japáni öböl, l. Ebizuminato.
(lat.) a. m. törvényes megtagadása valaminek.
(lat.) a. m. eskü alatt való eltagadás, leesküdés.
(vagy a georgiaiak szerint bszibek, saját nyelvük szerint abszuák vagy abszuék, a cserkeszek nyelvén aszegák), kaukázusi hegylakó nép, melynek földje a Kaukazus gerincétől nyugatra és délnyugatra terjed el a Feketetenger keleti partjáig s Abkháziának neveztetik, és mely északról a cserkeszek, délről a szvánok és mingrélek szomszédja. Az abkházok a cserkeszektől ugy társadalmi, mint antropologiai jellegeikben különböznek. Arcuk sötet színü, vonásaik szabálytalanok, testük sovány, középmagas, de igy is, tagbaszakadt, erőteljes; hajuk többnyire fekete; jellemök kegyetlen, cselszövő és bosszuálló. Főfoglalkozásuk a földművelés, marhatenyésztés, bortermelés és méhtenyésztés. Kivitelre kerül bor, méz, tiszafa és más hasznos fanemek. Számuk mintegy (1891) 20000. E szám 1864 előtt jóval nagyobb volt; de azóta különösen az 1877-78-iki orosz-török háboru alkalmával nagy részük Törökországba vándorolt ki. A tulajdonképeni Abkhazián, az Ingur és Bszib között egy benszülött herceg uralkodik, persze orosz fenhatóság alatt. A Zebelda, a Kodor felső völgye 1837-ben, a Szamurszakan, az Ingur és Onkhur közt, 1839-ben került az oroszok kezére. Az abkházokat a mai székhelyükön, már a régiek is ismerték avagosz és abaszgi név alatt. Justinianus idejében lettek keresztenyek a XI. században Georgiának hódoltak meg, a XV. század közepén a török uralom alá jutottak és mohammedánok lettek. 1771 óta azonban ujból saját vérükbeli herceg áll élükön, a Sirvasidze dinasztiából, mely 1824 óta orosz felsőség alá helyezkedett. A nép teljes meghódoltatása azonban az oroszoknak is csak 1864-ben sikerült, mivel aztán a tömeges kivándorlás is kezdetét vette.
voltaképen annyi volna, mint a mállott kőzetrészeknek elhordása a viz és a szél által, tehát eltakarításuk arról a helyről, ahol képződtek; mivel azonban erre a fogalomra már megvan a denudáció (elmosás) általánosan használt kifejezés, az abláció szót a glecser-olvadás megjelölésére használják a geográfusok. Ama hó- és jégmennyiség eltünését értik alatta mely egy bizonyos idő alatt a glecserek felületéről leolvad. Az olvadás vagyis az A. előidézői: a közvetlen napsugarak és ezeknek visszasugárzása a hegyoldalakról és völgyekből, az eső, a légkör párái vagyis a nedvesség. Különösen nagy mértékben olvaszt ez utóbbi tényező, a párák ugyanis a glecserek felületén megsűrüsödnek és eközben erősen olvasztanak. Az olvadás az időszakok szerint nagyon különböző; van nappali és éji változás, de befolyásolják azt helyi, meteorologiai és egyéb viszonyok (p. a glecser fekvése, magassága stb.). Az orom hóterületén évenkint átlag 1 méter vastag réteg olvad el, a glecser középmagasságában 2-2,5 m., és a glecser alján 3-3,5 m. A glecserre esö nagyobb kőtörmelékek az alattuk levő jeget védik az abláció ellen, de az apróbbak (homok stb.) az által, hogy belé fagynak a jégbe, siettetik az olvadást. Nyáron több jég olvad el, mint amennyi a szaporulat, télen megfordítva több jég képződik, mint amennyi A.. utján pusztul.
