István: A korrupció-megelőzése és korai felismerése az igazságszolgáltatásban A szerző egyetért azzal a feltételezéssel, hogy nagy összegű korrupciós pénzek az igazságszolgáltatás magasabb szintjén jelennek meg. Magas szintű állami tisztséget viselők kinevezésével a politika olyan befolyást szerezhet, ami eseti ügyekben biztosíthatja egyesek törvények felettiségét. A szerző górcső alá veszi a szocializmus igazságszolgáltatásában megjelent korrupciós formákat, kiemelt jelentőséget tulajdonít a megelőzés komplex feladatainak és különös figyelmet fordít ezekre (vezetők kiválasztása, megfelelő élet- és munkakörülmények biztosítása, folyamatos belső ellenőrzés). Szükségesnek tartja a korrupcióellenes belső, betartható és betartatható szabályok kidolgozását, illetve etikai kódex bevezetését az igazságszolgáltatás rendszerébe. Dr. Blasszauer Béla: Korrupció az egészségügyben A bioetikus szerző kiemelten a hálapénz, az emberen történő kísérletezés, a gyógyszertári megvesztegetés témakörét vizsgálja. A korrupciót a medicina kísérőjelenségeként értelmezi és hiányolja az egészségügyi korrupció elleni küzdelmet. Nem tekinti elfogadható magyarázatnak, hogy az egészségügyi korrupció egyes formái társadalmilag elfogadottak. Vizsgálja még az amorális egymáshoz küldözgetés, a tudományos csalás, az államigazgatási joggal való visszaélés, a várakozási lista, a titoktartás megsértésével összefüggő korrupciós magatartásokat. Véleménye szerint az egészségügyben fellehető korrupciónak komoly következményei vannak a beteg sorsát, de a társadalom morálját illetően is. Bedő Csaba: A korrupció és szervezett bűnözés elleni feladatok az EU-csatlakozás jegyében A szerző szerint a szervezett bűnözéssel, a korrupcióval szemben fellépő jogalkotók és jogalkalmazók jelentős lépéshátrányban vannak az újabb korrupciós bűncselekményformák megjelenésének üldözésében. Nem véletlen, hogy az Európai Unió jelentős teret szentel a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harc kiszélesítésének. Ennek szellemében fogadott el az EU Bizottság 1997. áprilisán egy akció tervet. A szerző a tanulmányban ezt az akciótervet mutatja be és elemzi. Dr. Grecskó Imre - Dr. Léhner György: Hivatásos határőrizet - terjedő korrupció? A tanulmány szerzői a határőrségnél megjelenő korrupciós formákat vizsgálják. Kiemelten foglalkoznak a hivatali helyzet felhasználásával haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmények közül a hivatalos személy által elkövetett vesztegetés és a deviza-bűncselekmény elkövetési formáival és körülményeivel. Elemzik a korrupciós bűncselekmények bizonyításával kapcsolatos nehézségeket, a felelősségre vonás problémáit, a vádemelés, bírósági eljárás szerepét a korrupció visszaszorításában. 1995/2 A szerző vizsgálja a hazai társadalmi-gazdasági változások hatásait a korrupció különböző formáinak megjelenésére. Kiemeli a korrupció fogalom-meghatározásának problémáját, hiányolja az általánosan elfogadott definíciót. A tanulmány az állami szintű korrupcióellen program szükségességének és feladatainak elemzésével zárul.
