Ritter Ildikó:

A korrupció szakbibliográfiája
(1995. január - 2000. szeptember)


 

Könyvek

ÍRÁSOK A KORRUPCIÓRÓL

(Szerkesztette: Gombár Csaba - Hankiss Elemér - Lengyel László - Volosin Hédi) Helikon, Korridor, 1998.

A könyv fülszövegében Gombár Csaba az alábbiakban fogalmazza meg a korrupció lényegét: " A különböző társadalmak által megálmodott és kikínlódott közjó, mint társadalmi konstrukció mindig együtt él ikerpárjával, amit nevezhetünk akár közrossznak, de már igen régóta inkább csak korrupciónak mondunk. A korrupciónak van néhány frappáns definíciója, de már egy felületi kutakodás után is világossá válik, hogy a korrupció, mint romlottság: gyűjtőfogalom, az etikailag és jogilag minősített bűnök gyűjtőfogalma, ami koronként és társadalmi helyzetektől függően a legkülönbözőbb formákat ölti."

A következőkben e kötetben szereplő tanulmányok rezüméit ismertetjük.

Dr. Bócz Endre: Kriminális korrupció a magyar büntetőjogban

Ugrás a lap tetejére

A szerző dolgozatában a büntetőjogi tilalom alá eső korrupciót, az ún. korrupciós bűncselekményeket, ezek körének hazai alakulását, az ide kapcsolódó jogalkotási, jogalkalmazási, nyomozástani kérdéseket vizsgálja. A jog története azt mutatja, hogy a korrupció fogalomkörébe vonható sokféle megnyilvánulás közül tipikusan általában az igazságszolgáltatás, de különösen a bíráskodás korrumpálódása váltotta ki a leggyorsabban a büntető törvényhozási reakciót. A tanulmány első része a Csemegi-kódex, azaz az 1878. évi V. törvény szabályozását ismerteti és elemzi. Eszerint e törvény előkészítése idején nem foglalkoztak a mai értelmezésünk szerint a korrupciós bűncselekményekkel, jellemzően a hivatali bűncselekményeket kívánták kodifikálni., melyek lényegét a közhatalom törvényellenes használatában, valamint törvényes használatának kötelességellenes mulasztásában látták. E törvény megvalósulásának, jogértelmezésének problémáit, korlátait és az ezekhez kapcsolódó állásfoglalások, törvénymódosítások hatásait vizsgálja.

A tanulmány második részében a szerző a korrupciós bűncselekmények XX. századi alakulásának kérdését elemzi a hazai büntetőkódexekben. Ismerteti az 1961. évi V. törvényben testet öltött büntetőjogi kodifikáció hatásait és jelentőségét. E módosításban megjelent a hivatali vesztegetés és a jogtalan előny követelése vagy elfogadása tényállásS. A módosítás jelentősége, hogy mind az eredményes, mind pedig az eredménytelen felbujtás sui generis bűncselekményként kerültbe a büntető törvénykönyvbe. Ezt követően 1971-ben, 1978-ban, majd 1987-ben is módosult, illetve kiegészült a vesztegetés potenciális tetteseinek köre.

A szerző megállapítja, hogy a szabályozás mai formájában - az anyagi büntetőjog szemszögéből - komoly kifogás tárgya nem lehet, hiszen a korrupt magatartásformák igen széles skálája esik büntetőjogi tilalom alá. Végszóként megállapítja, hogy a büntetőjogi szabályozás és a büntető üldözés hatékonysága a korrupciós bűnözés elleni küzdelemben még optimális esetben is igen szűk határok között növelhető.

