Pozsonyban született 1606 november 1-jén. Családja a XVII. század első felében vált ismertté. Apja Lippai János magas hivatalnoki tisztséget töltött be, a legfőbb bíróság elnöke volt. A család négy fiú gyermeke közül Gáspár a királyi kamara elnöke volt hosszú éveken át. János és a legfiatalabb testvér, Ferenc szerzetesként élték le életüket. A legidősebb bátyjuk György 24 évig esztergomi érsek, aki korának kiemelkedő személyisége. Ő alapította a nagyszombati egyetem jogi fakultását is. Nevéhez fűződik a XVI. század második felében létesített pozsonyi érseki kert továbbfejlesztése, átalakítása, amely szépségével, növényeinek gazdagságával európai hírnévre tett szert. E kerthez kapcsolódik Lippai János életének utolsó, de igen alkotó korszaka.
Lippai János a pozsonyi, majd a bécsi iskolákban tanult. 1624-ben belépett a jezsuita rendbe. Jeles filológiai ismeretei lehetővé tették, hogy a grázi és a bécsi egyetemen keleti nyelveket adjon elő. 1643-ban tért vissza Magyarországra. Először a győri kollégiumot igazgatta, majd a trencséni rendházat vezette. Közben a bécsi magyar növendékpapságnak és a nagyszombati nemes ifjaknak is vezetője volt több éven át. Ezután a rendház elöljárójaként Ungvárott töltött három évet. Innen bátyja, György közbenjárására Pozsonyba került, az érseki udvarba, ahol a híres kert vezetője lett. Itt a kert és a kertészet életcéljává vált. A gyakorlati kertészkedés mellett a szakma tudományos, elméleti kérdéseivel is foglalkozott korának megfelelő, sőt sok esetben azokat messze túlhaladó szinten. Ismerte a keleti, görög és a római gazdasági írók műveit, de korának szakmai irodalmát is. Az utóbbiak Nyugat-európai - többnyire latin nyelvű szakmunkák voltak, melyek elsősorban botanikai, illetve kertészeti és gyógyászati leírásokat tartalmaztak.
A XVI. és a XVII. században a gazdasági növények fajtái az egyes nagybirtokokon az általános érdeklődés körébe kerültek. Nyugat-Európában ekkor kezdődött a mezőgazdaság és ezzel párhuzamosan a kertészet lassú korszerűsödése. Ha ettől elmaradva is, de ennek bizonyos jelei már nálunk is mutatkoztak. A kertészeti növények fajtái egyre jelentősebb szerepet kaptak a hazai, főleg a főúri kertekben is. Ez az érdeklődés, valamint a Nyugat európai tudományos megfigyelések eredményei és a terjedő külföldi szakirodalom hatására Magyarországon is megjelent néhány olyan munka, melyeket mezőgazdaság történetünk korai emlékeként tarthatunk számon. Ezek közül jelentős Szikszai Fabricius Balázs Nomenclaturája, Méliusz Juhász Péter Herbariuma és Apáczai Csere János "Magyar Encyclopédia" című munkája. Ugyanakkor a humanizmus és a reformáció térhódítása Magyarországon is hozzájárult a nemzeti irodalom, az anyanyelvi műveltség megalapozásához. Lippai János művei is szervesen kapcsolódnak ehhez a szellemi újjászületéshez. Másrészt a kor feudális szelleméhez is igazodva bátyja, az egyházi nagyúr érseki kertjét akarta dicsőíteni és megörökíteni az utókor számára. Ebben a korban teljesedett ki kertészeti gyakorlati ismerete, amit páratlan szakirodalmi munkássága örökített meg az utókor számára. Széles látókörű, nagy műveltségű kitűnő tollú író volt.
A nagytudású szerzetes jól látta a korszerűtlen gazdálkodás hátrányait. Ezért tartotta szükségesnek olyan gazdasági leíró munkák megírását, amelyek a korszerűbb gazdálkodást segíthették és egyben a célszerűbb, belterjesebb gazdálkodásra buzdíthatták korának gazdálkodóit. Erre az úttörő munkára vállalkozott Lippai. Műveinek megírásakor feltehetően igen sok nehézséggel kellett megküzdenie. Az elmaradt gazdálkodói szemlélettel szembe kellett szállnia, vállalnia kellett a különböző támadásokat, le kellett raknia a hazai szaknyelv alapjait. Munkásságát az utókor csak a legmagasabb fokon értékelheti.