"A magyar társadalom politikai, gazdasági és morális mélypontra jutott. Az állampolgárok bizalma a politikai szféra egésze iránt megrendült. Hosszútávon legaggasztóbb a morális válság melyet leginkább az ingerküszöb exponenciális emelkedése jelez: egyre több és nagyobb korrupció, visszaélés, hátbatámadás kell ahhoz, hogy felháborodjunk." Ezekkel a szavakkal kezdi tanulmányát a szerző, aki a mostanában felszínre került gazdasági botrányok közül az ún. Tocsik-ügyet vizsgálja, mint a bűnbakképzésnek egy jól illusztrált példáját. A bűnbakképzésben testet öltött társadalmi feszültségek elsősorban a gazdasági eliten belüli viszonyokra vezethetők vissza. A késő kádári technokrácia a multinacionális cégek tulajdonosaival és menedzsereivel, valamint a hozzájuk kapcsolódó gazdasági elitekkel együtt a gazdasági hatalom egyre nagyobb részét koncentrálja. A gazdasági elit vezetői egyre növekvő erőfölényre tesznek szert a politikai és a kulturális elittel szemben, így megfigyelhető az a törekvésük, hogy a politikai és a kulturális elitet a saját szolgálatukba állítsák. A szerző véleménye szerint az elkövetkező időben, nem csak a gazdasági eliten, hanem az elit egészén belüli küzdelem is éleződni fog és a társadalmi elégedetlenség is várhatón erősödik. Ez pedig maga után vonja, hogy az elit önreflexiós képessége láthatóan csökken, egyre kevésbé képes szembe nézni a valóságos feszültségekkel, egyre kevésbé képes alternatívák felmutatására és mind több irányból várható újabb bűnbakkeresés megindulása. 1995/3 A szerző a japán társadalomban jelenlévő korrupció okait formáit és a korrupcióellenes intézkedéseket vizsgálja tanulmányában. A japán és tágabb értelemben a kelet-ázsiai korrupció számos tényező eredője. A korrupció okait tekintve 4 tényezőt említ. A legmélyebb szinten hosszú távú történelmi tényezők hatását - a konfuciánus gyökerű politikai kultúra és intézményrendszer vonásait - kell figyelembe venni. Másodszor a múlt század második felében megindult gyors modernizáció és iparosítás hatását: ez kedvezett a monopóliumok kialakulásának, az ipari és kormányzati intézmények egymáshoz kapcsolódásának, következésképpen a korrupciónak is. Harmadszor, az 1945 óta eltelt időszak a háború előtti gazdasági szerkezet új formában való továbbélését hozta. Az amerikai megszállástól máig a korrupció a modern japán gazdasági és politikai élet szerves része maradt, szorosan kapcsolódott a hatalmi intézmények működtetéséhez. Végül 1992, új korszak kezdetét jelzi: a korrupciós botrányok, a nyomukban következő kormányválságok sora a japán politikai élet átalakításához vezetett. A szerző ezeket a tényezőket illetve a korrupció ellen fellépő végrehajtó intézmények működését veszik górcső alá a tanulmányban. 1995/1 [tematikus szám a korrupcióról] A szerző - mellőzve a korrupció kifejezést - áttekinti a kádári korszakban kialakult (rész) tulajdonosi réteg útját, a gazdasági változásoknak a társadalmi szerkezetre gyakorolt hatását illetve a társadalmi változások befolyását a piac működésére. Vizsgálja a társadalom, illetve az egyének alkalmazkodó képességét, majd elemzi a rendszerváltozás utáni gazdasági és politikai összefonódás jelenségét és hatásait. A korrupcióról I-III. (Tarnói Gizella interjúi) Tarnói Gizella Kuncze Gáborral, Sárközy Tamással és Antal Lászlóval készített interjúit adja közre a lap hasábjain. I. Kuncze Gábor: A jogrenddel valami baj van A kérdezett Kuncze Gábor, az akkori belügyminiszter, elmondja, hogy főként a privatizáció körül, de a közbeszerzések körül is sok a visszaélés. Kiemeli, hogy a korrupció hátterében nem csak pénz, hanem állások, kapcsolatok, barátságok és egyéb elkötelezettségek is állhatnak. A szolgáltatás - viszontszolgáltatás elve húzódik meg mögötte. Az igazán nagy problémát azok a pénzek jelentik, amelyet egyszerűen kiemeltek az állami vagyon köréből és magánvagyonná vált. Arra kérdésre, hogy belügyminisztersége alatt el tudja-e képzelni, hogy a korrupció csökkeni fog, azt válaszolta, hogy ő már azzal is elégedett lenne, ha mindenfajta látványos változtatás nélkül olyan érzetet lehetne kelteni, hogy a korrupció csökken. Szerinte azzal lehetne ezt elérni, hogy levonjuk az eddigi korrupcióellenes