Gombár Csaba: A korrupció mint közrossz

Ugrás a lap tetejére

A szerző nyílt levélben, irodalmi fordulatokkal és példákkal fűszerezve ismerteti véleményét és gondolatait a korrupció jelenségéről, annak természetéről, okairól és az ellene való fellépés lehetőségéről és korlátairól. A korrupciót a történelmi időben és a társadalmi térben mindig és mindenhol konstatálták. A fő kérdés - a szerző szerint -: mi az oka annak, hogy manapság olyan sok szó esik a legkülönbözőbb nemzetközi és országos fórumokon a korrupcióról? Vajon gazdasági vagy kulturális jelenség, kisiklott viselkedések egyéni elharapódzása vagy inkább intézmények befolyásolta magatartás? A szerző válasza erre az, hogy a tények is társadalmi konstrukciók. Tulajdonképpen a tanulmány egésze a korrupció fogalmának meghatározására tett kísérlet. A korrupció megítélésében nem volt még egy kultúrán, egy országon belül még minimálisnak mondható közmegegyezés sem. Az olyan utalás azonban, hogy a korrupció a közjavak köztisztviselők, politikusok által visszaélés útján történő magánérdekű felhasználása - nyitva hagyva a kérdést, hogy mi is pontosan a közjó és mi a visszaélés - némileg eligazító erejű volt. Ma már nem tudni hol húzódik a közérdek és a magánérdek között, nem tudni hol és miként határolható el. Amint azt sem, hogy az elgondolt közjó és a közrossz közötti választóvonal nemcsak elmosódott, hanem a megítélő nézőpontja miatt esetenként egészen más helyre került. A szerző megállapítja, hogy a korrupció megfékezéséhez és féken tartásához - mivel politikai jelenségről van szó - elsődlegesen és mindenekelőtt politikai akaratra van szükség. Majd szinte zárszóként egy Napkirály korabeli történészt idéz: "Voltak nagyurak, akik már elértek minden elérhetőt, s így megengedhették maguknak az erkölcsi elvek szerinti fényűzést."

Kende Péter: A személyes integritás esélyei korrupciós viszonyok között

Ugrás a lap tetejére

A szerző tanulmányában arra a kérdésre keresi a választ, hogy egyéni síkon van-e értelme és van-e lehetőség a korrupcióval (úgy is, mint a közmorállal, de úgy is mint magánkísértéssel) szembenézni. Abból az alapigazságból indul ki, hogy az 1990-es évek Magyarországában a korrupció elterjedt jelenség. Azonban korrupcióról csak akkor lehet beszélni, ha előzetesen bizonyos erkölcsi normákat szabunk ki magunknak és a velünk együtt élőknek. Második evidencia, hogy vannak erkölcsi normák, amelyeket megszegni ugyan lehet, de semmibe venni nem - amint ezt a korrupcióval kapcsolatos negatív közvélekedés is mutatja.

A korrupcióval való szembeszállásnak sem értelme, sem lehetősége nem volna, ha nem támaszkodhatnánk a társadalomban, s ennél fogva az egyénekben is élő valamiféle erkölcsi elvárásokra. Természetes, hogy az integer (vagyis nem korrupt) egyéni magatartásra csak akkor van esély, ha az integritás ismérveire, normáira vonatkozóan - ha csak hallgatólagosan is - valamiféle minimális konszenzus áll fenn. A szerző írásában áttekinti azokat a helyzeti adottságokat, amelyek között a korrumpálódás problémái itt és most Magyarországon - előtérbe kerültek. Majd elemzi, hogy valóban van-e esélye az egyénnek a korrupcióval szembeszállni. A mai magyar politikai és gazdasági szinten az integritás (integer - erkölcsileg ép érzékű) esélyei azért gyengék, mert egy átalakuló világban szükségképpen bizonytalanabbak a követendő szabályok, mint egy konszolidált társadalomban. Nincsenek világosan kirajzolódó magatartás-modellek. Általában véve megrendültek a közös morál alapjai, holott ennek híján a politikai vagy a gazdasági cselekvésnek aligha marad más talapzata, mint a személyes érvényesülés, a családi, illetve a magánérdek. A szerző megállapítja, hogy az elvszerű és integer magatartásnak kedvezőtlenek a feltételei hazánkban. Ebből azonban nem következik, hogy az ilyen magatartás lehetetlen. A magyar társadalomból még nem vesztek ki azok a morális tartalékok, melyek a fent említett folyamatok megállításához vagy visszafordításához szükségesek. A tanulmány a korrupció elleni harc politikai meghatározóinak elemzésével zárul.