Lippai János kertészeti irodalmából öt mű címét tudjuk. Ezekből csak két könyv az, amelyet ismerünk, a "Calendarium oeconomicum perpetuum" és a "Posoni kert." Mindkét művét magyar nyelven írta.
Ismereteink szerint első munkája a "Calendarium oeconomicum perpetuum", amelyet abban a korszakban írt, amikor az ország lakossága három részre szakadtan, csaknem állandó harcokban élt. E művével is hazáját akarta szolgálni ". . . az Magyar Nemzetnek eleiben járulni". Művének fontosságát bizonyítja az a tény, hogy a Calendarium 6 kiadást ért meg, amelyekből 3 a 18. században jelent meg. Hatása még a későbbi időszakokban is érződött. Jól ismerte Magyarország gazdasági adottságait, a növény és környezet viszonyának fontosságát. Könyvébe foglalt tanácsai azonban - amelyre különösen felhívta az olvasók figyelmét - elsősorban Nyugat - Északnyugat Magyarországra alkalmazhatók.
A Calendariumot a római korban írt naptárakhoz hasonlóan készítette, az egyes mezőgazdasági munkákat a hónapok rendjében sorolta fel. A reneszánsz korszak ezt felelevenítette és ennek egy kiváló, kései magyar példája Lippai Calendáriuma is. Művében havi részletezéssel, időrendi sorrendben írta le az egyes időszakokban esedékes gazdasági munkákat 62 oldalon 278 pontba foglalva. Részletesen ismertette a növénytermesztés-, gyümölcs-, zöldség, szőlőtermesztéssel kapcsolatos munkák sorrendiségét, a borkezelés időszerű teendőit. Ugyanezt tette az állattenyésztéssel kapcsolatos munkákra vonatkozóan is. Gondos útmutatást adott a szarvasmarhatartás, sertés-, ló-, juh- és baromfitenyésztésre, a méhek és halastavak gondozására, az állatok gyógyításához szükséges gyógyszerek készítésére. A várható időjárási viszonyokra is igyekezett tanácsot adni a különböző megfigyelések, szokások jelek alapján. Nagy jelentőséget tulajdonított a holdfogyatkozásnak és a holdtöltének. A hold járását könyvének utolsó fejezetében részletesen ismertette.
Lippai jól ismerte a nagy majorságok szerteágazó teendőit, bár művének megírásánál nemcsak a maga tapasztalataira hanem mások tudására is támaszkodott. Könyvét ugyan valamennyi gazdálkodó számára írta, de tudta, hogy elsősorban az írástudóknak nyújthat csak segítséget.
Fő műve a "Posoni kert" címmel három kötetben jelent meg. Az első kötet a "Virágos kert" (Nagyszombat 1664), a második kötet a "Veteményes kert (Bécs 1664), a harmadik kötet a "Gyümölcsös kert" (Bécs 1667). E munkájában a pozsonyi érseki kert növényeit és az azokhoz kapcsolódó gyakorlati, termesztési munkálatokat írta le saját tapasztalatai alapján, fűszerezve azokat megjegyzéseivel, elemzéseivel. Írásában a német orvos Peter Laurenberg: Apparatus plantarius et horticultura, valamint az olasz szerzetes Giovanni Ferrari: Flora, seu de fiorum cultura című híres kertészeti műveikre támaszkodott. Megállapításainak legnagyobb része önálló, a külföldi szakirodalomból csak olyan megállapításokat tett magáévá, amelyeknek helytállóságáról az esetek többségében maga is meggyőződött a pozsonyi érseki kertben, vagy Magyarországon tett utazásai során.
A "Virágos kert"-című kötetben korhű képet kapunk a XVII. század dísz-kertjeinek beosztásáról és azok fenntartásáról, amelyet ábrákkal is jól szemléltetett. A kertben csaknem 150 dísznövény fajt ápoltak, gondoztak. Ezeket termesztési hasonlóságuk alapján csoportosítva mutatta be. Az egyes munkafolyamatokat nagy gonddal írta le.
