(Ben Hajján Ben Abdallah el Sufi el-Tarzusi el Kufi), l. Geber.
(lat.), a rómaiaknál a megszemélyesített bővelkedés. Vallási tiszteletben nem igen részesült; ábrázolták a bőség szarujával vagy kalászköteggel kezében.
hires arab költő, szül. 762-ben Ahvázban Baszra mellett. Megh. 815-ben. Miután a szomszéd Kúfában a sivatag arabjai között művelődött, a bagdádi udvart kereste fel, ahol a kalifák bőkezü pártolásában részesült. Bor- és szerelmi dalai az arab költészet gyöngyei közé tartoznak. Költeményeit, melyeket Kremer Alfréd (Bécs 1858) németre fordított, Kairóban (1277 H) teljesen kiadták. Európai kiadásban (Ahlwardt-tól, Greifsw. 1860) csak a bordalok jelentek meg, bevezetésül a költő életrajzával.
a sabiniani iskolához tartozó római jogász. Munkáiból a Digestákban 20 töredék van.
Valens, római jogtudós, Antoninus Pius idejében; Septem libri actionum, és Septem libri fideicommissorum munkáinak több töredéke a pandektákba átvétetett.
nomád életet élő arab törzs, Szennárban, Egyiptom nubiai tartományában.
(Busir), Persia (Farzisztán tartományban) fökikötöhelye, a persa öböl mellett; 25000 lakossal.
(lat.) a. m. visszaélés; A. non tollit usum, visszaélés nem szünteti meg a jogszerü használatot. Per abusum, visszaélésképen. Abusus baptismi, ordinis, ordinationis, l. Irregularitas.
szikla a Nilus nyugati partján az első és második zuhatag közt. II. Ramzesz (1388-1322 Kr. e.) két, még most is fennálló templomot vésetett benne, a nagyobbat magának, a kisebbet feleségének szentelte. A nagy templom bejárata oldalán a királynak négy hatalmas ülő kolosszusa van kifaragva; ezek a legnagyobbak Egyiptomban, körülbelül 20 m. magasak, 7,5 m. vállszélességgel, számos görög, kári és feniciai katona karcolta rá a nevét, valószínüleg Il. Pszammetich ( 594-589) egyik nubiai hadjárata alatt. (V. ö. Ábel Jenő: Az ipszambuli zsoldosfeliratok. Egyet. Phil. Közlöny. (1878.), Die Inschriften von Abu-Szimbel Wiener Studien 1881.) Az ajtón át nyolc óriási Ozirisz-szoborral ellátott terembe lépünk, honnan keskeny karzaton négy nyilással ékesített terembe s végre a szentélybe jutunk, mely két fülke közt fekszik, s melyben a király, Ra, Ammon és Ptah isten szobrai találhatók. E főhelyiségek mellett még 8 keskeny szoba van, a kultusztárgyak számára való helyek. A falakra s a nyitásokra vésett feliratok és ábrázolások a király csatáit és diadalait dicsőítik. A kis templom elülső részét hat, 10 m. magas alak díszíti, melyek közül 4 a királyt, 2 nejét, Nefretere királynét ábrázolja. A csaknem közvetlenül a folyóba szökő s a két templom közt kihasított 100 m. magas szikla szilárd, finom szemcséjü homokkőből áll s a hieroglifás feliratok (mint a Dongolától délre fekvő Barkal hegyet is) «szent hegy»-nek nevezik. A. mai neve attól a sziklától ered, mely a folyó kanyarulatának egyik szembeötlő helyén féldomborműben egyiptomi férfit ábrázol, melynek hegyesen végződő köténye az arab hajósok előtt rozsmérőhöz látszott hasonlónak. Azért nevezték «AbuSzimbel-nek, rozs-atyának szimbeltől (rozskalász), és így nevezték aztán az egész sziklarészt a templommal együtt. Előbbeni neve: Ipszambul a franciáknak helytelen följegyzéséből eredt. Ugyanezen a vidéken alapította Ramzesz Ra, Ptah és Ammon istenek sziklatemplomait. V. ö. Dümichen: Der ägypt. Felsentempel von A. (Berlin 1869.) Ábrázolása és feliratai közzétételét l. Monuments de l'Égypte (4 k. Páris 1835-45) és Lepsius: Denkmäler aus Ägypten und Äthiopien (9 k., Berl. 1849-59). A leirását l. Baedeker: Ober-Ägypten (Lipcse 1891).
(Habib ben Ausz), keresztény családból származó nevezetes arab költő; Dsászimban, Sziriában, 807-ben (mások szerint 788 v. 805-ben) született, soká élt Egyiptomban és Moszulban, ahol 842-ben (vagy 845-ben) meghalt. Az arab irodalomban nemcsak saját költeményeiről, melyeknek divánja (Kairo 1292 H) lett kiadva, hanem Hamásza (l. o.) címü költészeti antologiája által is híres.