Nyilás egy épület falában, melyen át levegő és világosság jön a belső helyiségekbe. Az A.-nyilás tetszés szerint elzárható és kinyitható. Nagysága a megvilágítandó és szellőztetendő helyiség területétől függ külső alakja az épület stílusától. Lakóhelyiségek világítására szolgáló ablakok rendesen álló parallelogramm alakuak és 1 1/2-2-szer oly magasak, mint szélesek v. fölül félkörívesek avagy szegmentívesek. Az építőművészet az A.-ot kerettel díszíti, mely állhat quaderozásból v. lehet sámbrános, pilléres, oszlopos, fölül többé-kevésbbé gazdag párkánnyal koronázva. Egy épület homlokzatán az A.-ok alkalmazhatók egyesével, néha párosával egymás mellett (kettős-iker-v. dupla A.-ok) és még ritkábban hármasával. A csúcsíves emlékszerü építészet az A.-okat élesen tagozott keskeny szárakkal és ívszeletekből összetett geometriai alakzatokkal ékesíti, mely diszítménynek mérmű a rossz magyar neve (l. o.). Ugyancsak a csúcsíves és a román emlékszerü építészet egészen kerek ablakokat is alkalmaz különösen a templomok homlokzatán, melyeket ablakrózsának, vagy jobban: kerékablaknak hívnak (l. o.). Lakóházakban az ablakokat először helyzetük szerint különböztetik meg, vagyis vannak pince-, földszinti, emeleti és padlás-ablakok, utcai és udvari ablakok. Az A.-ok lehetnek csak külsők (egyszerüek), t. i. ha az üvegezés csak egysoros, vagy külsők és belsők (kettősek), ha az üvegezés kétsoros. A csak külső A.-okat enyhébb, nem nagy hőváltozásoknak kitett klímák alatt alkalmazzák, vagy nálunk is, de nem lakóhelyiségek, hanem kamrák, árnyékszékek, lépcsőházak stb. számára. A külső és belső A.-oknál a két üvegezett fal között mindig lévén egy levegő-réteg, ezek a nagy hideget a lakószobába sokkal kevésbbé bocsátják át, mint az előbbiek és a hőváltozásoktól is inkább óvnak.
A lakóház ablakait asztalosmunkájuk szerint elnevezték egyszárnyuaknak, kétszárnyuaknak, még pedig mozdulatlan v. nyiló középszárral biró kétszárnyu A.-oknak, v. négyszárnyuaknak (ezek már a kettős ablakok) vállpárkánnyal v. a nélkül. Az ablakszárnyak mozgása szerint vannak kifelé nyilók, befelé nyilók, ki- és befelé nyilók, toló, forgó v. csappanó A.-ok. A lakóházak ablakainál az építészetben megkülönböztetik a kőmüves v. kőfaragómunkát, az asztalos-, lakatos-, mázoló- és üveges-munkákat.
Az A. kőmüvesmunkája.
Ide tartozik az A.- káva, az A.- szemöldök, a belső bélésfal és az A.- könyöklő elkészítése. A káva az a része az A. falazásának, melyhez az ablaktokot illesztik; 8-16 cm. széles s ugyanolyan mély. Az A.-szemöldök a felső befejező rész, mely lehet horizontálisan, szegment-, csúcs- v. félkörívben falazva. Ha a szemöldök kőből van, az állhat egy darabból, de többől: ötből v. hétből is, természetesen akkor egy középpontba irányzott sugaras hézagolással. Az A.-kávától egészen a fal belső szinéig terjedő falazás az u. n. bélésfal, mely lehet a fal szinére függélyes, de lehet befelé rézsutos is. Az A.-könyöklő az a falazat, mely az A.-nak asztalosmunkáját tartja és az A.-nyilás szélességében oly magasra lesz falazva, (rendesen 0,75 m.-től 1,10 m.-ig) hogy azon kikönyökölni lehessen. Az A.-könyöklő vastagsága a homlokzatfal vastagságánál csekélyebb rendesen 1-11/2 tégla. Fölül az ablak talp-deszkájával van takarva, kivül pedig sokszor könyökpárkánnyal diszítve. Az A.-könyökpárkányt célszerü legalább a földszinten kőből készíteni.