Lengyel László: Esszé a politikai korrupcióról

Ugrás a lap tetejére

A szerző tanulmányában a politikai szervezetek és intézmények, politikusok közcélokkal ellentétes, magáncélú befolyásolásával, befolyásával és megvesztegetésével foglalkozik. A politikai korrupció szakirodalmának feldolgozásán túl szépirodalmi, történelmi és jelenkori közéleti példákkal illusztrálja a létező jelenség sajátosságait. Kitér a kádárizmus válságában jelentkező korrupciós formákra, elemzi a klientelizmus nélküli korrupciót, illetve a rendszerváltozás utáni második, MSZP, SZDSZ-kormány korrupcióellenes tevékenységét, mely a szerző szerint nem megállította, hanem eszkalálta a korrupciós folyamatot.

Lengyel László: Pénz herceg

Ugrás a lap tetejére

Lengyel László írása Princz Gáborról szól. Példaként emeli ki és elemzi történetén keresztül a hazai, rendszerváltozás utáni gazdasági és társadalmi helyzet lehetőségeit és csapdáit, a Pénz társadalmi változtató erejének hitét. Egy bankár pályafutását vizsgálja, aki egy nem létező bankból, egy "zseb OTP-t csinált", majd megnyerve az államot a Magyar Posta "kiakolbólítására" az irányításból, saját bankot hoz létre. Princz Gábor "tiszta bankjával" az állam segítségére siet, beszáll a legeladósodottabb állami vállalatok finanszírozásába, hitelezi a rendőrséget, átvesz, becserél állami ingatlanokat. Lengyel szerint Princz az első bankár, aki kitalálta egy rendszerváltó magyar bank arculatát. Bokros Lajos, aki 1995-ben lett pénzügyminiszter halálos ellensége volt mindannak, amit Princz Gábor megtestesített. A szerző e két bankár ideológiai nézeteit, tevékenységét hasonlítja össze, majd leírja Princz eltávolításának okát: útjába került a konjunktúrának.

Vásárhelyi Mária: Rejtőzködés, önigazolás, hárítás és egymásra mutogatás - Közintézmények felsővezetői a korrupcióról

Ugrás a lap tetejére

A tanulmány annak a közvélemény-kutatásnak az eredményein alapul, amelyet 1998 februárjában végzett a szerző munkatársaival a közigazgatás és az igazságszolgáltatás vezető beosztású tisztségviselői körében a korrupcióról. A mintába a városi és megyei bíróságok, ügyészségek, rendőrkapitányságok, vám- és APEH-kirendeltségek vezetői, a 100.000 főnél nagyobb lakost számláló városok polgármesterei és jegyzői, valamint minisztériumok vezető beosztású munkatársai (államtitkárok, helyettes államtitkárok, főosztályvezetők) és a Főpolgármesteri Hivatal főosztályvezetői kerültek.

Az embereket leginkább foglalkoztató problémák rangsorában 1993-ban nem szerepelt a 15, legnagyobb közérdeklődésre számot tartó probléma között, addig 1997-ben már a 7. Helyen volt. Növekedett a kérdés társadalomra való veszélyességének megítélése és a közvélemény igénye a korrupcióval szembeni fellépésre. A szerző és munkatársai által végzett vizsgálat célja az volt, hogy átfogó képet kaphassanak arról, milyen attitűdökkel közelítenek és miképpen vélekednek a korrupcióról a közigazgatás és az igazságszolgáltatás csúcsain dolgozó felső vezetők. A tanulmányban ezt követően a szerző ismerteti a vizsgálat eredményeit, melynek egyik legérdekesebb aspektusa, hogy mind a felnőtt lakosság, mind a vizsgálatban megkérdezett vezetők szerint az ÁPV Rt működését jellemzi leginkább a korrupció, második helyen a bankok, harmadik helyen a politikai pártok, még negyedik helyen mindkét csoportnál a rendőrség szerepelt.

