asztalterítő, ábrás szövet, mely lenből v. pamutból készül. A len rugalmasabb, kevésbbé bolyhos s fényesebb a pamutnál s ezért a lenabrosz nem piszkolódik s nem gyürődik oly gyorsan, tehát tetszetősebb és célszerübb: Az ábrák részint folytonosak (folyóábrák), részint szakaszosak. A szövésmódot tekintve 3-féle árut különböztetnek meg, ú. m.: nyüstös árut, mely sávolykötésben készül, ábrája csupa négyszögü lapocskákból (kockákból) áll; a damaszk (kamuka) árut, mely fényes kötésben (atlasz) készül, ábrája bármily rajzu, a rajz határvonala azonban lépcsőzetes; a jaquard árut, mely tetszés szerinti, illetőleg részben fényes, részben kombinált kötésben készül, ábrája bármily rajzu, a rajz határvonala pedig egészen szabályos.
Tourn. (növ.), abruta, l. Istenfa.
kis folyó Alsó-Fehérmegyében, Abrudbánya vidékén, az Aranyos jobboldali mellékvize.
(Gross-Schlatten, Altenburg, oláh. Abrudu, lat. Auraria major), rend. tanácsu bányaváros Alsó-Fehér vm.-ben, az Abrud völgyében a Stur hegy aljában, táviróval és postával, (1891) 2992 magyar és oláh lak. Van benne járásbiróság, telekkönyvi hatóság, bánya- és aranybeváltóhivatal, bányabiztosság, templom, kaszinó, takarékpénztár, bányászsegélyző egyesület, sok csinos (egyemeletes) ház. Helyén már a rómaiak idejében város feküdt s a procurator aurariorum is a mai Abrudbányán székelt. Az erdélyi aranyművelés középpontja, bányászata tulajdonkép Verespatak és Korna hegyeiben foly, Zalatna, Topánfalva és Verespatak falvak körül. A bányák évenkint 1070 kg. aranyat adnak. Az Árpádok alatt a gyulafehérvári püspökséghez tartozott; bányászai szász telepesek voltak. 1848 máj. 9-én a várost Janku oláhai kifosztották, felégették, a magyar lakosságot pedig felkoncolták. 1784 nov. 7. Kloska és Hora bandái csináltak benne vérfürdőt. A. irodalomtörténeti szempontból is megemlítendő, amennyiben ott a sz.-fehérvári születésü abrudbányai unitárius papnak, Karádi Pálnak, már 1569. nyomdája volt, melynek egyetlen ismert terméke a «Comoedia Balassi Mennihart arultatasarol, melliel el szakada az Magyar Orszagi masodik valaztot Ianus kiraltul» c. munka.
(Abrucel), kis község Alsó-Fehérm. verespataki. j.-ban (1891) 4575 oláh lakossal, kik főleg bányászattal foglalkoznak. A szabadságharcban gyakori küzdelmek szinhelye volt. Igen nagy erdős (fenyves) bérces határral, barom- és juhtenyésztéssel s jelentékeny faedénykereskedéssel. A község, mely harmadrészben hozzáépült Abrudbányához, nem messze van a gyönyörü Detonatától (l. o.).
György, nyomdász, a XVII. században született s valószinüleg 1640-ben halt meg. A nyomdászat mesterségét a Heltai-féle hirneves - Kolozsvárott már 80 év óta működő - nyomdában tanulta, első zsengéje pedig, Kolosi Török Istvánnak, a Kolozsvárt 1630-ban megjelent «Az Asszonyi-Nemnek Nemességéről, méltóságáról és ditsiretiről valo Rythmusok» cimü 13 levélnyi nyomtatvány volt. Ez időtől kezdve 1639-ig ő vezette a Heltai-nyomdát, melynek összes nyomtatványai az ő neve alatt adattak ki; 1641-től kezdve neve már nem szerepel a kolozsvári nyomtatványokon, sem másutt.
ex abrupto (lat.) a m. rögtönösen.
L. (növ.), l. Imádságbokor.
l. Istenfa.
(olaszul Abruzzi, nevét Aprutium-várostól kapta; a Közép-Apenninek legmagasabb része a Tronto és Sangro folyók közt. Benne az egész Apennin rendszer legmagasabb részét éri el amennyiken a Gran Sasso d'Italia (2921 m.) a félsziget legmagasabb hegye. Déli részében a Majella 2795 m. magas. A hegység két pár huzamos gerincből áll, melyek közül a magasabb és vadabb kelet felé meredeken lejt az Adriai-tenger partjaira. A két gerinc közt a 700 m. átlagos magasságu Aterno fensik terül el. Állattenyésztése, különösen marhái, disznói és kecskéi kitünőek; főzelékféle, bor, olaj és füge azonban csak az adria melléki alacsonyabb dombvidéken terem. Nagy fontosságu az Abruzzo-vasut, mely Ancona-Otrantóból Rómába visz s 1883-ban nyilt meg. A régi nápolyi királyság legészakibb része, a Molisével együtt egy 17273 km2 területü és (1889) 1.434351 lakosságu compartimentót képez s 4 provinciára oszlik: 1. Abruzzo citeriore v. Chieti DK-en 3092 km2, (1881) 343 948 lak.; 2. A. ulteriore I. vagy Teramo ÉNy-n 2875 km2, 254,806 lak.; 3. A. ulteriore II. v. Aquila Ny-n, 6625 km2, 353027 lak.; 4. Campobasso v. Molise 4416 km2, 365434 lak. Emlékeiről 1. Brindi, «Monumenti storici ed artistici degli Abruzzi, Napoli, 1889.» A lakosság (abruzzeti) patriarkálisan egyszerü és nyers pásztornép, mely ragaszkodik hazájához, vallásához és kormányához, babonás, zene- és vendégszerető. Szép emberek, erős testalkatuak, különösen jó lovasok, hanem aztán mint rabló utonállók is ismeretesek. V. ö. Gregorovius, «Die Abruzzen» (a «Kleine Schriften zur Geschichte und Cultur». III. kötetében. 1892).