l. Monárkia.
(techn.). Motorikus erő gyanánt használt gőz- v. gáznemü testek összenyomott állapotban nyomják az edény falát. E nyomás mértékéül a külső levegőnek a föld felületére gyakorolt nyomását használják egységül. Gőzkazánokban p. csak akkor kezd a vizből gőz fejlődni, midőn nyomása a külső levegő nyomásánál már nagyobb és a gőzfeszélymutató manométer a 0 jegyből ekkor kezd kitérni. Midőn a gőzfeszélymérő 1-et mutat, a kazánban már a gőz kétszer oly nagy nyomással nyomja a falát, mint a levegő. A kazán anyagát ilyenkor csak egy atmoszfera nyomás terheli, mert egyet a külső levegő nyomása ellensulyoz. A zérus értékétől számított nyomást A.-nak vagy tényleges nyomásnak, a kazán anyagát terhelő nyomást pedig túlnyomásnak mondják.
l. Föltétlen rétség.
A rendezett algebrai egyenletnek az a tagja, mely az ismeretlent nem tartalmazza.
l. Törzsszám.
ellentéte a «festő», «valamit jelentő» vagy úgynevezett «programmzené»-nek. Az abszolut zenében föképen, sőt csaknem kizárólagosan a tiszta zenei szépségre van a súly fektetve, tekintet nélkül arra, hogy a zene mit «fejez ki». De azért az abszolut zenében is van hangulat s érzelemkifejezés, melyek a hallgató képzelődését irányozhatják; elvileg azonban ez nem célja az abszolut zenének. Megfordítva az ú. n. programmzenének (l. o.) az a főcélja, hogy bizonyos tárgyakat v. eseményeket zeneileg illusztráljon.
a gázaknak és gőzöknek folyadékoktól és szilárd testek által való elnyelése v. felszívása. A folyadékok előidézte A.-t még egyszerüen oldás-nak, a szilárd testek felületén végbemenőt adszorpció-nak, a belsejükben végbemenőt pedig még okkluzió-nak is nevezik. Henry szerint (1803) a folyadékoktól elnyelt gáz sulya arányos azzal a nyomással, mely a gázra hat. Az a szám, mely megmutatja, hogy a folyadék térfogategysége 760 mm. nyomásnál mekkora (0°-ra és 760 mm.-re redukált) gáztérfogatot nyel el, az illető folyadéknak az illető gázra vonatkozó A. együtthatója. Ennek értéke a mérséklettől függ és ezzel bonyolódott arány szerint csökken; Bunsen szerint a víz és ammoniakgáz együtthatója 1049,63 - 29,496t + 0,6769 t2, hol t a mérséklet; e képlet szerint egy térfogat víz 760 mm. nyomásnál és 0°-nál 1049 térfogat ammoniakot, ugyanoly nyomás alatt 20°-nál pedig már csak 730 térfogatot nyel el. Ezeknél fogva a gázokat elnyelve tartalmazó folyadékok élénken pezsegnek, ha hevítjük vagy ha a rájuk ható nyomást hirtelen csökkentjük; látjuk ezt a szénsavtartalmu pezsgő italoknál (sör, szódaviz, pezsgőbor stb.). A könnyebben folyósítható gázak általában könnyebben nyeletnek el, továbbá a ritkább folyadékok elnyelő tehetsége nagyobb mint a sürübbeké; az alkohol minden gázból többet nyel el mint a víz. Valamely gázkeverék alkotó részeiből a folyadékok annyit nyelnek el, mint amennyit elnyelnének olyan nyomás alatt, mely uralkodnék, ha az illető alkotorész a térben egyedül volna jelen (Dalton törvénye). A természetben előforduló víz mindig tartalmaz elnyelt levegőt és szénsavat; levegőmentes vízben a kopoltyus vizi állatok legott elpusztulnak. A légköri levegő 21 térfogat-százalék oxigént és 79 százalék nitrogént tartalmaz, mivel azonban az oxigén A. együtthatója nagyobb mint a nitrogéné, a vizben oldott levegő 35 százalék oxigént és 65 százalék nitrogént tartalmaz s így az oxigénből, mely kopoltyus állatok megélhetésére szükséges, több van a vizben elnyelt levegőben, mint az atmoszferikus légben. A megolvasztott réz és ezüst folyadék módjára nyeli el az oxigént, mely azonban a kihülésnél rohamosan, a fémet finoman szerte fecskendezve elszáll.