intézkedések működésének tanulságait és a jogrendszer változtatásával következetesen végrehajtjuk azokat az intézkedéseket, melyek szükségesek ahhoz, hogy a lehetőségeket minél jobban korlátozzuk. II. Sárközy Tamás: Halálos bűn A megkérdezett Sárközy Tamás részt vett korrupcióellenes törvénytervezet készítésében. A korrupció, szerinte, a legszűkebb értelemben az, amikor a közigazgatási alkalmazottat vesztegetnek meg előnyszerzés céljából. Közigazgatási alkalmazottat akkor lehet megvesztegetni, ha a közigazgatásnak vannak olyan hatáskörei, amelyek miatt érdemes ezt megpróbálni. A közigazgatási korrupció azért került ennyire előtérbe, mert az államapparátus ismét centralizált és központosított bizonyos hatásköröket. Véleménye szerint a vállalati visszaélések nem tartoznak a korrupció körébe. A megelőzés szintjén lehet kezelni a jelenséget: olyan hatásköri megosztást kell kialakítani, mely ellensúlyok útján teszi lehetetlenné a korrupció intézményesülését. Kiemeli az átláthatóság és a nyilvánosság fontos szerepét e tekintetben. A bűnüldözésben nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a korrupciós cselekményeknek, de a közalkalmazotti fizetések rendezése is eszköze lehet a szigorú törvények mellett a megelőzésnek - véli. III. Antal László: Korrupció és rejtett gazdaság Antal László szerint a korrupció és a rejtett gazdaság egymásra épül. A személyes összefonódásoknak mindig óriási jelentősége volt, ez nem vitás. Ezen alapult az egész rendszer. Ahol olyan széles a fekete gazdaság, mint nálunk, ott szükségszerűen széles a korrupció is. Ahol az nem bűn, hogy sokan nem fizetnek adót, akkor erre könnyen ráépül a korrupció. A megkérdezett szerint a fekete, rejtett gazdaság visszavonulásával, a korrupciónak is kisebb tere volna. A korrupció - véleménye szerint - rendőrségi és nem gazdasági ügy. A gazdasági szakemberek ügye az, hogy a korrupciót kiváltó jelenségek tárházát csökkentsék, ezek pedig többnyire a rejtett gazdasággal, a jogszabályi lyukakkal, kiskapukkal függnek össze. Nyikos László: Állami pénzek, közpénzek és ellenőrzésük A szerző a szociális piacgazdaság felé vezető út nehézségeit vizsgálja tanulmányában. Kiemeli, hogy társadalmunk központi problémája jelenleg - és még hosszú ideig - a gazdaság. Bemutatja a gazdaságban legálisan létrehozott új érték (GDP) utóbbi években történt alakulását és hozzáteszi, hogy az illegális gazdaságban is nagy jövedelmek cserélnek gazdát illetve keletkeznek. Következésképpen, egy ország valós jövedelme nagyobb, mint a nyílt gazdaság hivatalos GDP-je. Ennek nagyságára vonatkozóan különféle becslések állnak rendelkezésre. A rendszerváltozás után ez a nyílt GDP 25-30%-a körül mozog. A privatizációval a szürke és a fekete gazdaság terebélyesedésével összefüggésben sok szó esik a korrupcióról. A hatalomkoncentráció - mint a korrupció forrása - az élet bármely területén érvényesülhet. Ezzel szemben ellensúlyokat kell találnia a társadalomnak: így a hivatalnoki korrupció ellen belső ellenőrzéssel lehet fellépni, ami a rendszeres vezetői ellenőrzés mellett az ügyviteli folyamatokba beépített ellenőrzést igényel. Az üzleti korrupciót rendszeres vagy estenkénti külső ellenőrzéssel lehet fékezni. A politikai korrupciót a nyilvánosság, a többpárti parlament és a független sajtó képes leleplezni. Mindez azonban semmit sem ér - véli a szerző - egyértelmű, világos szabályok és szigorú szankciók nélkül. "A korrupció ott virágzik erősen, ahol a javak elosztásának nincsenek kellőképpen tisztázva az elvei, ahol a tisztségviselő (érték-elosztó) rétegnek sikerült elhitetnie az emberekkel azt, hogy ilyen vagy olyan döntés az ő megítélésétől vagy hajlandóságától függ" - idézi Hankiss Elemért. Tábori Zoltán: "Néha tehetetlenek vagyunk, de nem felejtünk" Riport a gazdasági rendőrségről A szerző a BRFK Gazdaságvédelmi Osztály nyomozóival készített interjúk alapján írja le az osztály tevékenységét, működését, problémáikat. Kiemeli, hogy a korrupció csupán egy hivatalból üldözendő cselekmény az 50 fajta gazdasági bűncselekmény közül. Felderítés és bizonyítás szempontjából azonban az egyik legnehezebb. A megvesztegető és a megvesztegetett egyaránt bűncselekményt követ el, a titoktartás tehát