Antal Mária, olasz zeneszerző, szül. Tifernoban v. Castelloban a XVI. sz. végén, meghalt Castelloban 1677. 1626-ban a Laterán karnagya volt, majd Róma egyéb templomaié. Számos egyházi szerzeménye közül megjelent: 4 köt. zsoltár, 3 kis mise és antifonák 24 énekhangra is (1630 és 77 közt), 5 köt. motett; előadták «Del male in bene», c. dalművét.
(ejtsd: -uccsi), 1. Jaques Pierre, szül. Korzika szigetén 1726., meghalt 1812., pártvezér és Paoli Paszkálnak, az olasz függetlenségi párt vezérének versenytársa; később vele harcolt a génuaiak ellen, alávetette magát a francia királynak, ki őt maréchal de camp rangjára emelte. 1793-ban megvédte a szigetet Paoli és az angolok ellen, de pártja elbukott, amiért Franciaországba távozott. A felkelés leveretése után visszatért Korzikába 1812-ben. - 2. A., Jean Charles, az előbbinek fia, szül. 1771-ben Korzika szigetén, 1794-ben főhadsegéddé lett a hollandi seregnél, megh. mint dandárparancsnok a hüningeni hídfő megvédése közben, 1796-ban. Moreau szobrot emeltetett neki Hüningen mellett. - 3. A., Jaques Pierre Charles, az előbbinek unokaöccse, szül. 1791 dec. 12-én Zicavóban, Korzika szigetén, a februári forradalom után 1848-ban a semmítőszékhez került, az államcsiny után Napoleon pártjára állott, ki őt hálából 1852-ben igazságügyminiszterré; szenátorrá, s főpecsétőrré nevezte ki. Meghalt 1857 nov. 11-én.
falu az osztrák Volosca járásban, a Quarnero mellett, a déli vasut mentén, (1890) 1192 lakossal. Fiuméval gőzhajó köti össze. Védett helyzete az 1396 m. magas Monte Maggiore nyulványának tövében, tengerparti fekvése, a déli vasuttársaság fogadója; szép kertjei; örökzöld téli növényzete, gyönyörü babérerdeje, szelid éghajlata gyorsan felviruló téli és nyári tengeri fürdőhellyé tették. Rudolf trónörökösnek kedves tartózkodó helye volt, s a trónörökös itt pompás villát rendeztetett be. A régi San Giacomo della Priluca apátságot villává alakították át s 1888-ban tiszti gyógyintézetnek rendezték be. V. ö. Kennedi, A Quarnero; Noé (Teschen 1884); Radics (Wien 1884); Szemere, Der See- und klimatische Winterkurort A. (Stuttgart 1885); Virchow (Berliner klin. Wochenschr. 1887).
francia szó; magyarul apát; képezve a lat. abbas-ból, amely ismét eme káld szóból: abba (= atya) vette eredetét. Ugyanis már a legrégibb időkben atyáknak nevezték azokat, akik mások tanításával s egyáltalán szellemi irányításával, gondozásával foglalkoztak. E jelentőség- és kegyeletteljes tiszteletcímmel illették a keresztények is tanítóikat, lelki előljáróikat és gondozóikat. Ily értelemben nevezték abbas-oknak egyes szerzetesrendek alapítóit és kiválóbb zárdák főnökeit. Az apátok kinevezését kezdetben majd az illető szerzetesek, majd ismét a megyés püspökök eszközölték; midőn azonban idők folytával a világi fejedelmek is igényeltek s nyertek is apátválasztási jogot, ebből sok visszaélés keletkezett az egyházi és szerzetesi élet nem csekély hátrányára (l. Apát). Legtöbb ily visszaélés történt az apátságok királyi adományozása körül Franciaországban, különösen XIV. és XV. Lajos királyok alatt, amikor is igen sok előkelő családnál voltak oly ifjak, majd felszentelt áldozárok, majd pedig csak hajkoronával (tonsura) bíró papnövendékek, akik fekete v. sötét ibolyaszinü papi ruhát (talaris) papi nyakravalóval viseltek és akik sóvárogva várták az időpontot, melyben a királyi kegy valami gazdag jövedelmü apátságot fog nekik adományozni. Ezek mind A.-nak neveztettek. Minthogy pedig ezek az apátsági aspiránsok mindannyian nem juthattak valódi apátság birtokához, azért ezek, megtartván az A. címet, más előkelő családoknál mint házi tanítók, tanácsadók szerepeltek, vagy pedig mint irók működtek. A forradalom után, az egyházi vagyon szekularizációjával, eltüntek a francia társadalomból; maga az A. cím azonban, mely azonos az olasz abbate-val, fenmaradt és jelenleg is használatban van különösen a fiatalabb áldozároknál.
