Bevezetés
Fenyő István alapvető tanulmánya1 után nehéz újat mondani a Tudománytárról. Nekünk nem is célunk a folyóirat értékelésével foglalkozni, pusztán a lap indításával, szerkesztésével és megszűnésével kapcsolatos néhány, kevéssé ismert dokumentumot szeretnénk felidézni.
Már a Magyar Tudós Társaság - az Akadémia - megalakulását követően elhatározás született egy kritikai folyóirat megjelentetéséről. A tervezett folyóirat tartalmával kapcsolatban azonban viták bontakoztak ki, hogy bíráló, kritikai írásokat vagy értékítélettől mentes könyvkivonatokat tartalmazzon-e. 1831-32 a viták évei voltak, ekkor alakult ki a folyóirat végleges tartalma. Erről tanúskodik például "A Tudománytár' szerkeztetőjének adandó Utasítás végett' kiküldött Bizottság javaslata" címet viselő 1832. november 26-i keltezésű irat: "A Tudós Társaság első nagy gyűlésében /3d. ülés 20.sz./ a' Tudománytárt két részre szakasztá, mellynek elsője kivonatokat - a' késöbbi határozás szerént pedig birálatokat és egyéb ismertetéseket - másodika tudományos jelentéseket foglalna magában." [...] A különféle tudományágakat "a' szerkeztető [..] olly sorban fogja egymásra következtetni, mikép azok a' Társaság osztályainak megfelelnek.".2 Ezt követően Toldy (Schedel) Ferenc, a leendő folyóirat szerkesztője a következőkről tudósította a Tudós Társaságot: "Midőn kritikai folyóiratunkból, mellynek' kiadását egyenesen az alaprajz (az Akadémia szabályzata, R.M.) hagyja meg a' Társaságnak, az illető választottság' javaslata' következésében kivonatok' gyűjteménye lett: ennek címéül a' "Tudománytár" szó fogadtatott el, 's pedig teljes igazzal. Az t.i. ollyan tár vala, mellyhez minden, a' mivel bármelly tudomány gazdagodott, bővült, felvilágosodott, mi által változott stb. a' kijött könyvekből, mellyek a' haladást szülik, kivonva feltaláltatott volna, 's ekkép a' tudományok' reális tárháza volt." A viták eredményeképpen azonban "nem kivonat ebbeli munkálkodásaink tárgya, hanem birálat". - írja Toldy a folyóirat jellegéről, majd így indokolja az általa javasolt címváltoztatást: "Már itt nem annyira magát a' dolgot adjuk, hanem arról tudósítjuk az olvasót, arról itélünk, befolyását, méltóságát, becsét igyekszünk meghatározni: az olvasóra bizván azt, hogy ha a' könyvet javaljuk, 's ha az olly tudományághoz tartozik, melly őt érdekli, mellyhez ért, magához a' könyvhöz járuljon s annak tárgyait önmaga merítse ki. Ezen megváltozott irány szerint, úgy látszik, változást kiván a' czím is: 's e' végett, ha a' T. Társaságnak úgy tetszenék, a' "Literaturai Tár" nevet bátorkodom ajánlani.3
Az 1833. november 14-i 13. ülés a következő határozatot hozta a Tudománytárral kapcsolatban: "Tartalma tudományos encyklopaediai lenne, az emberi tudás' minden ágaira kiterjeszkedő, de leginkább a' jelenkor' haladásaira, az előadásban pedig köz értelmességre ügyelvén.[...] Az előadás formája ne birálgató és vitatkozó, hanem inkább értesítő és közlő legyen; iránya pedig az, hogy azon hazánkfiai, kik külföldi folyóiratokat nem tarthatnak, ebben néminemű pótlékát leljék szükségüknek. Kútfői: eredeti dolgozatok, a' mennyiben a' fenn kitett czélnak megfelelők, 's a külföld' jelesb folyóiratai, mellyekből a' Tudománytár czikkelyei fordítva, kivonva vagy összeállítva lennének. A szerkeztető kötelessége az e' végre tartandó folyóiratokat szorgos szemügy alatt tartani 's belőlök a' legérdeklőbbeket a' Társaság által mellérendelt 3-4 tudóssal lefordítatni 's a' fordításért kezeskedni. Ezekhez járulnának a' tagok által készült bel és külföldi bibliographiai közlések, mint azok a' régi Tudománytár' vég részét tették." A szerkesztőnek adott ezen útmutatások mellett megszabták a neki járó 300 forintnyi évdíjat, az eredeti írások szerzőinek egy ívért 8 pengő forintot, a fordításokért 6 forintot hagytak jóvá. Meghatározták a kötetek terjedelmét is: "A' kötetek nagysága 20-25 ív, száma legalább 2 évenként, lehetnek ékesítve ábrázolatokkal is; kijövetelök' ideje határozatlan." ill. a pesti vásár idejére tették. A kezdő évnek 1834-et jelölték meg, s a megjelenés pontos idejéről az olvasóközönséget előre értesíteni a titoknok feladata.4 Az 1832-ből és 1833-ból való szerződések bizonyítják, hogy a Tudománytárat a Magyar Királyi Egyetemi nyomdában nyomtatták.5
