Adans. (növ.), l. Selyemmályva.
Nina, német szinésznő, szül. Bécsben 1804. Már mint gyermek, a badeni és pozsonyi szinházakban feltünést keltő hivatottságot árult el. Művészete delelőjére érve, a stuttgarti udvari szinháznak volt ünnepelt tagja.
l. Abisszinia.
Acc kezdetü cimszavakat, melyek itt nincsenek felvéve, l. Ak és Akk kezdetü cimszók közt.
anni currentis (lat.), a folyó év rövidítése.
(Arx Claudiopolis), Kolozsvár, mint pénzverőhely sziglája, az erdélyi fejedelmek XVII. századi ezüstpénzein.
Willd., l. Ákácfa, igazi.
hivatalos cime szerint «Pontificia academia dei nobili ecclesiastici», a magasabb prelaturára előkészítő felsőbb tanintézet, melyet XIV. Benedek v. pedig XI. Kelemen pápa alapított, s VI. és IX. Pius tovább fejlesztettek. Az intézetbe bel- és külföldiek pápai engedéllyel s a teologiai tanulmányok befejezésének igazolása után vétetnek föl. Előadási tárgyak: szentirási kontroverziák, idegen nyelvek, politikai nemzetgazdaságtan s egyházi diplomácia. A tanfolyam 3 évig tart.
a párisi nagy opera mai elnevezése. Az intézetet Perrin, Cambert zeneszerző, Sourdéac marquis és Champeron XIV. Lajos jóváhagyásával alapították 1669. «Académie de l'Opéra» címen, melyet 1672. «Académie royale de musique»-re változtattak, midőn az intézet Lully (l. ott) kezébe került. Királyi intezkedés történt, hogy az intézetben előkelő férfiak és nők is, társadalmi állásuk kockáztatása nélkül, fölléphessenek. A művészeket az akkori viszonyokhoz képest jól fizették, sőt nyugdíjat is kaptak, 15 évi szolgálat után fizetésük felét. Uj opera szerzője az első 10 előadásért 100-100 frk., a következő 20 előadásért 50-50 frk tiszteletdíjban részesült, mikor a darab az Académie birtokába ment át. A szövegkönyv költője hasonló jogokban részesült. Ünnepnapokon opera helyett egyházi szerzeményeket adtak elő.
(franc. Acadie v. Cadie), előbbeni neve É.-Amerika keleti partján az É. sz. 42° és 46° s a Greenwichtől számttott Ny. hosszuság 60° és 67° közt fekvő félszigetnek, melyet a száraztól a Lőrinc-öböl választ el. A. az u. n. Nouvelle France egy részét képezte É.-Amerikában. 1713-ban az utrechti békekötésben végérvényesen az angolok kezébe jutott. Az angolok azonban csak Kanada (1763) és Cape-Breton sziget megszállásával jutottak az ország zavartalan birtokába, minthogy az anyaországhoz hű francia lakosok (az acadiak) a pártjukhoz álló indus benlakókkal egyesülve minden alkalmat megragadtak, hogy az angol uralmat lerázzák s ebben Franciaország ismételten támogatta őket. A benszülöttek utolsó ellenállását 1755. a gyarmat-kormány az által törte meg, hogy 18000 acadiait erőszakkal eltávolított lakhelyéről és a többi angol-amerikai birtokon szórta szét. Ujabb időben a kanadai parlamentben javaslatba hozták a három tartomány: Uj-Braunschweig, Uj-Skócia és Edward-herczeg sziget egyesítését, befolyásuk erősítése céljából, hogy igy a régi A. ismét közös tartományt képezzen. Az Alleghany hegység északi részét is A.-ról nevezték el acadiai hegyrendszernek.