elemi érdeke mindkettőnek. A rendőrség az enyhítő körülmények gyakorlatilag korlátlan figyelembe vehetőségétől várja, hogy a korrupciós ügyek passzív szereplői fokozottabb együttműködési készséget mutassanak. Szikra Zsuzsa - Adorján Dóra - Fekete Edit: Korrupciós-puzzle A szerzők egy sajtókronológiát állítottak össze, melybe olyan 1994-es eseteket, cikkeket válogattak be, amelyek kulcskérdése a meghatározhatatlan, behatárolhatatlan korrupciógyanú. Idéznek napilapokból, hetilapokból, folyóiratokból és az összeállítást Hack Péterrel és Torgyán Józseffel készített interjúkkal egészítik ki. A sajtó-összeállítás kommentárok nélkül is hűen tükrözi a hazai korrupció formáit, a korrupciós magatartásokat, és az azok leleplezésére irányuló intézkedések hatásait. Tódor János: Vegyi ügyek A szerző két olyan hazai esetet mutat be, amelyben egyértelműen történt korrupció. Az egyik a kábítószer-előállítással, a másik az olajmanipulációval kapcsolatos. A szerző interjúkat készített az ügyek egyes résztvevőivel, valamint szakértőkkel. A szakértők a kábítószerügy kapcsán jellemzően a korrupció bizonyíthatatlanságát, a jogszabályok alkalmazhatatlanságát emelték ki, megjegyezve, hogy amíg a magyar jogszabályok lehetővé teszik, hogy köztörvényes külföldi bűnözők nálunk minden további nélkül üzletemberekké váljanak és vegyes vállalatot alapíthassanak, addig mindennaposak lesznek a hasonló ügyek. Daniell Bell: A korrupció örök Az esszé a The New Republic 1993. augusztusi számában jelent meg. Az eredeti címe: The Old War. A cinikusok szerint a korrupció minden politikai információban jelen van, csak különböző társadalmi formákat ölt. A totalitárius társadalomban a hatalom önkényes gyakorlásának formájában jelenik meg, a demokráciákban viszont a pénz korrumpál. A megrendeléseket hajszoló üzleti körök vesztegetik meg a hivatalnokokat, hogy megkapjanak egy megrendelést vagy politikusok kérnek pénzt egy-egy megrendelés odaítéléséért. A szerző, történelmi példákon keresztül vizsgálja a politikai korrupció megjelenési formáit és a korrupcióellenes intézkedések hatásait. megállapítja, hogy a politikusokkal szembeni bizalmatlanság szinte minden társadalomban növekszik. A pénz korrumpáló hatása a demokráciákban a bizalom összeomlásának a jelképe is lehetne. Petrőcz György: Maffia, korrupció és politika Olaszországban "A szicíliai maffia és a korrupció két külön világ". Ezzel a kijelentéssel kezdi tanulmányát a szerző. Az egyik központja Palermóban, a másiké Milánóban. A egyikben fenyegetnek, zsarolnak, gyilkolnak, a másikban jobban kedveli a kölcsönös szívességek civilizáltabb módszereit. A szerző arra kérdésre igyekszik választ keresni, hogy mi lehet az az olasz "súlyosbító körülmény" - merthogy szervezett bűnözés, korrupció és leleplezések mindenütt vannak -, ami miatt nem csupán egyes politikusok vagy pártok, hanem az egész politikai rendszer megbukott. Milyen ok-okozati viszonyban állhat az egymástól oly különböző maffia és Korrumpolisz az olasz politikában? A szerző bemutatja az olasz maffia típusú szervezetek kialakulását, fennmaradásának okait, majd megvizsgálja a Korrumpolisz működését. A Korrumpolisz a korrupció kiterjedt országának a fővárosa, lakói pedig vállalkozók, közhivatalnokok és pártpolitikusok. Ma már senkinek nincsenek kételyei, hogy a politikai és a magángazdaság kapcsolata Olaszországban - más nyugati demokráciáktól eltérően - nem rendellenesség, hanem rendszer. Ismerteti - különböző esetek kapcsán - a maffia és a korrupció összefonódását Olaszországban. Elemzi az Enimont-ügyet és a "tiszta kezek" mozgalmat, az államügyészek szerepét e rendszer leleplezésében. Véleménye szerint a politika és az ügyészek közötti szakítás 1994 őszén következett be, amikor a milánói ügyészek egy csoportja saját törvényjavaslattal állt elő az egész országot megviselő korrupciós botrányok lezárására. A kezdeményezést számos szakmai kritika érte. Olaszországban ma mindenki egyetért abban, hogy valahogy le kellene zárni korrupciós számonkéréseket. Már csak azért is, mert a perek végtelenül elhúzódnak, blokkolják a közigazgatás és a gazdaság széles területeit és a kiszámíthatatlanság és bizonytalanság pszichózisát állandósítják az országban.