A Tudománytár - mint az Akadémia lapja - feletti felügyeletet a Magyar Tudós Társaság látta el teljes mértékben; leszögezték továbbá, hogy valahányszor a szerkesztő nem a lap programjának megfelelően állítja össze a folyóiratot, ez ellen a Magyar Tudós Társaság bármely tagja felszólalhat.6 a beérkezett írásokat közlés előtt a Magyar Tudós Társaság megfelelő osztályának egy tagja véleményezi. Ha a szerző a véleménybe el nem fogadás esetén nem nyugszik bele, még egy véleményezőt kérhet, s ha a két vélemény eltérne egymástól, a Magyar Tudós Társaság ülése harmadikat bíz meg, és akkor a többség dönti el a kérdést.7 A Tudománytár anticriticai függelékét azért hozták létre, hogy ha a lap szerzőit megtámadnák, ők itt tudják magukat írásban megvédeni.8 A lapot már kezdettől sok kritika érte. Mi csak egyet kívánunk az elmarasztalások közül kiemelni. A Tudományos Gyűjteményben 1835-ben Losonczi Farkas Lajos ügyvéd és régiségbúvár a Tudománytár 1834. évi első kötetéről közölt igen részletes írást, melynek elején leszögezi, hogy nem recenziót akar írni, ezt nem is teszi, írása hibajegyzék, melyet - mint írja - hiába keresett a kötet végén. Farkas Lajos vette magának a fáradságot és a fordításokat összevetette az erdeti cikkekkel, s a hibák, melyeket a szerkesztőnek felró, zömében a fordítás helytelenségei, illetve elírások, hogy csak a legjellegzetesebbet, Heródes és Herodotosz összetévesztését említsük.9 1835 után Toldy megvált a Tudománytár szerkesztésétől, mert az Akadémia titoknokává választották, de a folyóirat sorsát ebben a minőségében továbbra is figyelemmel kísérte. Utóda Csató Pál, író, újságíró, fordító lett, de 1836-ban eltávozott Pestről. 1836-tól az Akadémia úgy döntött, hogy két részre osztva jelenteti meg a folyóiratot: "A Tudománytárnak minden kötete ezentúl két osztályra, értekezőre és literaturaira szakad, 's minden osztály valamint külön nagyságu betűkből szedetik (az első garmondból; a' második petitből, úgy külön lapszámokkal is jegyeztessék / és pedig a' literaturai rész mind a' négy kötetben végig folyó számokkal.10 Az Értekezések címet viselő rész tanulmányokat tartalmazott és Luczenbacher János régész szerkesztette, a Literatúrában kaptak helyet a könyvismertetések, ezeket Almási Balogh Pál orvos gondozta.
Az 1836. január 9-i keltezésű, a szerkesztéssel kapcsolatos utasítások egy olyan javaslattal foglalkoznak, miszerint a bibliográfiában minden nem magyar nyelvű cím záradékban magyarul is szerepeljen. Mivel eddig sem volt lehetséges a ritka nyelvek (pl. szlovén, szerb, horvát, román, újgörög, héber) esetében szakértőket találni, akik lefordíthatták volna, elég lenne a címnek csak legfontosabb szavait lefordítani és közölni. E mellett szólna az is, hogy a szó szerinti fordítás jelentősen megnövelné a bibliográfia terjedelmét, és ezáltal egyéb, fontos közlemények maradnának ki. Az 1835. évi kisgyűlés 93. pontja aztán erről így is határozott.11
