spanyol mór fejedelem. Utódjai a haffidák, Tuniszban uralkodtak 1106-1527.
a régi Kanopos; Alsó-Egyiptomban, a Középtenger partján fekvő helység, Alexandriától 18 km.-nyire északkeletre. Alig van 200 arab lakosa. Összeomlott vára, világító tornya és egy 8 km. széles, 35-220 m. mély kikötője van, melyet a tenger felől homokpad véd. A. két ütközetről hires. Az első csata tengeri ütközet volt, melyben Nelson, angol tengernagy a francia hajóhadat semmisítette meg. Bonaparte 1798 jul. 1-én Alexandriában Brueys tengernagynak azt a rendeletet adta, hogy 13 sorhajóval, 4 három-árbocossal és 30 kisebb járművel A. révpartjánál vessen horgonyt. Brueys A. félköralakú révében, a parttal egyközüen, állította fel sorhajóit. Azt hitte, hogy az ottani sekély víz hátvédjét képezi állásának. Csakhogy Nelson, ki aug. 1-én ért oda hajórajával, 5 hajóval a sziget és a francia csatavonal közé rontatott. Este 6 1/2 órakor kezdte meg a tüzelést, mely egész éjen át tartott s csak akkor szünt meg, mikor a L'Orient, a francia tengernagyi hajó a levegőbe repült. A franciák két sorhajója s 2 háromárbocosa menekülhetett Korfuba, a többi hajó odaveszett. Brueys a csatában elesett. Bonaparte a hajóhad megsemmisítése után seregével együtt el volt szakítva Franciaországtól. Ez a győzelem, melyben Nelson egy hajót sem vesztett és az ellenséges hajók öt hatodát elfogta, az angolokat a Földközi-tenger uraivá tette. A másik csata A.-nál 1799 jul. 25-én egy francia s egy török sereg közt volt A sziriai hadjárat befejezte után (1799 jun., 1. Egyiptomi expedició) 18000 főböl álló török sereg Musztafa pasa vezérlete alatt A.- nál kötött ki s a Marmont francia tábornok által megerősített helyben megfészkelte magát. De csakhamar odasietett Bonaparte 5000 gyalogossal s 1000 lovassal s véres ütközetben leverte a törököket. Aug. 2-án A. erőde is visszakerült a franciák kezébe. Későbben az angolok űzték el belőle.
helység Egyiptomban, a Bajuda pusztán, Metemmeh-től 37 km. ÉÉNy; az angolok és szudániak közt 1885 jan. 17-én vívott ütközetről ismeretes. Stewart tábornok jan. 16-án csapatával A. forrása előtt a szudániakra bukkant. Ezek az angoloknak fatorlasszal védett táborába nyomultak, de nagyobbrészt leölettek.
l. Bar hebraeus.
nagyvezér, történetiró s Akbar nagymogulnak barátja; a keletnek egyik legkitünőbb államférfia. Meggyilkoltatott 1608. Nagy Akbarról irott művét a keleten nagy becsben tartják.
(Imád al-din Iszmá'il), az ejjubidák fejedelmi családjából származó hites arab geográfus és történetiró, Damaszkusban 1273-ban született, megh. 1331. Már ifjukorában a keresztesek és mongolok ellen viselt háborukban részt vett. 1310-ben Egyiptom szultánja Emesa (Hamát) helytartójává nevezte ki, majd fejedelmi sőt szultáni rangra emelte. Művei között leginkább használják «Annales»-eit, melyek a történelmet az iszlám előtti időktől kezdve («Historia anteislamica», kiadta arabul és latinul Fleischer, Lipcse 1831) egészen 1322-ig adják elö («Annales moslemici», arabul és lat. Reiskétől 5 köt. Kopenhága 1789-94). Igen fontos munka A. geográfiája (arabul Reinaud és Mac Guckin de Slanetől kiadva, 2 köt. Pár. 1837-40), mely most francia fordításban (2 köt. Páris 1848-83) általánosan hozzáférhető.
khivai khán és történetiró, állítólag Dsingiszkhán családjából, szül. 1605-ben, megh. 1665. Trónját csak hosszu viszontagságok után foglalhatta el 1644-ben. Husz évig uralkodott birodalmát nagyobbította s vitézsége rettegésben tartotta ellenségeit. 1663-ban lemondott fia javára. Hozzáfogott a törökök genealogiai történetének megirásához, de halála megakadályozta a mű bevégzésében. A munkát fia fejezte be. A kéziratot Strahlenberg gróf szerezte meg szibiriai fogságában. Az első német fordítás alapján készült a «Histoire généalogique des Tartares» c. két kötetes munka, mely 1726-ban jelent meg Leydenben. Ujabb német fordítást adott ki Messerschmid, 1780-ban. Az eredeti szöveget pedig Kazánban adták ki 1825-ben «Historia Mongolorum et Tartarorum» c. alatt. Azóta Pétervárban Desmaisonstól újabb francia fordítás jelent meg kommentárral, két kötetben, 1871-74-ben.
(gör.), az akarat hiánya, amint az némely elmebajok lefolyásában jelentkezik. Így p. búskomorságban szenvedő betegek kínosan érzik az akarat hiányát, az elhatározás lehetetlenségét. Az A. a «tompaság» (stupor) és az előrehaladt butaság egyik főtünetét képezi.
(Kalafben Abbasz) Laherában, Cordova mellett született. Születésének éve bizonytalan. Meghalt 1506-ban. Különösen mint sebész működött, s e szereplésében az arab orvosok közt kiváló helyet vívott ki magának. Igen gyakran alkalmazta műtevéseinél az izzó vasat. Munkája az «Altaszif» az összes akkori orvostudományt magában foglalja. Ennek első része, melynek be nem fejezett fordítása (Liber theoricae nec non practicae Alsaharavii. Augsb. 1519, Wien 1532) ismeretes, az általános orvosi tudományokat tárgyalja, míg a második rész egyedül a sebészettel foglalkozik. Channing adta ki latin nyelvre fordítva «Albucasis, De chirurgia» cím alatt (Oxford 1778). Utóbb francia fordítása is megjelent (Paris 1861) s amennyiben ez az egyedüli munka, mely kimerítően tárgyalja az arab sebészetet, rendkivüli érdekkel bir. Nagybecsü e munka azért is, mert az akkor használt sebészeti és szülészeti eszközökről csakis belőle vehetünk tudomást.
(ibn Aflah), l. Geber.