A mai, világraszóló korrupciós, alkotmányos és egyéb botrányok idején valószínűleg sokan felteszik ezt a kérdést: normális ez? A szerző szerint a gondolkodó és figyelmes emberben régóta lappang az igenlő válasz. A botrány, a csalás, a lopás stb. rendszerszerű lett. Az lenne abnormális, azaz rendszeridegen, ha nem nyúlnák le a közvagyont, ha nem sértené folyton a kormány a törvényt. A bűn természetesen minden időben létezett, ugyanakkor valamennyi társadalom rendszeridegennek tekintette és küzdött ellene. A szerző kiragadott történelmi és irodalmi példákkal illusztrálja a bűnözés elleni küzdelem formáit és lehetséges hatásait. Vizsgálja a hazai korrupció és szervezett bűnözés intézményesülését a kádári rendszertől a Tocsik-ügyig. "A romlott lét, melyben az emberi személy tömegatommá, egyénné romlik, szellemi törekvéseiről lemondó emberi kapcsolatait érdekviszonyokra cseréli. A romlott létben üzletszerűvé válik a bűnözés és társadalmi selejtnek tetszik az erény" - írja konklúzióként a szerző.
Egy korrupció-ellenes konferencia kapcsán ismerteti véleményét a kriminológus szerző. Bemutatja a korrupció jelenségének egyes rész-struktúráit, kiváltó okait és következményeit, majd felteszi a kérdést: Mit tehet egy ország a korrupció leküzdése érdekében? Megváltozathatja alapvető életviszonyait, életbe léptetheti a korrupcióellenes törvények garmadáját és megfelelően funkcionáltathatja azokat. Ám egyetlen dolgot nem tehet az állam - vagy legalábbis, hogyha megteszi, akkor eleve kudarcra ítélt a vállalkozás: az állami büntetőhatalom nem vállalhatja fel azt, hogy a korrupció elleni harcot kizárólag a büntetőjogi eszközök bevetésére redukálja. A korrupció elleni küzdelem ugyanis ab ovo nem büntetőjogi eszközök bevetését involválja. Hiszen a korrupció a maga sajátos gazdasági és társadalmi kontextusaiban él és virágzik a Földön, és messze kinőtte az egyes országhatárok által szabott kereteket. Világjelenséggé vált, miként a megelőzési stratégiának is világjelenséggé kell válnia.
A tanulmány a Die Neue Gesellschaft/Frankfurter Hefte 43. évfolyamának 2. számában jelent meg, 1996-ban. A szerző Hans-Magnus Enzensberger azon megállapításából indul ki, hogy Európa a legjobb úton halad ahhoz, hogy "elolaszosodjon". Sok megfigyelő szerint a "do ut des" =adok, hogy adj) elvének érvényesülése, melynek igen mély történelmi gyökerei vannak, és kifejlett formájával különösen Olaszország politikai kultúrájában találkozhatunk, egyre jellemzőbb a többi európai társadalom politikai szférájában is. Egyes társadalom tudósok pl. Pizzorno és Della Porta, a politikusok új típusáról beszélnek, a szociálisan viszonylag mélyről felemelkedő "üzleti politikusról", aki az anyagi érdekeltségek hálójában is ugyanúgy dolgozik, mint egy üzletember. Az ilyen embert a kapcsolatrendszerek belső erkölcse vezeti és e rendszerekben minden sajátos, önmagában roppant "etikus" játékszabályok szerint zajlik. De hol a határ a legális szívességek nagyvonalú baráti szolgálatok, a public relations birodalma, a kapcsolatok még megengedhető ápolása és a korrupció között? Nehéz ezt meghúzni egy olyan szürke zónában, mint a networking, amelynek működtetése sok helyütt már lényegi eleme lett az "üzleti politikus" politikai tevékenységének. Luhmann feltételezése szerint a "hálózatrendszer a maga szuperkódolási eljárásával, mindenek előtt a befogadás és kizárás szuperkódolásával mossa el a korrupció határait". A szerző konklúzióként idézi Tomasi Di Lampedusa híres regényének, a Párducnak egy immár szállóigévé lett mondatát, mely szerint Olaszországban, ahhoz, hogy minden a régiben maradjon, mindennek meg kell változnia.