A szilárd testek közül a palladium, platina és vas különösen hidrogénnyelő tehetségükkel tünnek ki; a palladium még 200°-nál is a magáénál 686-szor akkora térfogatu hidrogént nyelhet el; a különböző vasfajok hidrogénen kivül még nitrogént, szénoxidot és szénsavat tartalmaznak elnyelve (okkludálva). A szilárd testek elnyelése egyébként abban áll, hogy felületükön a gázokat megsürítik és fogvatartják (adszorpció) és bizonyos jelenségek, a többi között az úgynevezett Moser-féle vagy leheletképek oda mutatnak, hogy a szilárd testek felülete rendkivül vékony levegő- vagy vizhártyával van borítva (vaporézió). Ennélfogva a likacsos testek (szén, különösen puszpáng-szén, platina-tapló) elnyelő tehetsége igen nagy, mert likacsaik révén összes felületük rendkivül nagy. Az ily testek által való elnyelésre nézve egészben véve ugyanazok a törvények érvényesek, mint a folyadékoknál. Elnyelve a gátak összesürüsödvén, az ekkor a molekulai erőktől végzett munka hővé alakul át; ezen alapszik a platina-tapló alkalmazása a Döbereiner-féle gyujtóban; könnyen folyósítható gázak pedig folyósíttatnak és így némely só (konyhasó, klórkalcium, szóda) nyirkos levegőben szétfolyik. Az ilyen testeket higroszkópos testek-nek mondják; ezek közé tartozik még számos állati és növényi test (hajak, bélhúrok, fa, papir stb.). Az elnyelés oka a testrészecskéknek (molekuláknak) és a közvetetlen közelükben levő gázrészecskéknek kölcsönös vonzása; sok esetben úgy látszik azonban, hogy a máskülönben kémiailag közönyös testek között kémiai hatások is lépnek fel; ide utal nevezetesen az a körülmény, hogy az adszorpciónál fejlődő hőmennyiségek nagyobbak azoknál, melyek a gázok fizikai (nyomással való) megsürítésénél fejlődnek, továbbá hogy a gázak adszorbeált állapotban oly kémiai hatásokat idézhetnek elő, minőkre máskülönben nem képesek. A fény és hő A.-jára nézve l. Fényelnyelés és Sugárzó hő. V.ö. Winkelmann, Handbuch d. Physik, I., Breslau, 1891; Lehmann, Molekularphysik, II, Lpz., 1889. A. orvosi tekintetben, l. Felszivódás.
Bunsen-től (1855) szerkesztett készülék a gázak folyadékoktól való elnyelésének meghatározására.
[ÁBRA] Bunsen abszorpciométere (1. ábra).
Bunsen abszorpciométerének (L. az 1. ábrát) leglényegesebb része beosztással ellátott, ismeretes ürtartalmu, egyik végén beforrasztott üvegcső, amelyben az oldhatóságára nézve megvizsgálandó gázt higany felett lemérjük, azután a feloldott levegőtől megfosztott folyadékot bocsátjuk hozzá. Ezen csövet egy bővebb üvegcsőbe tesszük, amelyben higany és víz van, továbbá kis termométer, amely a víz hőmérsékét megmutatja. A folyadékot addig rázogatjuk a gázzal, míg az a gázzal telítve van. Most a visszamaradó gáz térfogatát leolvasva, a gáz nyomása s a folyadék térfogata tekintetbevételével az abszorpció koefficiens kiszámítható. Igen szabatos készüléket szerkesztett ujabban (1890-ben) Winkler Lajos budapesti vegyész. Winkler A.-e (L. 2. ábra) mintegy 2000 cm2 térfogatu üveggolyó, melyhez kétszer meggörbített tág üvegcső van forrasztva; a berendezés főelőnye a tökéletes légzárás, vagyis az, hogy az abszorpciónak alávetendő gázból semmi sem illanhat el és levegő sem hatolhat hozzá.
[ÁBRA] Winkler abszorpciométere (2. ábra).
Az A. nagy vizfürdőbe van helyezve, melynek hőmérséklete tetszőlegesen szabályozható és pontosan mérhető. Készülékével eddig a hidrogén, oxigén, nitrogén, szénoxid s nitrogénoxid vízben való oldhatóságát határozza meg, 0 és 80° közötti hőmérséki fokokon. A bánásmódra vonatkozó utasításokat l. Winkler «A gázok oldhatósága vízben». Mathematikai és Természettudományi Értesítő 75. és köv. lap.
(lat.), étkezéstől való tartózkodás, mely különböző elmebeli zavarok tüneteként lép föl. Az A. kóros rugóit búskomor hangulatból eredő öngyilkossági szándék, szorongási érzés, mérgezési v. hipochondrikus téveszmék, vagy végre nagyfoku kábultsággal járó erős izgalmi állapotok képezik. Némely esetben nagyzási téveszmék képezik az A. alapját, mikor ugyanis azt képzelik a betegek, hogy ök sokkal finomabb szervezetüek, semhogy közönséges táplálékra szorulnának, vagy hogy sokkal nagyobb állásuak, semhogy maguk végezhetnék az étkezést. Igen sok esetben a betegek oly makacsul tartózkodnak az evéstől, hogy okvetetlenül éhen halnának, ha mesterséges etetéssel elejét nem vennék az éhhalálnak. A mesterséges etetés ma már általánosan elfogadott, mert legkiméletesebb és legkönnyebb; módja az, hogy a beteg orrán keresztül egy lágy, hosszu, alul átfúrt gummicsövet levezetnek a beteg gyomrába, annak felső végébe tölcsért illesztenek és a tölcsérbe öntik a hig eledelt, u. m. tejet, tojást, bort, sört, húsoldatot, kakaót stb. Ilyen mesterséges etetés mellett, mely a betegre semmi veszéllyel nem jár a beteg hónapokig sőt évekig jól táplálkozhatik. A. egyházi értelemben l. Böjt.
(lat.) a. m. elvon, valamit nem tekint; a lényegest az esetlegestől valamely tárgy szemléletében elkülöníti.