(Abbé Trois-Étoiles), álnevü irója több antiklerikális irányu francia regénynek, melyek a 60-as években némi feltünést keltettek, mint «Le Maudit» (1863), «La Religieuse» (1864), s melyeknek szerzőségét hol Ulbach Lajosnak, hol Michon abbénak, hol Fabre Ferdinándnak tulajdonították, kik azonban ezt több-kevesebb határozottsággal tagadták.
város Afrikában, l. Abeokuta.
(ejtsd: abb'vill), 1. arrondissement a franciaországi Somme départ.-ban, 1584,69 km2 területtel, (1886) 133799 lakossal, 11 kantonra oszlik, melyekben összesen 172 község van; 2. az arrondissement székvárosa, (1886) 17869 lakossal, 1209-ből való toronnyal, 45000 kötetből álló és 1690-ben alapított könyvtárral. Első posztógyárát 1665-ben, első szőnyeggyárát 1667-ben alapították, s ezekben ma is hires ipara. Franciaország legrégibb helyeinek egyike, időszámításunk elején római telepítvény, a IX. században a Saint-Riquier apátság alá tartozik, 1130-ban községi jogot nyer. A keresztes háborúban a hadak gyülőhelyeként szerepel. A francia IX. Lajos és az angol III. Henrik közt 1259-ben kötött békét ok nélkül nevezik Abbevilleről, mert azt Párisban kötötték meg. - Prarond, La Topographie hist. et archéol. d'A. (3 k. u. o. 1871-1884.)
(Abbiagrasso, Abbiategrasso), város az olaszországi Milano ker., a Naviglio mellett, jól művelt vidéken, a milano-grande mortarai vasut mellett, falakkal körülvéve 10481 lakossal (1881), kik marhatenyésztésből és rizstermelésből élnek. 1167-ben l. Frigyes német császár vette be. Itt verte meg 1313. M. Visconti a gvelfeket és 1524-ben Giovanni dei Medici a franciákat.
(ejtsd: ebbat), 1. A. György, anglikánus főpap, szül. 1526., megh. 1633. Canterburyi érsek volt, s azon fáradozott, hogy a skót egyházat az anglikánussal egyesítse. - 2. A. Róbert, emennek az öccse, szül. 1560. megh. 1617. Salisburyi püspök volt és I. Jakab király kedvelt embere. «De suprema potestate regia» (London 1616) címü munkát irt. 3. A. Károly, lord Colchester, l. Colchester.
(ejtsd: ebbocford), egykor klastrom volt, a Tweed folyó mellett, Melrose apátság közelében, hires mint Walter Scott lakóhelye, ki azt 1811-ben megvette s gyönyörü birtokká alakította át, középkori stílü kastéllyal. Fekvése nagyon regényes. Becses régiség-, festmény-, könyv- és kézirat-gyüjteménye volt, melyeket a költő gyüjtött össze s mely a kat. egyesület tulajdonába ment át. A családnak Abbotsfordi bárói címe 1847. Walter Scott utolsó fiával megszünt. V. ö. Washington Irwing «A. and Newstead Abbey» (London 1835).