Bíró A. Zoltán: Mindennapi ellenfelünk a rend (Esettanulmány a korrupció társadalmi hátteréről)

Ugrás a lap tetejére

A szerző a román társadalomban jelenlévő korrupciós magatartásokon keresztül vizsgálja azt a mozzanatot, amely az egyéni viselkedés szintjén legitimitást ad a korrupciónak és az ebből a helyzetből származó magánhaszonnak, úgy a korrumpáló, mint a korrumpált fél oldalán. Bemutat és elemez egy korrupciós eseményt, melyhez nehéz közel férkőzni egy kutató számára, ezért a példát a saját életéből veszi. Majd számba veszi e folyamat, az események legfontosabb építőköveit és levonja a tanulságokat. Eszerint a posztkommunista világban a korrupciós eseményeknek "természetes" háttértámogatásuk van. Ahogy e régió embere a szabályok betartásáról és megszegéséről gondolkodik, illetve ahogyan a szabályok megszegését gyakorolja és értelmezi, értékeli, abban kimutatható az alternatív szabályok megteremtésére irányuló erős és következetes törekvés. A szerző véleménye szerint a korrupciós esemény legitimitási folyamata kínálja fel nem csupán az események megértésének, hanem kezelésének lehetséges eszköztárát. Egy ország, egy régió esetében a korrupció mértékét valójában nem annyira a bűncselekményként kezelhető esetek száma és súlya határozza meg, hanem sokkal inkább a korrupciós események "természetes" támogatásának formái és módozatai. Egy társadalomban a mindennapi cselekvések szintjén is kimutatható a renddel (és szabállyal) kötött alkuk vagy kényszerek gyakori és erőteljes újradefiniálási vagy kisajátítási kísérlete. Ez értelmezhető úgy is, hogy a korrupció jelentős társadalomformáló gyakorlat is.

Varga György: Az átmenet korrupciója - átmeneti korrupció? (Rendszerváltó privatizálás és korrupt magatartásformák Csehszlovákiában, Csehországban, Szlovákiában)

Ugrás a lap tetejére

A korrupciót a szerző definiálhatatlansága folytán az alábbiak szerint értelmezi: "olyan megfoghatatlan fogalom, sejtés, közérzet, társadalmi valami, amely (paradox módon) éppen definiálhatatlanságával (vagy százszor, százféleképpen definiált voltával) alkalmas arra, hogy a meghatározhatatlan, szinte mindennap más "történelmet" és társadalmi-erkölcsi-jogi realitást produkáló korunkat egy sajátos aspektusból, az emberi magatartásfajták egy különös többnyire fonák csoportjának szempontjából írja le. A szerző a csehszlovák, majd a cseh és a szlovák társadalomban jelenlévő korrupciós magatartásformák alakulását és változásait mutatja be. Az, ahogy a korrupt magatartásformák túlélik a rendszer változásait, függ az elitek sorsától is - véli. Hiszen ezeknek az eliteknek a tagjai az 1990 előtti szürke-, esetleg feketegazdaság szereplői voltak, és ezt a pozíciójukat konzerválták a legális piacgazdaság pozícióira vagy pedig szinte közvetlenül átmenthető volt az egykori politikai hatalom gazdasági és "közszolgálati" hatalom formájában.

Megkülönböztet bejáratot, ún. üzemszerű korrupciót, ami a rendszer üzemeltetéséhez valamilyen szinten mégiscsak hozzá tartozik, valamint pozíciószerző korrupciót is. Az átmenet és így a privatizáció korát térségünkben - egy sajátos pozíciószerző korruptság jellemzi, miközben az "üzemszerű" korruptság is megjelent a piacgazdaság és a kiépülő demokratikus intézmények kísérő jelenségeként. A pozíciószerző korrupt magatartás olyan eszköz, mely - a szerző szerint - eldöntheti, hogy ki kerül majd egyszer a megállapodó kapitalizmusaink és demokráciánk gazdasági-hatalmi kulcspozícióiba - és így kik lesznek azok a szereplők - akik egyebek mellett - hasznot húznak majd a jövő üzemszerű korrupciójából - olyan mértékben, ahogy azt a társadalom erkölcse és szigora majd megengedi.

