FARINOGRÁF
Hankóczi Jenő és Brabender duisburgi mérnök által szerkesztett lisztminősítő műszer. A
Farinográf lényegében egy villamos forgatónyomaték-mérleggel összekapcsolt kétkarú
dagasztógép, amelyben a Z alakú dagasztólapátokat a csapágyak között szabadon
felfüggesztett állórészű szinkronmotor forgatja. A tészta dagasztása közben fellépő ellenállás
elfordítja a szinkronmotor álló részét. Az elmozdulás mértéke annál nagyobb, minél nagyobb
a tészta ellenállása a lapátok dagasztóhatásával szemben. A motor álló része elfordulásának
mértékét a motorházra szerelt karáttétel és a csatlakozó összekötőrudak közvetítésével a
mérleg méri, s az írószerkezet diagrampapíron rögzíti.
A Farinográf fő részei :
- A dagasztócsésze. Különböző méretekben készül. 10, 50 v. 300 g lisztből, víz
hozzáadása révén a tészta dagasztása ebben megy végbe.
- A szinkronmotor. Percenkénti fordulatszáma 59. A szabadon felfüggesztett álló része a
forgó rész forgása közben az óramutató járásával megegyezően v. azzal ellentétes
irányban képes elfordulni.
- A mérleg- és az írószerkezet. A motorköpeny elfordulásának mértékét a
mérlegszerkezet érzékeli. A mérőfej és a diagrampapír ordinátája 0-1000 részre van
felosztva. Egy beosztás egy Farinográf-egységet (FE) jelent. A diagrampapír
abszcisszája percekre osztott. Egy percnek 1 cm távolság felel meg. A papírt
óraszerkezet továbbítja.
- A büretta. A Farinográf-os lisztvizsgálat végrehajtásakor a vizet speciális bürettából
adagolják a dagasztócsészébe bemért liszthez. A bürettán kétféle beosztás van,
melyekről a felhasznált víz mennyisége ml-ben és a lisztre vonatkoztatott %-ban is
leolvasható.
- Az ultratermosztát. Az állandó hőmérsékletet biztosítja a Farinográf-os vizsgálat
közben úgy, hogy 30 °C-os vizet keringtet a dagasztóedény és az olajfék falai között.
A Farinográf írószerkezete által rajzolt diagramról, az ún. farinogramról a vizsgált liszt
következő minőségi jellemzői olvashatók le :
- a) A vízfelvevő képesség. A dagasztócsészébe bemért liszthez minden esetben annyi
vizet adagolnak, hogy a diagrampapírra rajzolt görbe középvonala elérje az 500-as
konzisztenciavonalat, az 500-as FE-et. Ennek eléréséhez szükséges víz mennyisége
ml-ben v. a bemért liszt %-ában a büretta beosztásairól olvasható le.
- b) A tésztakialakulás időtartama. Az az időtartam percekben, amely addig telik el,
amíg a dagasztás kezdetéről a diagram középvonala eléri a kívánt
konzisztenciavonalat, s itt tetőzik.
- c) A tészta stabilitása. A tészta alaktartó és gázvisszatartó képességének jellemzője,
amely a diagramszalag alapján értékelhető. A stabilitás mértéke attól függ, hogy a
diagram középvonala meddig esik egybe a konzisztenciavonallal.
- d) A tészta ellágyulása. A diagram középvonalának távolsága FE-ben a vizsgálat
végén, a konzisztenciavonaltól számítva. A két vonal által közbezárt terület cm2-ben
kifejezett nagyságát planiméterrel állapítják meg.
A planimetrált terület nagyságához tartozó értékszámok alapján a vizsgált lisztek hat minőségi
osztályba sorolhatók a következők szerint:
Csoport |
Értékszám |
A1 |
85-100 |
A2 |
70-84,9 |
B1 |
55-69,9 |
B2 |
45-54,9 |
C1 |
30-44,9 |
C2 |
0-29,9 |
A legjobb minőségű lisztek az A1-es csoportba, a leggyengébbek pedig a C2-es csoportba
tartoznak.
IRODALOM : Szerk. Karácsonyi L. : Gabona-, sütő- és tésztaipari vizsgálati módszerek. Bp.
1970.