Az A. asztalosmunkája.
Ez, a most leginkább alkalmazott befelé nyiló ablakoknál áll: az A.-ragasztóból v. A.-tokból, mely a kávához illeszkedik és az A.-szárnyakból v. a rámákból; egy vállpárkányból, ha az ablak igen magas és a bordákból, (melyek vasból is lehetnek) ha a szárny több mezőre van osztva; esetleg egy középszárból v. ha az nincs, a hézagot takaró ütközőlécból. Ha az ablak kettős, a kettő között van az A.-bélés. Az A.-on bejövő világosság az A. asztalosmunkájával kétféleképen mérsékelhető vagy egészen is elzárható: 1. mérsékelik a külső A.-szárnyakat helyettesítő mozgó és kitámasztható zsaluk által és 2. egészen el is zárhatják az ablaktáblák által. Ezek az A.-táblák (spaletták) vésett rámástáblák v. egyszerüen összehajthatók v. szekrényesek t. i. összehajtva egy, a belső A.-sámbrán által képzett szekrénybe illeszkednek. Vannak pallótokos és béléstokos ablakok. Az A.-nak külső teljes elzárására szolgálnak az A.-redőnyök, melyek legujabb keletüek és hullámos pléhből v. keskeny falécekből készülnek. Rendesen az A.-ok fölött a falazásban elhelyezett szekrényben levő tengelyre motollálhatók fel. Az A. asztalosmunkája többnyire puhafából készül. A tok és szárnyak erdei v. vörösfenyő, a bélés lucfenyő. A szárnyak csak ritkán vannak tölgyfából.
Az A. lakatosmunkája.
Ide tartoznak: a foglaló és beeresztett kapcsok, melyek az A.-ragasztót a kávához erősítik; a sarokpántok, melyek az A.-szárnyak sarkait foglalják össze; a hüvelyes sarokpántok és keresztpántok (forgók), melyeken a szárnyak forognak, és végre az ablakzárak számtalan nemei. Ez utóbbiak közül, az egyszerütől kezdve a komplíkáltabbakig fölemlítendők a nyelves fordító, a kallantyus zár, a kormányos zár, a reteszes zár, a kerekes zár (bascule-zár) és a spanyol zár (espagnolette-zár). A két utóbbi már a legtökéletesebb zárakhoz tartozik. Csukókat is használnak, s ezek között Budapesten nagyon elterjedt a Vágó-féle. A lakatosmunkához tartoznak még a különböző ütköző és fogó-gombok, az A.-kitámasztók, a hüvelyek stb. Az A. mázolómunkáját l. a Mázolómunkák cime alatt.
Az A. beüvegezéséhez használt közönséges csiszolatlan üvegtáblák négyféle minőségüek; mind a négy minőségben vastagságuk az 1-1/2, milliméter között ingadozik. Kiválóan szolid munkához vastagabb, 2-3 egész 5 mm.-es üvegtáblákat is használnak, melyek belga üveg nevezete alatt ismeretesek, de azokat már nálunk is igen jó minőségben gyártják. Az ezeknél is vastagabb tükörüvegeket csak boltajtókhoz, kirakatokhoz stb. használják.
Az A. történelmi fejlődése.