A szerző elemzi a privatizáció és a korrupt magatartás lehetőségeit Csehszlovákiában és az utódállamokban. Vizsgálja az ún. cseh irány hatásait a korrupciós magatartások alakulására.

Az eredeti csehszlovák modell továbbvitele Csehországban a szabályok nélküliség szabályához, az össztársadalmi, gazdaságpolitikai szinten szervezetlen, ugyanakkor a szervezetlenséget is kihasználó korruptsághoz vezetett. Szlovákia esetében azonban - sajnos - elfogadhatónak tűnik Miklós állítása, nevezetesen, hogy felülről a politikai akarat által létrehozott és tudatosan irányított kliensrendszerről, mechanizmusáról és a benne tenyésző, a rendszert éltető, alapvetően korrupt magatartásról van szó.

Szilágyi Ákos: "KKK", avagy Oroszország elrablása

Ugrás a lap tetejére

Korrupció csak ott lehetséges - véli a szerző -, ahol olyan hatalom van, amelynek legitim módon jogában áll a megtermelt javak egy részének elvonása és újraelosztása, továbbá jogában ás módjában áll a döntés az így elkülönített és összpontosított készletek felhasználásáról a politikailag felfogott) tehát politikai irányzatonként változó tartalmú) közjó érdekében. A korrupció tartalma ás megítélése civilizációs háttértől, kulturális hagyománytól, gazdasági régióktól, történelmi korszakoktól, társadalmi mentalitástól, jogi szabályozástól függően változik, amiként eszerint változnak maguk a játékszabályok (a betartandó normák és törvények, a legálist az illegálistól elválasztó határok helye és száma ) is. A szerző elemzi a korrupció és a globalitás, globalizáció összefüggéseit, mely szerint a globális játékszabályok, normatív aktusok, törvények nem megszüntetik, hanem csak a helyi, azaz nemzetállami szintről a globális integrációk szintjére csúsztatják át a korrupciót. Majd vizsgálja a formális korrupció, és a potenciális korrupció megjelenési formáit és okait és megállapítja, hogy a korrupciónak különösen kitett területek szinte mindegyike az állami (önkormányzati) és a gazdasági és privát szféra érintkezési pontján vagy felületén alakul ki, ahol az előnyöket, kedvezményeket elosztó, tiltó-engedélyező hatalom döntésétől függ a magánemberek közvetlen anyagi java, egzisztenciális előmenetele, vállalkozói haszna stb. Ezt követően a szerző rátér az oroszországi korrupció jellemzésére és elemzésére és annak az orosz társadalmi és gazdasági életre gyakorolt hatását. Vizsgálja az orosz társadalom kriminalizálódásának főbb színtereit, így a privatizációt, a szövetkezetekben előállított javak eladását, a bankok működését, a vám- és adókedvezmények, az illegális valutakivitel, a költségvetési pénzek illetve a lakosságtól törvénytelenül elvett pénzeszközök jelenségének hatásait. Megállapítja, hogy a posztszovjet társadalom ma kirajzolódó ideiglenes képlete az átmenet főszereplőinek kriminális/félkriminális jellege és a nagy rendszerek - állam, piac, civil társadalom - organikus egymásba fonódottsága és belső tagoltsága miatt könnyen szilárdulhat végleges képletté, azaz rendszerré Oroszországban.

Farkas Ákos: Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelme és a korrupció

Ugrás a lap tetejére

1997 tavaszán került a szakmai közvélemény elé a csalást és a hozzá kapcsolódó bűncselekményeket és az ezekre vonatkozó büntetőeljárást átfogóan, európai szinten, minden uniós tagállamra nézve kötelező erővel szabályozni kívánó jogszabálytervezet. A szerző, tanulmányában, az Európai Unióban napjainkban zajló (büntető) jogfejlődést igyekszik bemutatni, ami a közeljövőben Európa-szerte egyre jelentősebbé válik (egyben jelezve más jogi eszközök csődjét), aminek következtében a büntetőjog hagyományos nemzeti koncepciója alaposan át fog értékelődni.

