Izrael királya Omri fia és utódja. (875-853) Tírussal szövetséget kötött és a tírusi királynak, Itubáalnak leányát, Izebelt nőül vette. Judával is szövetséget kötött és leányát, Athalját, Jósáfát király fiához, Jórámhoz adta nőül. A szírek ellen diadalmasan küzdött. II. Benhadadot Afék mellett megverte és magát a királyt elfogta, de nagylelküen szabadon bocsátotta. 854-ben Benhadad-dal és Irchulinával, Hamat királyával szövetkezve sikerült neki az asszírok támadását visszaverni. Uralkodása alatt az izraeliták között legjobban virágzott a saját vallásuknak más vallásokkal, különösen a feniciai pogánysággal való összekeverése, amely ellen Illés próféta, valamint Ácháb nejének zsarnokoskodása ellen nagy hévvel küzdött. Á. élete végén Jósáfáttal közösen háborut inditott a szírek ellen, de a Rámót Gileád melletti vivott ütközetben megsebesülvén, meghalt.
(növ.), l. Kaszat.
(régen Aigialos), a régi Peloponnézus északi partján fekvó kis tartomány, délről Arkádia, délnyugatról Elisz határolja. A kis országnak csak nyugati részén van egy kis parti lapálya (Dyme város vidéke), többi részét teljesen hegyek fedik még pedig reszint az északarkádiai parti hegylánc északi előhegyei, részint a Panachaikon (Voidia), mely körülbelül az ország közepén 1927 m. magasra emelkedik és lejtői legyezőszerüleg É. felé egészen a tengerig terjednek. A hegylejtőkről számos, de többnyire csak az esős időben vizet adó patak rohan alá, melyek torkolatuknál többnyire kis deltát képeznek. E záporpatakok közül a legnevezetesebbek a Selinus (most Vosztitsa folyó) Pieros (Kamenica), Erarisos (Kalavrita folyó), Krathis (Akrata) stb. Az ó-korban a hegység nagyon sürü (most igen gyér) erdővel volt fedve s hemzsegett benne a vadak minden neme, a lejtők alját és a keskeny partszélt gabonaföldek és szőllők fedték. Az őslakosság jóniaiakból állott, kik azonban később az ide nyomuló achájok elől kénytelenek voltak kiszorulni. Az előbbiek által alapított 12 város képezte kis köztársaságuk szövetségét (l. Achájok). A rómaiak idejében A. alatt tágabb értelemben egész Görögországot értették, Tesszália kivételével. A mai görög királyságban A. Elisz tartomány nagyobb részével egy nomoszt képez, melynek területe 5075 km2 (1889) 210713 lakossal, négy eparchiára oszlik. Fővárosa Patrae, hol a tengeri kereskedés központosul; A. többi helyei most jelentéktelenek.
l. Achájok és Görögország.
1. a régi persák egyik legtekintélyesebb törzséből származó fejedelme, ki Phraortés idejében a különböző persa néptörzseket méd fenhatóság alatt egyesítette. Unokája Kyros (Kr. e. 559) Astyagés méd királyt megfosztotta trónjától. Vele az achajmenidák dinasztiája került uralomra, mely aztán Dareios Kodomannos haláláig (Kr. u. 330) uralkodott. 2. A. I. Dareios, Hystaspis fia, Xerxés testvére. Az utóbbinak uralkodása alatt Egyiptom helytartója volt, de midőn az egyiptomiak I. Artaxerxés Longimanus ellen fellázadtak, Kr. e. 462-ben megöletett.