A kriminológus szerző különböző megtörtént eseteken keresztül szemlélteti a korrupció vagy korrupciógyanús tranzakciók menetét, a korrupció megvalósulási formáit, e jelenség visszaszorítására hozott intézkedések hatásait. Függetlenül attól, hogy a korrupciót milyen elnevezéssel illették, egyes területeken már az igen korai történelmi időszakban is kimutatható. Igencsak ismert jelenség volt az ókorban, de a zárt hierarchikus, beszabályozott függőségi rendszer ellenére - vagy talán éppen azért - virágzott a korrupció a középkorban is. A korrupció időbeli folyamatosságán és általános elterjedtségén túl a szerző vizsgálja a korrupciós bűncselekmények összebűnözésen belüli terjedelmét. A büntetőeljárás alá vont korrupciós bűncselekmények száma, a rendszerváltozást követő egyetlen esztendőben sem érte el az ezret. Hogyan viszonyul egymáshoz a korrupció és a korrupciós bűnözés? A szerző, a korrupció fogalmának lehetséges definiálása után igyekszik válaszolni a kérdésre. A társadalmi szintű korrupció olyan társadalmi jelenség, amely minden más társadalmi jelenség általános jellemzőivel rendelkezik. Specialitását az adja, hogy a társadalom elosztási viszonyában fejti ki korrigáló, torzító, moduláló hatását, anyagi és nem anyagi tekintetben egyaránt. A korrupció - össztársadalmi szinten - másodlagos jövedelem, elosztási rendszer, újraelosztási szisztéma, amelynek léte és funkcionálása mindenkor az elsődleges elosztási rend függvénye. A korrupció, mint bűnözési jelenség, minden korban szűkebb körű, mint a korrupció társadalmi jelensége. A hatályos magyar büntetőkódex szankcionálja a vesztegetést, a befolyással üzérkedést, de nem nyilvánítja büntetőjogi jelenségnek pl. a borravaló, a csúszó-, és kenőpénz, valamint a paraszolvencia adását és elfogadását. A rendszerváltozás Magyarországán az igencsak prosperáló korrupció hátterében a történelmi hagyományok, a váltás korszakának specialitási és ellentmondásai, a piacgazdaságra áttérés zökkenői, a tulajdon- és tulajdonosváltás, a privatizáció, a nagy társadalmi és jövedelmi különbségek kialakulása, a közalkalmazottak és köztisztviselők alacsony bérezése, a munkanélküliség, az általános értékválság, a társadalom anómiás állapota és még sok egyéb tényező - közvetve vagy közvetlenül - egyaránt fellelhető.
A szerző a korrupció globális terjedését és annak okait vizsgálja. A globalizációs erők globálissá tették a korrupciót is - véli. A globális korrupció helyi megnyilvánulásai - a helyben levő szabályok megsértése, ám ezek eseti szankcionálása olyan, mintha gumi csúzlival lődöznénk a rinocéroszokra. A korrupció definiálhatóságának problémái okán a szerző úgy közelít a jelenséghez, hogy elemzi a ma tapasztalható modern korrupció variációit, valamint megkísérli körülírni, mit is tekintünk a korrupció ellentettjének. Történelmi példákkal illusztrálja a jelenség létezését és a visszaszorítását célzó politikák hatásait. A korrupció politikai jelenség, mely ellen jogi szabályozással ugyan fel lehet lépni, de hatása elsődlegesen és alapvetően az erkölcstől függ. Csak politikai ellenerő léphet fel sikerrel a politikai mechanizmusokban fellelhető korrupt állapotok ellen. 