Aacheni magyar kápolna

Az aacheni templomban, mely régi idők óta hires búcsujáró hely volt, az A.-t IV. Károly építtette, valószinüleg 1364-ben (elkészült 1367-ben) az oda zarándokló magyarok számára, egyben alapítványokkal látta el két magyar pap föntartására és bőkezüen felszerelte a szükséges egyházi tárgyakkal.

[ÁBRA] Nagy Lajos magyar címere.

Nagy Lajos is érdeklődött a kápolna iránt, mert 1381-ben Ulrik pilisi apátot küldte oda, ki az egyházi szerekről leltárt vett fel. Idők folyamán a régi magyar kápolna megszünt létezni, helyébe a mult században újat építettek. H. József tilalma következtében a tömeges zarándoklások megszüntek; a magyar kincsek közül a ruhák és hasonlók elkallódtak és szétfoszlottak, csak az ötvösművek közül maradt fenn nehány. Ezek: két gyertyatartó, két ereklyemutató, két kisebb lengyel és két kisebb magyar címer, két diszes nagy magyar címer és három kép, melyeket az aacheni káptalan őriz a székestemplom kincstárában s melyek az 1884-iki budapesti történeti ötvöskiállításon is láthatók voltak. Az 1-ső ábra Nagy Lajos magyar címerét mutatja. Ezüst, részben aranyozva. Öntött, vert és vésett munka. Az aranyos zárt csöbörsisakon arany-csíkos takaró és korona van, melyből három structoll s az aranypatkót evő aranycsőrü strucfej meredez. Magassága 0,15. 1370 után készült.

[ÁBRA] Anjou-címer.

A 2-ik ábra magyar Anjou-címert mutat. Ezüst, aranyozott. Öntött, vert, vésett és áttört munka. Két sárkány a hátán két tornyocska között levő keretet tart. A tornyokon griff madár ágaskodik. A kereten e minuskula betük csillognak:

- «ich - begere - maria - lere- gotes - lehre - wolde - ich mer».-

A keretben legalul liliomos ormókkal koronázott falazat van. A keret fölött épület-homlokzat diszeleg, a jobboldali fülkében Szt. Imre, a baloldaliban Szt. István, a középsőben Szt. László áll. Magassága 0,22. A XIV. századból való. (Arch. Értesítő 1892. I. füz. Kárász Leó.)

Aachenit

(ásv.), l. Smithsonit.

Aachs

Mihály l. Ács Mihály.

Aagh

István, l. Ágh István.

Aakirkeby

dán város Bornholm szigetén, 950 lak.; fekete márványa híres.

Aalborg

(ejtsd: ólborg), dán kerület Jütland félszigeten a Limfjord két oldalán, 2896 km2 területtel, 104,800 lakossal (1890). Fővárosa A., az itt csak 630 m. széles Limfjord déli partján, a vasút mellett, erőddel, hajóiskolával, evang. püspökséggel, (1890) 19,500 lak. Fontos kereskedelmi pont; külföldi kereskedelme a 60000, a belföldi a 25000 tonnát meghaladja. Kereskedelmi flottája 104 hajóból áll. Bevisz sót, dohányt, olajat, petróleumot, vasat és iparcikkeket, kivisz szeszt, bőröket, húst, marhát, vajat, tojást, krétát. A Limfjord tulsó oldalán s tőle 6,3 km.-re fekvő Nörre-Sundly-val két híd köti össze. Már 1070-ben mint tengeri város szerepel.

Aalen

az ilyen nevü járás főhelye Württembergben, a Kocher mellett, (1890) 7152 lakossal, vasiparral. 1803-ig szabad birodalmi város volt, akkor csatolták Württemberghez.

Aalesund

(ejtsd: óleszund), város Norvégia nyugati partján, a romsdali kerületben; (1890) 8415 lakója halászatból él; flottája 97 hajóból áll. Bevitele 619000, kivitele 3.101100 korona; ebből halnemü 3.059700 korona értékü. A közelében romokban heverő vár Rollo normann herceg szülőhelye.

Aalheide

l. Ahlheide.

Aall

(ejtsd: ól) Jakab, norvég államférfiu, szül. Porsgrundban 1773 jul. 27., megh. 1844 aug. 4. Lényeges befolyással volt az 1814-ki eidsvoldi nemzetgyülésre, mely Norvégiának szabadelvü alkotmányát hozta létre. «Adalékok a norvég történethez» («Erindringer») műve az 1800-15. évekre vet világot.


Kezdőlap

˙