Az EU hatalmas költségvetéssel gazdálkodik, ami négy fő forrásból tevődik össze (az EU-n kívüli államokból származó import után fizetendő vámok, a mezőgazdasági lefölözések és a cukortermelés után fizetendő hozzájárulás, a hozzáadott értékadó és a tagállamok GNP-jének 0,2212%-a). A költségvetési bevételeket az EU különböző pénzügyi alapok révén szubvenciók, támogatások kifizetésére fordítja. A támogatások megszerzésének illetve a vámfizetés elkerülésének azonban számos jogellenes módja van, mely nagymértékben befolyásolja a piac működését. Óvatos becslések szerint is a 80 milliárd ECU-ből, mintegy 10% jogellenes cselekmények folytán megy veszendőbe, de vannak akik ennek a duplájáról beszélnek. A tagállamok eltérő szabályozása és a jogkövetkezményi rendszere a 90-es években az EU-ban erős jogharmonizációs törekvéseket indított el. Ennek kiváltó oka a belső piac védelme volt, aminek egyik állomása az Európa Tanács 1994-ben elfogadott határozata volt a "Közösség pénzügyi érdekeinek védelméről". A határozatban először jelenik meg a korrupció büntetőjogi üldözésének kifejezett igénye. E határozatot 1995-ben a "Konvenció pénzügyi érdekeinek védelméről" c. követte. A Konvencióhoz három kiegészítő jegyzőkönyv is tartozik, melyből az első a korrupció elleni fellépéssel foglalkozik. A szerző bemutatja és elemzi e jegyzőkönyvekben megfogalmazott elveket, célokat illetve az ezek megvalósításához szükséges eszközöket. Megállapítja, hogy a tanulmányban említett dokumentumokat Európa-szerte - sokszor hevesen - vitatják, és a tagállamok többsége még nem is ratifikálta azokat. Úgy tűnik azonban, hogy a tagállamok számára közvetlenül kötelező közösségi jog előretörését késleltetni lehet, de megakadályozni nem.

 

HÁMORI BALÁZS: ÉRZELEM-GAZDASÁGTAN

(Kossuth Kiadó, 1998. 154-160. old)

Ugrás a lap tetejére

A szerző mintegy hat oldalon keresztül vizsgálja könyvében - gazdaságelméleti nézőpontból - a korrupció társadalmi, illetve gazdasági hatásait. Megállapítja, hogy a korrupció következtében a piaci verseny teljesen eltorzulhat. A versenyző termékek termelési költség szerinti eredeti rangsora alapvetően átrendeződhet a korrupciós költségek különböző szintjei, illetve a korrupcióval kicsikarható előnyök torzító hatására, így a korrupciónak negatív hatása van az üzleti életre, az aggregált beruházások színvonalára és növekedésére. Minél liberalizáltabb egy piac, annál kisebb a korrupciós tér, és annál kisebb maga a tényleges korrupció is, viszont minél több eloírás, szabály létezik egy gazdaságban, annál nagyobb a bürokrácia, amelyet e szabályok betartására építenek ki, de annál tágabb lehetőség van az egyéni elbírálásra, a korrupcióra is. A szerző Susan Rose-Ackerman-nak, a terület egyik legismertebb elméleti elemzőjének meghatározása alapján definiálja a korrupció jelenségét. Eszerint korrupció az, amikor valamely gazdasági szereplő illegálisan jut pénzhez vagy annak természetbeni megfelelőjéhez; a megvesztegetett személy mindenképpen egy másik személy vagy szervezet érdekében jár el az általa képviselt személy vagy szervezet érdekével szemben; a megvesztegetendő személy hatalommal rendelkezik - vagy a piac elégtelenségéből adódóan, vagy olyan intézményesített pozícióból következően, amely őt diszkrecionális hatalommal ruházza fel. A korrupció fogalmát kiterjesztett értelemben messze az állami bürokrácia körén is alkalmazhatónak véli, gyakorlatilag minden olyan esetben, amely az ügynök-gazda viszony alapján írható le. Az ügynöknek ugyanis módja van a gazdát kijátszani, vele szemben külsők érdekében eljárni. A szerző ismerteti a Shleifer-Vishny-féle modellt a korrupció működésének közgazdasági leírására, majd ennek alapján azt a következtetést vonja le, hogy a korrupcióért kiszabható büntetés meghatározza a kenőpénz nagyságát. Bevezeti a másodlagos korrupció fogalmát. A hivatalnokok között verseny folyik a korrupciós lehetoségekkel kecsegtető állásokért, azaz a korrupció újabb korrupciót szül, hiszen az álláshoz is csak annak korrumpálásával lehet hozzájutni, akitől a kinevezés függ. Egyidejűleg a korrupt hivatalnokok közötti verseny megnöveli a korrupciós felárat is, a másodlagos korrupció ténye tehát visszahat az elsődleges korrupció mértékére. A szerző a fejezet végén arra a következtetésre jut, hogy a korrupció nem csupán elbátortalanítja a befektetőket, hanem teljesen távol tarthatja őket az adott területektől. A korrupció ára makrogazdasági síkon a lemaradás, a stagnálás, a perifériára sodródás vagy bentragadás a perifériális helyzetben.