A Tudománytárral kapcsolatos számtalan problémával foglalkozik az 1844. június 3-i keltezésű "Választmányi javaslat", mely így kezdődik: A' Tudománytár' ügyével megbizott választmány' tagjai tekintetbe vevén, mi szembetünőleg csökken mind írókban, mind olvasó közönségben ezen folyóirat iránti részvét, mind a' mellett, hogy az irodalmunknak egyetlen és versenytárs nélküli tudományos lapja [...], azon meggyőződésre jutottak, miképpen a' Tudománytár minden tekintetbeni csökkenésének oka azon kívül, hogy napjainkban az egy politicát kivéve, kevés komoly tartalmú iratnak van érdeke az olvasókban, magában a' Tudománytár' szerkesztésében 's egyéb e' folyóirat' kiállítása körül divatba vett, eszközökben is rejtezik. [...] kénytelen megvallani a' választmány, hogy a' Tudománytár' tartalma nem eléggé vonzó, nem eléggé érdekes a' nagy közönségnek. Az értekező részben kevés korszerű tárgy van, vagy ha igen, nem eléggé folyóiratilag - hogy úgy mondjuk tartva - bár magokban véve különben elég becsesek." A közönség általános műveltségi színvonalát kell a választmány megállapítása szerint szem előtt tartani, ennek megfelelően a szigorúan szaktudományos írások számát csökkenteni, és a Tudománytár folyóiratszerűbbé való átalakítását javasolják. A literatúrai részbe ne csak külföldi munkák kerüljenek felvételre, hanem magyarok is. Ezen kívül a következő változtatásokat javasolja a választmány: "Ezek' következtében a' választmány, hogy a Tudománytárral czél éressék, gyökeres változtatásokat óhajtana téteni e folyóiratnak mind szerkesztésében, mind kiadásában [...] Választassék két szerkesztő helyett csak egy, mert két egymástól egészen független szerkesztő inkább akadályozó, mint előmozdító befolyással van egy illy időszaki lap' mind szerkesztésére, mind kiadására.[...] Alakíttassék át a Tudománytár a' jövő 1845-dik évre heti lappá [...] Legyen e' folyóiratnak három fő része: értekező, criticai és jelentő.[...] Az értekezések' választásában, mennyire lehetséges, kerültessék a' száraz, igen elvont 's úntató czikkek közlése.[...] A' criticai rész a' magyar irodalomhoz tartozó és bennünket magyarokat közelebbről érdeklő külföldi munkák' birálatát és ismertetését adná.[...] ohajtandó volna az irók díját emelni, mi leghatalmasabb emeltyűje volna a' Tudománytárnak. Ez szerzene neki jeles munkákat és jeles irókat.12 A nagygyűlés 1844. évi 22. pontja már egyszerűen a folyóirat megszüntetését ajánlotta minden megszorítás nélkül.13 Erről az Évkönyv a következőket közli: "... a' Tudománytár is, minthogy olvasói' csekély számánál fogva megfelelő szellemi hatást nem gyakorolhat, miután az academia rajta több mint tizenhárom ezer pengő ftot vesztett, e' folyó évvel berekesztetik."14Az utolsó füzetek azonban nagyon lassan jelentek meg a nyomda késlekedése miatt. "Az októberi füzet pl. még 1845 márcziusában sem jelent meg, s elmult az 1845. év dereka, míg az utolsó füzet megjelent és egy végszóban a közönségnek tudtul adta a szerkesztőség a folyóirat megszűnését."15 Toldy a Tudománytárhoz írt "Végszavában" a megszűnés okát az előfizetők számának drasztikus apadásában jelölte meg, ez a szám a kezdeti 527-ről 79-re apadt le folyamatosan. De - mint Viszota írja -, a Tudománytár hiányát a tagok megérezték, mikor a " M. Akadémiai Értesítőnek önálló folyóirattá való átalakítása 1847-ben szóba került, a nagygyűlés a Tudománytárra visszaemlékezve az önállósítást nem fogadta el."
Jegyzetek
1. Fenyő István: Akadémiánk első folyóirata, a Tudománytár. = A magyar sajtó története I. Budapest 1979. 465-488.
2. MTAK Kézirattár RAL 151/1832.
3. MTAK Kézirattár RAL 176/1832.
4. MTAK Kézirattár RAL 1/1833.
5. MTAK Kézirattár RAL 228/1832, 149/1833.
6. M. Tudós Társasági Névkönyv 1836-ra. 45.
7. M. Tudós Társasági Névkönyv 1842-re. 35-36.
8. A' Magyar Tudós Társaság' Évkönyvei 1834-1836. Buda 1838, (III. kötet) 17-18.
9. Tudományos Gyűjtemény 1835. 5. sz. 108-123.
10. MTAK Kézirattár RAL 28/1837.
11. MTAK Kézirattár RAL 2/1836.
12. MTAK Kézirattár RAL 38/1844.
13. Viszota Gyula: A "Tudománytár" története. = Akadémiai Értesítő 1910. 135-136.
14. A' Magyar Tudós Társaság' Évkönyvei 1842-1844. Buda 1846, (VII. kötet) 65.
15. Viszota: i.m. 136.
A folyóirat könyvészeti leírása
Cím: Tudománytár
Közrebocsátja a Magyar Tudós Társaság
A szerkesztők neveit és az
alcímváltozásokat az alábbi táblázatban közöljük.