1998/9 A szerző a későszovjet társadalom korrupcionizmusát mutatja be, és arra kérdésre igyekszik választ adni, hogy van-e értelme a korrupció elleni harcnak. A későszovjet társadalom korrupcionoizmusát, a szabadságküzdelemként dramatizáló és egyben legalizáló "nagy kriminális forradalomból" született új orosz államot a korrupció ellen meghirdetett "könyörtelen harc, szent háború" úgy követi, mintha saját árnyéka lenne. Az 1991-es államváltás utáni évben csak a szélsőséges "bal-jobb" sajtó látott mindenhol és mindenben korrupciót. Az új állam csak 1992. április 4-én adta nyilvánosan tanú jelét annak, hogy tudomása van a korrupció létezéséről, és hogy ez ellen fel kíván lépni. Az elnöki rendelet az eseti (tehát nem strukturális, nem rendszeralkotó) korrupciót, azaz a hivatalnoki kiskorrupciót vette célba. A szerző vizsgálja az orosz társadalmi és gazdasági fejlődés és a korrupció viszonyát, illetve a korrupció elleni harc, mint legitimációs eszköz szerepét és összetevőit. Mivel az alapprobléma a kleptokrácia, a kriminális elemek és a korrupt hivatalnoki kar strukturális összenövése - véleménye szerint - az eseti korrupció beállítása a céltévesztésen alapult vagy eleve csúsztatás volt. Az eszmék politikailag izgató nyilvánosságát mindinkább a pénz esztétikailag izgató nyilvánossága váltotta fel. Konklúzióként megállapítja, hogy ahol maga az állam épül korrupcionista (kleptokratikus és kriminális) struktúrára, a korrupció elleni harc is a korrumpáltak legitimációs eszköze.
A szerző a korrupció jelenségének megítélését és annak változásait elemzi tanulmányában. A rendelkezésre álló vizsgálatok adatai alapján a közérdeklődés egyre nagyobb figyelmet fordít a korrupció jelenségre. A kérdés társadalmi veszélyességének megítélése is növekszik egyetemben azzal az igénnyel, hogy a hatalmi szervek erélyesebben lépjenek fel az ilyen jelenségekkel szemben. A hazai társadalmi valóság, a kialakult szokásrendszer jelentős mértékben meghatározza a hazai korrupció sajátosságait. A közvélemény nyilvánvaló különbséget tesz kis korrupció és nagy korrupció között - és a kis korrupció nem korrupció álláspontjára helyezkedik, ami azt jelzi, hogy az emberek mihelyt belekeverednek egy-egy ilyen hétköznapi gyakorlattá vált ügybe, azonnal fel is oldozzák magukat ennek esetleges lelkiismereti terhei alól. Mindenki másra mutogat, ha korrupcióról van szó, egyfajta hárítási mechanizmus érvényesül. A közvélemény felfelé mutogat, a vezetők pedig lefelé mutogatva a társadalomban vélik felfedezni ugyanezt.
A szerző a Külföldi Jogi szemle c. fejezetben ismerteti Ausztria korrupció-ellenes törvényeinek alakulását és változásait. Az osztrák parlament 1964-ben és 1982-ben alkotott korrupció-ellenes törvényt és az 1987. évi átfogó büntető novella ezek reformját is tartalmazza. A tanulmányban ezek tartalmát és létrejöttük okait vizsgálja a szerző. Míg az első korrupció-ellenes törvényt az ötvenes és hatvanas évek exportjárulék csalásai előzték meg, a második megjelenését több olyan súlyos gazdasági visszaélés, melyek nyilvánosságra kerülésük idején megtöltötték az újságok címoldalait és melyek fölött a közvélemény azóta sem tud napirendre térni.
