Budapest, 1891. szept. 29.

Gazdáink nyomasztó helyzete, melynek sulyát évről-évre fokozódva érezzük, nagy mérvben volna könnyithető, érdekeik társadalmi érvényre jutása által.

Mezőgazdasági ügyeink gyakran mellőztetnek államéletünkben, mert nem birják földmívelő hazánk társadalmának kellő és általános érdeklődését. Maga a gazdaközönség, melynek tagjai egymástól távol, elszigetelve élnek, nem élvezi a folytonos és sürü érintkezés amaz előnyeit, mely a tapasztalatok közkincscsé tétele s az erők összemüködésének hatalmában nyilvánul.

Mezőgazdáink nem rendelkeznek azzal a tájékozottsággal, amely náluk ugy hazánk, mint a külföld közgazdasági ügyei s az üzleti téren kivánatos, sőt magában a mezőgazdaság tudományában sem nyernek igen sok olyan haladó lépésről értesülést, mely gazdasági üzemük, technikai részének fejlesztésére szükséges volna.

Mindeme hiányokon első sorban nem a kormányzat, nem önmagunkon kivül álló tényezők, hanem maga az érdekelt gazdaközönség kell hogy segitsen.

Teremtenünk kell egy organumot, mely szétjutva a társadalom minden osztályába, folytonosan kimeritő és hű tükre Magyarország gazdasági viszonyainak, feltárja az eszméket és irányzatokat, melyek mezőgazdasági köreinket foglalkoztatják és reá mutat a bajokra, a melyeken segiteni s a módra, melyen e segitséget megadni kell.

Szükségünk van egy összekötő kapocsra, mely a gazdasági politika és a mezőgazdaság minden kérdésében alkalmat ad a sűrű érintkezésre.

Rendelkezésünkre kell állnia egy olyan intézménynek, mely a folytonos és éber megfigyelés; az ország minden része s a külföld emporiumaiban fentartott összeköttetéseivel; biztos és gyors értesülést ad hazánk és a külföld gazdasági eseményei és szakmánk technikai előhaladásának részleteiről.

Ezt a gazdasági helyzetünket folytonosan megvilágitásban tartó organumot, ez összekötő kapcsot gazdáink között, e hiradó intézményt, melyre általánosan szükségünk van, létrehozhatjuk: ha századunk leghatalmasabb tényezője, a sajtóban, szellemileg és anyagilag erős képviseletét teremtjük meg, a magyar mezőgazdaság érdekeinek.

És ez volt czélja az országos magyar gazdasági egyesületnek a "Köztelek" meg alapitásával. De a siker csak akkor érhető el, ha az egész gazdaközönség együtt érez az alapitó egyesülettel.

Mi hiszszük, hogy az a lelkesedés, mely gazdáinkat még mindig tömöritette az érdekökben kibontott zászló alá, egyűvé hoz mindnyájunkat annak a czélnak elérésére is, a melylyel megakarjuk szerezni a magyar mezőgazdaság részére a független és önálló sajtót.

Azt hiszszük, hogy az utat, melyen czélunkat elérni óhajtjuk, helyesen választottuk meg, azt hiszszük, hogy vállalatunk, melyet legmegfelelőbb helyen, a országos magyar gazdasági egyesület tulajdonában óhajtunk megteremteni, kielégiti a várakozásokat.

Hisz maga az országos egyesület is a gazda-közönségé, önmaga alkotta és tartja fenn, önállóan és menten minden külső befolyástól, a saját érdekeinek képviselete és ha kell, védelmére.

Gr. Dessewffy Aurél