1834 | I. kötet | Schedel [Toldy] Ferenc |
II. kötet | Schedel Ferenc | |
III. kötet | Schedel Ferenc | |
IV kötet | Schedel Ferenc | |
1835 | V kötet | Schedel Ferenc |
VI. kötet | Schedel Ferenc | |
VII. kötet | Schedel Ferenc | |
VIII. kötet | Schedel Ferenc | |
1836 | IX. kötet | Csató Pál |
X. kötet | Csató Pál | |
XI. kötet | Csató Pál | |
XII. kötet | Csató Pál | |
1837 | Értekezések I. kötet | Luczenbacher János |
Értekezések II. kötet | Luczenbacher János | |
Literatura I. kötet | Almási Balogh Pál | |
1838 | Értekezések III. kötet | Luczenbacher János |
Értekezések IV kötet | Luczenbacher János | |
Literatura II. kötet | Almási Balogh Pál | |
1839 | Értekezések V. kötet | Luczenbacher János |
Értekezések VI. kötet | Luczenbacher János | |
Literatura III. kötet | Almási Balogh Pál | |
1840 | Értekezések VII. kötet | Luczenbacher János |
Értekezések VIII. kötet | Luczenbacher János | |
Literatura IV. kötet | Almási Balogh Pál | |
1841 | Értekezések IX. kötet | Luczenbacher János |
Értekezések X. kötet | Luczenbacher János | |
Literatura V. kötet | A1mási Balogh Pál | |
1842 | Értekezések XI. kötet | Luczenbacher János |
Értekezések XII. kötet | Luczenbacher János | |
Literatura VI. kötet | Almási Balogh Pál | |
1843 | Értekezések XIII. kötet | Luczenbacher János |
Értekezések XIV. kötet | Luczenbacher János | |
Literatura VII. kötet | Almási Balogh Pál | |
1844 | Értekezések XV. kötet | Luczenbacher János |
Értekezések XVI. kötet | Luczenbacher János | |
Literatúra [!] VIII. kötet | Almási Balogh Pál |
Nyomtatta: Egyetemi Nyomda
Méret: 8r.
1834. 1. évf.1-4. köt. kelt. n, 250, 236, 252, 276 p., 7 t.
1835. 2. évf. 5(1)-8(4) köt. 268, 268, 274, 288 p., 4 t.
1836. 3. évf. 9(1)-12(4). köt. 239, 252, 234, 241 p., 4 t.
1837. Új f. 1. évf.
2. köt. 1-2. füz. aug.-dec. 323 p.,1 t. Értekezések
l. köt. 1-2. füz. kelt. n. 258 p. Literatura
2. köt. (1)- 2. füz. kelt. n. 259-493 p. Literatura
1838. Új f. 2. évf.
4. köt.1-2. füz. aug.-dec. 313 p., 1 t. Értekezések
3. köt.1-2. füz. kelt. n. 200 p. Literatura
4. köt.1-2. füz. kelt. n. 201-422 p. Literatura
1839. Új f. 3. évf.
6. köt. 7-12. füz. júl.-dec. 411 p., 2 t. Értekezések
3 [!] köt.1-12. füz. jan.-dec. 477 p. Literatura
1840. Új f. 4. évf.
8. köt. 7-12. füz. júl.-dec. 384 p., 2 t. Értekezések
4. köt.1-12. sz. jan.-dec. 508 p. Literatura
1841. Új f. 5. évf.
10. köt.7-12. füz. júl.-dec. 384 p., 1 t. Értekezések
5. köt.1-12. füz. jan.-dec. 531 p. Literatura
1842. Új f. 6. évf.
12. köt. 7-12. füz. júl.-dec. 392 p., 3 t. Értekezések
6. köt.1-12. füz. jan.-dec. 517 p. Literatura
1843. Új f. 7. évf.
14. köt. 7-12. füz. júl.-dec. 392 p., 1 t. Értekezések
7. köt.1-12. sz. jan.-dec. 509 p. Literatura
1844. Új f. 8. évf.
16. köt. 7-12. füz. júl.-dec. 384 p. Értekezések
8. köt.1-12. füz. jan.-dec. 506 p. Literatúra
Útmutató a repertórium használatához
A repertórium az írások kronologikus sorrendjében épül fel.
Az egyes írások (tanulmányok, ismertetések, bibliográfiák vagy egyéb közlemények) egymástól
jól elkülöníthető, tételszámozott leírási egységeket képeznek.
Az ismertetéseknél - kisebb betűfokozattal
- közöljük a megjelenés helyét, ill. az ismertető nevét. Az álneveket vagy
monogramos formában közölt
neveket, esetleg a hiányzó, vagy nem teljes keresztneveket lehetőségeinkhez képest
megpróbáltuk feloldani, kiegészíteni. Sajnos azonban (főként a külföldi szerzők
esetében) próbálkozásaink sokszor nem jártak sikerrel.
A kiadvány internetes változatában böngészni kötetenként, illetve a teljes, feldolgozott anyagban keresni szerzők és témák szerint lehet.
Ha a tétel több (számozott) altételből
áll, a szerzői és tárgymutatóból közvetlenül az altételhez jutunk.
A rövidítések jegyzéke a keresők
főoldalairól előhívható.