A szerző, aki az Állami Számvevőszék elnöke, az ÁSZ dokumentumok felhasználásával készítette tanulmányát. A dolgozat a korrupció fogalmának értelmezésén túl vizsgálja a 80-as és a 90-es évek hazai korrupciós formáit, majd kiegészíti ezt az Állami Számvevőszék ellenőrzési tapasztalataival. Feltárja, hogy szervezetük az elmúlt tíz évben a közpénzekkel gazdálkodás szinte minden területén tapasztalt kisebb-nagyobb törvény- és szabálysértéseket. Vizsgálataik igazolták a kiterjedt feketegazdaság létezését és kapcsolódását a korrupciós jelenségekhez. A szerző vizsgálja a számvevőszéki tapasztalatok hasznosításának kérdést a korrupció elleni harcban, aláhúzza a társadalmi és politikai elitek felelősségét a korrupció jelenségének visszaszorításában. Különszám 1996 A szerző művének magyar nyelvű fordítását tette közzé az Ügyészek lapjának szerkesztősége. Az interjúkból, beszélgetésekből álló kötet a genfi főügyésszel, egy milánói beosztott ügyésszel, egy madridi vizsgálóbíróval, a madridi Korrupció-ellenes Ügyészség vezetőjével készített interjúkat, beszélgetéseket tartalmazza. A kötet gyakorlatilag a korrupció témakörét, megvalósulását, kivédésének, visszaszorításának stratégiáit illetve bizonyításának nehézségit és veszélyeit foglalja magába. A megkérdezett ügyészek, vizsgálóbírók mesélik el saját tapasztalataikat, élményeiket és véleményüket e jelenségről, Hiteles helyzetképet kaphatunk az országhatárokon átnyúló gazdasági bűnözés, pénzmosás és korrupciós magatartások elterjedtségéről és formáiról. Az olvasó beavatást nyerhet egy-egy országban a gazdasági bűncselekmények és a korrupció visszaszorítására hozott intézkedések megvalósulásának problémáiról illetve az ilyen intézkedések, stratégiák hiányának lehetséges okairól. 1995/6 A szerző a korrupciót a korrupt tettek összességeként értelmezi. Korrupt tettnek tekinthető minden olyan cselekedet, mely részben vagy egészben egy, az adott elhatározás társadalmi funkciója szemszögéből irreleváns motívum által kiváltott döntésből ered. A tanulmány a korrupciós megállapodások sajátosságait, az aktorok szerepét és érdekeit, valamint a korrupció visszaszorítására tett intézkedéseket vizsgálja. A szerző megállapítja, hogy e jelenség visszaszorítására tett intézkedések szemszögéből meghatározó jelentőségű az adott társadalom szociális és erkölcsi légköre. A hol a vesztegetési pénzek adása (és elfogadása) megszokott, ott a korrupció elleni fellépés aligha lesz hatékony.
A szerző a korrumpálódás pszichológiai meghatározottságú okait, folyamatát, a benne szerepet játszók kommunikációját, az átélt konfliktusokat és nem utolsó sorban a megvesztegetett emberben lezajló utólagos lelki történéseket vizsgálja. A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy az ember nézeteivel, attitűdjével ellentétes, másoknak kárt, bajt okozó ügy, korrumpálódás eredményeként bekövetkező képviselete befolyást gyakorol-e a cselekvő eredeti attitűdjére? A szerző bemutatja Festinger és Carlsmith kognitív disszonancia elméletét, melyben a szerzők attitűdmérséklődét feltételeztek az alacsony ösztönzési feltételek mellett létrejövő attitűddel ellentétes viselkedések eredményeként. Majd vizsgálja a korrumpálódott egyén problémáit. A szerző állítása szerint a disszonancia elmélet a cselekvést meghatározó ösztönzések intenzitásviszonyait elemzi, az attitűddel ellentétes viselkedés következtésben megjelenő történéseket tehát mindig a konfliktushelyzetet lezáró döntéskor és/vagy a viselkedés elindulásakor fennállott motivációs erőtérből eredezteti. 1995/2 A szerző tanulmányában a hazai bűnözés minőségi és mennyiségi
alakulásának bemutatása után definiálja a "fehérgalléros bűnözés" fogalmát.
Fehérgalléros bűnelkövetők alatt értendők - a szerző szerint - mindazok,
akik a maguk sajátos bűncselekményét a gazdasági vagy a társadalmi, illetve
a gazdasági és társadalmi hatalmuk eszközével, annak bástyái mögül követik
el, amely bástyák kiválóan alkalmasak a tett leplezésére is. A fehérgalléros
bűnözés tartalmi körébe tartozó bűncselekmények mindegyike a gazdasági
életben gyökerezik. Mögöttük mindig valamilyen gazdasági érdek áll, illetve
ezzel szoros összefüggésben, a társadalom- vagy politikai hatalom megvédése,
növelése. A fehérgalléros bűnözés fogalma és ennek tartalma mindenkor
és alapvetően elkövető függő. A szerző a fehérgalléros bűnözés terjedelmének
vizsgálata után rátér e fogalmi körbe tartózó bűncselekmények ismertetésére,
a korrupció minden formáját a fehérgalléros bűnözés legtipikusabb formájának
tartja. Címlap
- Folyóiratok - Kiadványok
- Könyvek |
Frissítve: 2001-08-16 10:29 | © Magyar Gallup Intézet, The Gallup Organization |