A keleti népeknél, azelőtt is éppen úgy mint most, az A.-ok nem az utcára, hanem inkább az udvarra nyiltak, finom rácsokkal diszítve; és zsalukkal, táblákkal voltak elzárhatók. A khinaiak finom, lakkozott szövettel, vékony szarulemezekkel vagy csiszolt osztrigadarabokkal látták el ablakaikat, mig a rómaiak Mária-üveggel, vékonyra csiszolt acháttal, Kr. u. a II. századtól kezdve szintén szaruval zárták el. Pompejiben ugyan találtak táblás üvegdarabokat, de ebből még nem következtethető bizonyossággal, hogy azok A.-ban tettek volna szolgálatokat. Kr. után a IV. században említ tours-i Gergely legelőször szines üvegből készült templom-A.-okat. A VII. és VIII. században angol főpapok Franciaországból hozatnak üvegeseket és ugyancsak a VIII. század végén helyezik el a lateráni templom üveg A.-ait. Magánházakban a XII. és XIV. században kezdették Francia- és Angolországban az A.-ok üvegezését és e szokás innen terjedett lassan tovább úgy, hogy Aeneas Sylviusnak Bécs városában még 1458-ban is feltünik a sok üvegezett ablak. Nálunk meglehetős későn honosodott meg az A.-ok beüvegezése, és az olajos papir, Mária-üveg, vászon stb. A.-ok még sokáig használatban voltak akkor, mikor Nyugat-Európában az A.-okat már régen üvegezték.
a házadó egyik alakja, az ablakkal mint adóegységgel. Az ablakadót Angliában a füstadó eltörlése után 1696-ban hozták be, 1851-ben eltörölték és helyébe a lakásadó lépett. Az angol mintára készült francia adót lásd Ajtó- és, ablakadó alatt.
tágabb értelemben azoknak a jogszabályoknak összege, melyek valamely épületen v. építményen az ablaknyilások v. más, a világosság és a levegő beömlesztésére rendelt berendezések létesítésére vonatkoznak, szűkebb értelemben pedig szolgalmi jog (l. Szolgalom), melynél fogva valamely épülettől a világosság és a levegő el nem vonható. Általános szabály, hogy a tulajdonos a tulajdon szabadságából kifolyólag jogosítva van saját házának falán bárhol ablakot nyitni, tekintet nélkül arra, vajjon ez a szomszédra nézve kellemes-e v. sem? viszont azonban a szomszéd jogosítva van saját telkén szabadon építkezni, még ha ez által a nyitott ablaktól a kilátást elzárja, a világosságot és a levegőt elvonja. Az erre vonatkozó jogosítványok gyakorlásának megszorítása szolgalom alapítása által érhető el. A telek tulajdonosa szolgalmi jogot szerezhet a tekintetben, hogy az épület tulajdonosa a szomszédos telekre ablakot ne nyisson, az épület tulajdonosa viszont abban az irányban korlátozhatja, szolgalom utján a szomszédos telek tulajdonosát, hogy ez minden oly cselekménytől tartózkodjék, mely az ablaknyilás létesitéséhez füződő érdekkel össze nem egyeztethető. Az A. csak világosságra és levegőre ad igényt, a kilátást gátló cselekmények abbanhagyása csak akkor követelhető, ha a szolgalmi jog erre nézve különösen megszereztetett. A szomszédos tulajdonosokat megillető rendelkezési szabadság korlátozható közrendészeti szabályokkal is. Igy tűzrendészeti szempontból el lehet rendelni, hogy uj építmények és a már meglevő épületek közt megfelelő térköz maradjon. Közegészségügyi szempontból pedig oly szabályt lehet alkotni, hogy az építkezés úgy eszközöltessék, hogy a szomszédos lakások a levegőtől és világosságtól teljesen meg ne fosztassanak. A közbiztonság tekintetéből elrendelhető, hogy a szomszéd udvarra nyiló ablaknyílás rácsozattal láttassék el stb. Egyes törvényhozások a tulajdon korlátozásainak utóbb jelzett eseteit a szomszédjog (l. o.) magánjogi keretében szabályozzák (Porosz Landrecht I. r. 8. cim 137 és 148 és 139-147. §§. Francia Code civil 675-680. §§. Zürichi polg. törvénykönyv 169-171. §§); s ez által a szóban forgó korlátozások az u. n. törvényes szolgalom (Legalservitut) minőségét veszik fel.
aki az ablakrámába az üveget bemetszi; házaló-iparos, leginkább a tótok közül.
gabonáé, l. Foghíjasság.