FARINOGRÁF

Hankóczi Jenő és Brabender duisburgi mérnök által szerkesztett lisztminősítő műszer. A Farinográf lényegében egy villamos forgatónyomaték-mérleggel összekapcsolt kétkarú dagasztógép, amelyben a Z alakú dagasztólapátokat a csapágyak között szabadon felfüggesztett állórészű szinkronmotor forgatja. A tészta dagasztása közben fellépő ellenállás elfordítja a szinkronmotor álló részét. Az elmozdulás mértéke annál nagyobb, minél nagyobb a tészta ellenállása a lapátok dagasztóhatásával szemben. A motor álló része elfordulásának mértékét a motorházra szerelt karáttétel és a csatlakozó összekötőrudak közvetítésével a mérleg méri, s az írószerkezet diagrampapíron rögzíti.

A Farinográf fő részei :

  1. A dagasztócsésze. Különböző méretekben készül. 10, 50 v. 300 g lisztből, víz hozzáadása révén a tészta dagasztása ebben megy végbe.
  2. A szinkronmotor. Percenkénti fordulatszáma 59. A szabadon felfüggesztett álló része a forgó rész forgása közben az óramutató járásával megegyezően v. azzal ellentétes irányban képes elfordulni.
  3. A mérleg- és az írószerkezet. A motorköpeny elfordulásának mértékét a mérlegszerkezet érzékeli. A mérőfej és a diagrampapír ordinátája 0-1000 részre van felosztva. Egy beosztás egy Farinográf-egységet (FE) jelent. A diagrampapír abszcisszája percekre osztott. Egy percnek 1 cm távolság felel meg. A papírt óraszerkezet továbbítja.
  4. A büretta. A Farinográf-os lisztvizsgálat végrehajtásakor a vizet speciális bürettából adagolják a dagasztócsészébe bemért liszthez. A bürettán kétféle beosztás van, melyekről a felhasznált víz mennyisége ml-ben és a lisztre vonatkoztatott %-ban is leolvasható.
  5. Az ultratermosztát. Az állandó hőmérsékletet biztosítja a Farinográf-os vizsgálat közben úgy, hogy 30 °C-os vizet keringtet a dagasztóedény és az olajfék falai között.
A Farinográf írószerkezete által rajzolt diagramról, az ún. farinogramról a vizsgált liszt következő minőségi jellemzői olvashatók le :

a) A vízfelvevő képesség. A dagasztócsészébe bemért liszthez minden esetben annyi vizet adagolnak, hogy a diagrampapírra rajzolt görbe középvonala elérje az 500-as konzisztenciavonalat, az 500-as FE-et. Ennek eléréséhez szükséges víz mennyisége ml-ben v. a bemért liszt %-ában a büretta beosztásairól olvasható le.
b) A tésztakialakulás időtartama. Az az időtartam percekben, amely addig telik el, amíg a dagasztás kezdetéről a diagram középvonala eléri a kívánt konzisztenciavonalat, s itt tetőzik.
c) A tészta stabilitása. A tészta alaktartó és gázvisszatartó képességének jellemzője, amely a diagramszalag alapján értékelhető. A stabilitás mértéke attól függ, hogy a diagram középvonala meddig esik egybe a konzisztenciavonallal.
d) A tészta ellágyulása. A diagram középvonalának távolsága FE-ben a vizsgálat végén, a konzisztenciavonaltól számítva. A két vonal által közbezárt terület cm2-ben kifejezett nagyságát planiméterrel állapítják meg.
A planimetrált terület nagyságához tartozó értékszámok alapján a vizsgált lisztek hat minőségi osztályba sorolhatók a következők szerint:

Csoport Értékszám
A1 85-100
A2 70-84,9
B1 55-69,9
B2 45-54,9
C1 30-44,9
C2 0-29,9

A legjobb minőségű lisztek az A1-es csoportba, a leggyengébbek pedig a C2-es csoportba tartoznak.

IRODALOM : Szerk. Karácsonyi L. : Gabona-, sütő- és tésztaipari vizsgálati módszerek. Bp. 1970.