a görög nép egyik főtörzse, melynek eredetét a monda Achaiostól, Xuthos egyik fiától és Hellén unokájától származtatja. A hagyomány szerint eredetileg Phthiotisban (Tesszália) laktak, ahonnan előbb Argolisba, majd a Peloponnezusba költözködtek melyet a pelaszg Arkadia és a jón Egialeia kivételével elfoglaltak. Előkelő nemzetségekre oszoltak, melyekből királyok és vezérek származtak. Az Atridák királyi házának befolyása akkora volt, hogy Homeros a görögöket általában A.-nak nevezi. A dórok bevándorlása azonban megtörte hatalmukat, államaik tönkrementek. Egy részök megmaradt helyén a dór uralom alatt, mások a rokon eolokkal szövetkezve Kisázsia északnyugati vidékét lepték el, hol a dardanokkal vivott harcaik régi dicsőségüket új életre keltették, végül a harmadik rész kiszorította a jónokat Egialeiából, mely ezentúl Achcajának neveztetett. Az új foglalók a Peloponnézus ezen északi szegélyén 12 várost alapítottak, melyek mindmegannyi önálló és egyenjogu politikai államot demokratikus alkotmánnyal képeztek. Egyik közös templomuk, Zeus Homagyriosé Egionban, a másik Poseidoné Helikében volt. A dór Spártát annyira gyűlölték, hogy sem a persa, sem a peloponnezusi háboruban részt nem vettek. A chaironeiai ütközetben (338) a macedonok ellen harcoltak s Kr. e. 280. meghódították az achajai szövetséget Görögország függetlenségének megóvására. E szövetség különös jelentőségre csak 251 jutott, midőn Sikyon, melyet Aratos a zsarnok Nikokles uralmától megszabadított, a szövetségbe lépett. Acatos közbenjárására, kit a szövetség hadvezérnek választott meg, Sykion példáját követték a Peloponnezus legkiválóbb városai, nevezetesen Korint, Epidaurosz, Megalopolisz és Argosz, továbbá Megarisz, sőt Athén is. Belügyeiben mindegyik állam önálló volt, de a béke és háboru kérdésében csak közösen dönthettek. Minden évben kétszer, tavasszal és ősszel Egionban összegyült a szövetséggyülés, melyben minden 30 évesnél idősebb polgár résztvehetett. Tavasszal választották meg a fővezért (sztratégosz) s a 12 tagból álló tanácsot (bulé). Általában nagy volt a lelkesedés, mert Görögország függetlenségének biztosítékát látták benne. A régi ellenségeskedés és féltékenység azonban csakhamar megrontották e reményt. Spárta az etolokkal szövetkezett az A. ellen, kik elvesztették Megalopoliszt s több vereséget szenvedtek. Aratos ekkor a macedonokat hivta segítségül. Bár ezek a spártai hatalmat Sellasiánál 221-ben megsemmisítették, az A. szövetség e lépésével elvesztette nemzeti jelentőségét. 220-ban az A. ujra a macedonokhoz folyamodtak segítségért az etolok ellen s az első római-macedon háboruban a macedonokat segítették.
A második háboruban azonban Philopoimén vezérlete alatt már a rómaiak pártjára állottak. Jutalmul, a rómaiak győzelme után 196-ban megkapták a teljes függetlenséget. Mi több, Philopoimén Rómával szövetkezve 195-ben megverte Nabist, a spártai zsarnokot. Összetartás azonban ekkor már nem volt az egyes államok között. Az egyenetlenséget maguk a rómaiak szították. A harmadik római-macedon háboruban (171-168) semlegesen viselték magukat. Erre Kallikratés vádjára a legderekabb achaiok közül 1000-en Rómába hivattak s macedon érzületük miatt részben kivégeztéttek, részben fogságba jutottak. A rómaiak további erőszakoskodásai végre 146-ban az A. szövetséget hadüzenetre késztették. Kritolas vezérüket azonban Metellus Skarpheiánál, utódját Diaioszt Mummius Leukopetránál legyőzte s Korintot földig leromboltatta. Az A. szövetség feloszlattatott s egész Görögország Kr. e. 146-ban Achaia néven római tartománnyá alakíttatott át. (L. Görögország.) V. ö. Gerhard: Über den Volksstamm der A. (Berl. 1854); Klatt, Forschungen zur Geschichte des Achäischen Bundes 1. Thl. (ebd. 1877); Dubois, Les ligues Étolienne el Ach. (Paris 1885).
(Achalcike, «Ujvár»), föváros és erőd Tifilsz (transzkaukazusi) orosz kormányzóságban a Kur egyik mellékfolyójánál a Poszkovnál; 1029 méter magasban fekszik, 13,265 lak. Van benne több örmény egyház, zsinagóga és a számos többnyire szétrombolt mecset. Ezek közt egy a fellegvárban egészen épségben maradt, melyet felsőbb tanintézettel kötöttek össze. Egykor fővásárhelye a georgiai fiu- és lánykereskedésnek, most barmot, bört, faggyut, viaszt, mézet szállít. A környéken sok szőllőt termelnek, épp ugy tengerit, buzát, árpát, pamutot, dohányt és lent. Mint a török Georgia fővárosát, 1828 aug. 27. Paskievics herceg bevette A.-ot és orosz csapat szállta meg. A törököknek Achmed pasa alatt a vár visszafoglalására irányult törekvését Bebutov tábornok meghiusította (1859 márc.) és azután a drinápolyi békekötésben a várost az egész török Georgiával az orosz birodalomba kébelezték.
a Rauhe Alp hegycsucsa, Reutlingentől 1/2 órányira, teljesen izoláltan 712 m. magasra emelkedik s csucsát az egykor híres, ugyanily nevü vár romja koronázza. Egy achalmi grófságról már 603. történik említés. A hegy lejtőjén minta-juhgazdaságot ütnek.
az orosz ázsiai Transzkáspi vidék kerülete, az északi Karakum puszta s a déli Khoraszan persa tartomány között, 47,000 lakossal, köztük 40,000 teke és 3000 bevándorlott. A lakosság túlnyomó nagy része baromtenyésztéssel foglalkozik. A tenyészállomány (1886) 150,000 darab birka, 1100 teve, 2500 ló, 2000 szarvasmarha. A főváros Asabad, jelentékeny karaván-állomás.
Valentinus gnosztikus rendszerének egyik éona.