 

KRIMINOLÓGIAI ISMERETEK, BŰNÖZÉS, BŰNÖZÉS KONTROLL

(Szerkesztette: Gönczöl K. - Korinek L. - Lévay M.) Corvina, Budapest, 1996

Dr. Kránitz Mariann: A korrupció

Ugrás a lap tetejére

A szerző a görög mitológiából vett "aranyalma-ügy" bemutatásával illusztrálja a korrupció lényegét. Látható a példán keresztül a passzív elkövetőhöz társuló, több aktív vesztegető szerepe. Megállapítja, hogy a korrupció csak ott és csakis akkor ütheti fel a fejét, ahol feszültség, ellentmondás "viszály" van a társadalmi, gazdasági viszonyok bármelyikében. S ezt az egyensúlyt a maga sajátos módján a korrupció hivatott helyretolni...Több kevesebb sikerrel.

A korrupció definíciójának kialakításához többféle disztinkció alkalmazása szükséges: egyfelől el kell különíteni a korrupció különböző megjelenési formáit - úgy mint általános, a különös és az egyedi szintű megjelenési formákat -, másfelől pedig különbséget kell tenni a korrupció, mint általános társadalmi jelenség, valamint a korrupció, mint büntetőjogi jelenség között. A szerző tanulmányában ezeknek a megjelenési formáknak az elemzését végzi. Majd bemutatja a korrupciós bűnözés főbb morfológiai jellemzőit. Kiemeli, hogy a jogfejlődésnek már igen korai szakaszától kezdve az egyes államok büntetőjogi jelenségnek nyilvánítják, s így időről időre szankcionálják is a korrupciós jelenségek egy-egy meghatározott részét. De szinte sohasem a teljességét. Történelmi-jogalkotási szabálynak tűnik ugyanis, hogy a korrupció jelenségének egészéből a mindenkori jogalkotás kiemel egy-egy szegmenset, s azt a büntetőjog eszközével üldözni rendeli. Ez a kiemelt szeletke olykor kisebb, máskor nagyobb terjedelmű, akármilyen kicsiny is esetenként, korántsem elhanyagolható jelentőségű: azt jelzi, hogy a korrupció egészéből ezek a jelenségek már átlépték a társadalmi veszélyességnek a büntetőjogi értékelés által aktuálisan megvont határát.

A szerző bemutatja a korrupció gyökereit és főbb megvalósulási formáit Magyarországon a XX. század második felében, majd a "létező szocializmusban", végül pedig a rendszerváltozás időszakában.



Címlap - Folyóiratok - Kiadványok - Könyvek

 


Frissítve:2001-08-16 10:29 © Magyar Gallup Intézet, The Gallup Organization