(Acciajuoli, ejtsd: accsaiuóli), hires firenzei család. 1. Miklós, szül. 1310., meghalt 1365. mint Apulia alkirálya; kitünt mint Róbert nápolyi királynak hadvezére. 2. A. Rainer, az előbbinek unokaöccse, ki a XV. száz. kezdetén Athénnek, Korintnak s Beócia egy részének ura volt, azonban örököseit II. Mohammed szultán 1456-ban elüzte. 3. A. Donatus, szül. 1428., megh. 1478., szülővárosa Firenze körül nagy érdemeket szerzett; egyszersmind történetiró volt. 4. A. Filippo, szül. 1637., megh. Rómában 1700., maltai lovag, beutazta az összes világrészeket, zeneműveket költött és szerzett, a mai szinházi gépezetnek a feltalálója.
(lat. esetleges), Aristotelesnél a dolog oly tulajdonsága, módosulása, járuléka, mely nem mivoltához tartozik, p. a mozgás nem tartozik a test mivoltához, a test megmarad annak ami, ha nem mozog is. Ily értelemben megkülönböztetünk akcidenciális és esszenciális tulajdonságokat. De más értelme is van a szónak. Ha a dolgot mint egészet megkülönböztetjük egyes tulajdonságaitól, akkor a dologgal, mint szubstanciával, állománnyal szembe állítjuk tulajdonságait, akcidenseit. L. Szubstancia. - A. mint sportműszó, versenyeknél történő, váratlan, kiszámíthatatlan baleseteket jelent; lóversenyeknél az elbukás, karambol; evezős versenyeknél a csónak fölfordulása stb.
(lat.), mellékes, helyesebben esetleges, azaz oly részei vm. jogügyletnek, amelyek annak lényegére és érvényére befolyással nincsenek. Ellentétöket képezik egyrészt a substantialia (essentialia), a lényeges részek, melyek nélkül az illető jogügylet meg nem állhat, másrészt a naturalia, a természetes tulajdonságok és részek, melyek a jogügyletnek természetes folyományait képezvén, rendszerint fenforognak, a szerződö felek egyező akaratával azonban megváltoztathatók. A szerződés érvényének meghatározásánál, úgy a szerződés értelmezésénél e fogalmak nagy jelentőséggel birnak. Az essentialia-kat jelesül annak kell bizonyítani, ki azokat állítja, s ha ez megtörtént, a naturalia-k vélelmeztetnek; az A.-kar a jogügyletnek esetleges tartalmát mindíg be kell bizonyítani.
(lat., a zenében), l. Módositó jelek. L. még Akcidencia.
(lat.), példabeszéd, a. m. gyakran egyszerre jön, amit sokáig hiába reméltünk.
l. Fogyasztási adó.
(igy is: Attius) Lucius, latin szomorujátékiró, szül. Pisaurumban Kr. e. 170-ben s megh. 94 körül. A római drámát honfitársai között ő emelte a legmagasabb fokra. Közel 50 tragédiájából csak töredékek maradtak fenn, melyek összegyüjtve találhatók Ribbeck: «Tragicorum Romanorum fragmenta» címü munkájában (2. kiad. Lipsiae1871). A. főkép a görög mondavilágból merített, de voltak hazai tárgyu darabjai is, melyek között a leghíresebb volt a «Brutus» címü. Voltak még irodalomtörténeti (Pragmatica,) és szinészeti (Didascalia) munkái is.
(lat., növ.), Klímásítás.. L. még Akklimátizácio.
(lat.), hajlás, hajlandóság.
(franc., «átölelés»), a szertartás lovagoknak valamely rendbe való fölvételénél, amikor a nagymester a jelöltet átölelte. Nyelvészeti és nyomdász értelemben l. Kötőjel.