A "Veteményes kert" című kötetben a zöldségtermesztés tudnivalóit taglalta. A konyhakerti növényeket szintén a termesztés módszereinek hasonlósága alapján csoportosította. Külön fejezetben foglalkozott a kertészeti magvetés és a hold változásainak összefüggéseivel. A magvetésen túl ismertette valamennyi zöldségfélének a gyakorlati munkáit. Hazánkban elsőként sorolta fel "Az vetemények ellenségei ellen való orvosságok" módját és ezzel megvetette a kertészeti növényvédelem alapjait. Ezen kívül foglalkozott a tartósítás kérdéseivel is. A gyógynövényekre vonatkozó fontos tudnivalókat is ebben _kötetben ismertette.
Művének utolsó része a "Gyömölcsös kert" már csak halála után jelent meg unokaöccsének ifj. Lippai Györgynek a segítségével 1667-ben Bécsben. E kötetben a gyümölcsös és faiskolák munkáit írta le. Ismertette a fák vegetatív szaporítási lehetőségeit, a különböző oltási módokat. Művében részletes felsorolást adott az egyes gyümölcsfajok fajtáiról, közöttük a hazai fajtákról is. Így megkülönböztetett 4 köszméte, 3 ribizli, 4 kajszi, 6 barack, 10 szilva, 23 alma, 26 körte, 4 meggy és 6 cseresznyefajtát. Ezzel szinte megteremtette az első magyar fajtaismerettant. Fajta leírásai saját megfigyelésének eredményei. Ezen túlmenően minden gyümölcsfaj termesztésének és felhasználásának módját és lehetőségét is ismertette. Kitért a növényvédelemre, az érett gyümölcsök tárolására és feldolgozásukra.
A "Posoni kert" a hazai kultúrtörténet és kertészettörténet igen értékes, egyedülálló emléke. Szakszempontból is, irodalmilag is kiváló alkotás. Csaknem két évszázadon át a magyar kertészet alapvető munkájának bizonyult.
A Posoni kert megírása után a kertészkedést, a kertet, amely szerinte "a földön táplált csillagos ég" ami "új életet ad, erőt nyújt, bút, bánatot kerget" sajnos már nem sokáig élvezhette. Bátyja 1666-ban elhunyt, ekkor visszatért Trencsénbe szerzetes társaihoz, ahol rövidesen ő is meghalt.
Lippai János szakirodalmi munkái, ha korának művelődési viszonyait tekintjük valóságos mesterművek voltak. Azzal, hogy műveit magyar nyelven írta, nyelvünk ápolását, fejlesztését segítette, létrehozta a magyar kertészeti szaknyelvet. Sokoldalú tájékozottságának, nagyfokú műveltségének köszönhető, hogy munkáinak megírásában a külföldi tapasztalatokat és szakirodalmat is felhasználhatta, de ugyanakkor mások megállapításait csak kellő átértékeléssel vette át. Így teremtette meg az önálló hazai viszonyokra vonatkozó kertészettudományt. Nyomtatásban megjelent könyveivel nagyban hozzájárult a kertészeti ismeretek szélesebb körű hazai elterjesztéséhez. A magyar kertészet múltjának tanulmányozásához, a szakma fejlődéstörténetéhez nélkülözhetetlen alapot nyújtott.
Emlékét ápolja az utókor. Az Akadémiai Kiadó 1977-ben a "Posoni Kert"-et facsimile kiadásban megjelentette. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kétévenként Lippai János tudományos ülésszakot szervez. Lippai János művelődéstörténetünk feledhetetlen nagy alakja.
Főbb munkái:
Calendarium oeconomicum perpetuum. Pozsony, 1661. 72 lap.
De insitione et seminatione. Pozsony, 1663.
Hortenses praeceptiones et deliciae. Viennae. 1664.
Posoni kert. Az első könyv "Virágoskert" 148 lap Nagyszombatban, a második "Veteményeskert, 244 lap. Bécsben jelent meg 1664-ben. A harmadik könyvet "Gyümölcs kert" címmel halála után adták ki Bécsben, 1667-ben. 302 lap.
De fructibus diversissimis producendis. Pozsony, 1666 vagy 1667.
Irodalom:
VLADÁR Ferenc: Lippay János kertgazdáink első nevelőmestere. ÉT. Bp., 1960.
SOMOS András: Lippai János a magyar kertészeti irodalom megteremtője. KSZFÉ. Bp. 1961.
GEDAY Gusztáv: Lippai János a magyar
nyelvű kertészeti szakirodalom megteremtője. Hon. 1981. 6. sz.
(P. Erményi Magdolna)