Csillagászati számítások

A napsugárzás ereje négyzetesen csökken a távolsággal
  (A Jupiter naptávolsága 5 CsE - megvilágítása 25-ször kevesebb a Földénél)

Egy bolygó keringési idejének (k) négyzete egyenlő pályája fél
  nagytengelyének (t) köbével: k2 = t.t.t (Kepler második törvénye - nem
  tudni, érvényes-e más naprendszerekben is)
  (A Mars esetén t=1,5237 [a Földé 1], k=1,8808 földi év)

Bolygók tömegvonzásának kiszámítása:
  o = rA2/rB2
  t = tA/tB
  v = t/o
  ahol rA, rB a bolygók sugara (rA>rB); tA, tB a bolygók tömege;
  o a távolsági osztó; t a kisebbik bolygó tömege a nagyobbik osztójaként
  kifejezve; v a tömegvonzás aránya (A bolygón mért súlyának ekkora részét
  nyomja ugyanaz a tárgy B bolygón)
  Ebben nincs benne a centrifugális erő okozta súlycsökkenés!
  (Ha A a Föld és B a Hold, akkor rA=6378 km, rB=1738 km: o=13,467;
  t=81 [a Föld tömege 81-szerese a Holdénak]; v=6 - minden tárgy hatodannyit
  nyom a Holdon, mint a Földön)

A kozmikus háttérsugárzás (nem azonos a kozmikus sugárzással) 2,7 K
  minimális hőmérsékletet okoz mindenütt a világegyetemben
                                                         [Varga: Ég és Föld]
Csillagászati koordinátaszámítás
  A földi kétdimenziós koordináta-rendszernek az éggömbre vetített változata:
  az égi egyenlítőtől (melynek síkja egybeesik a földi egyenlítővel) mért
  szögtávolság a deklináció (), amely -900-tól (dél) +900-ig (észak)
  változik;
  a tavaszponttól (az égi egyenlítő és az ekliptika [a napkorong középpontja
  által évente befutott égi főkör] egyik metszéspontjától) mért polárszög a
  rektaszcenzió ( vagy RA), amely 00-tól 3590 59' 59"-ig változik, a Nap
  látszólagos mozgásának irányában; általában inkább óra-perc-másodpercben
  adják meg, a teljes kör 24 óra, így egy óra 150, egy perc 15', egy
  másodperc 15";
  az ,  koordinátákhoz kivételesen az objektumnak a Földtől vagy a Naptól
  való távolsága (r) is csatlakozhat

Távolságok:
  Nap-Föld   499 fénys = 8 min 19 s
  Hold-Föld    1,3 fénys