(állat), az árcsőrü éneklő madaraknak a fülemilefélék családjába tartozó madárnem. L. Nádiposzáta.
(növ.), 1. Makasubapálma. Acrogen (acrogeneus-ból tetőző, tetőálló), növénytani műszó, különösen a gombák spóráját szokás vele jellemezni midőn valamely nyúlványka tetején fejlődik (Acrosporeae). L. Pálcika-spórák, Hártyásgombák. Acropetalis, növénytani műszó, a növekedés irányát jelenti, l. Csúcsnak-tartó. Acrospora, növénytani műszó, a. m. pálcikás spóra: l. o. Acrostichum L. (növ.); a páfrányképüek (Polypodiaceae) első csoportját (Acrostichaceae) róla nevezik. Termő lombja a meddőnél csak valamivel szélesebb. Sporangiumai csoportokba (sorus) nem különződnek, hanem a lomb visszáját egészen ellepik, gyakran azonban csak a lomb felső sallangjain láthatók. Erre vonatkozik a növény görög elnevezése acroz a. m. csúcs, sticoz a. m. sor, acrosticou különben a. m. a vers kezdete). Többnyire fák törzsein termő, fűnemü harasztok, lombjuk osztatlan, szárnyas hasábu, v. 1-2-szer szárnyas. Mintegy 170 fajuk él a forró és melegebb mérsékelt földövön. Az A. Huaksaro Ruiz bő csersav-tartalmu tőkéjét a kalaguala-gyökérrelt (l. o.) vegyítik. Az «A. alcicorne L.»-t lásd Jávorszarv. Acrostichumfélék (Acrostichaceae Mett., Dialysoreae Prantl, Asoreae Borb.) a Polypodiaceae páfrányrend családja. Jellege az, hogy a sporangiumok külön csoportokba (sorus) nem egyesülnek, hanem a lombnak egész visszáját elborítják, kivéve a lomb középerét, meg a levél keskeny szélét, sőt a Polybotria cervina lombjának felső szinét is ellepik, tehát szórustalanok. Lásd Borbás «Az edényes virágtalanok rendszere» cimü értekezését az állami budapesti VI ker. főreáliskola értesítőjében (1880-81).
a régieknél a bódeni tó.
(ejtsd: ekrösz köntri), angol sportkifejezés, a. m. árkon-bokron keresztül, torony irányában, ki nem térve semmi akadálynak. Az angolok nemcsak a róka és hasonló vadászatokat nevezik így, hanem tágabb értelemben a gyalog és lovagló akadályversenyt is.
l. Akrolein.
nagyközség Komáromm. gesztesi j.-ban, Uj-Szőnytől DNy-ra, a Duna jobb partján 4501 magyar lakossal, Vasut-, táviró- és postával. 1848/9-ben Komárom ostromakor gyakran folytak itt véres harcok. (L. Ácsi csaták.) Legnevezetesebb az 1849 jul. 2-i csata, a magyarok fényes győzelme. 1809-ben a vasmegyei nemes lovasezred verte meg itt a franciákat. Lakói hires kocsisok.
1. Károly iró szül. 1824-ben. A szabadságharcban mint polgári tisztviselő nagy tevékenységet fejtett ki, miért várfogságot is szenvedett e fogsága alatt több európai nyelvet megtanult; kiszabadulván, egy leánynevelő intézetben tanárkodott, majd a biztosítási ügy térén működött, s az 1861-iki és 1865-iki országgyüléseken képviselő volt; ujabban visszavonult ráckevei birtokára. Mint iró, verseken kívül főleg a román és szerb népköltészetet ismertető, továbbá a biztosítás érdekében irt cikkekkel, és gyakorlati nyelvkönyvekkel (magyar, német, szerb, cseh, tót, román, olasz beszélgetéssel) tette magát ismeretessé.
2. Á. (Aachs) Mihály, id., ev. lelkész szül. Győr-Szent-Mártonban 1631 jul. 9., megh. Német-Csoón 1708 dec. 23. Hazatérvén a wittenbergi s tübingai egyetemekről, Kőszegen, később Devecserben, végül Német-Csoón viselt lelkészi hivatalt. Közben a kemenesalji egyházmegye főesperesi tisztségét is reá ruházták s azt haláláig meg is tartotta. Munkái: 1. Fontes Calvinismi obstructi etc. Tübingae, 1669. 2. Zengedező mennyei kar stb. Lőcse, 1696. (Több kiadást ért. Rövidítve is megjelent Jenában, 1751. ily cim alatt: Régi és uj zengedező mennyei kar veleje.) 3. Arany lánc stb. Lőcse, 1696. (Igen sok kiadása van, még 1858-ban is megjelent. Ennek is van kivonatos kiadása «Arany lánc veleje» cimmel 1752-ből.) 4. Boldog halál szekere stb. Strassburg, 1702. (Négy kiadása jelent meg, melyek közül az elsőt és másodikat fia rendezte sajtó alá.)
3. Á. Mihály, ifj., az előbbinek fia, ev. tanár és lelkész, szül. Győrött 1672 febr. 28., megh. Bártfán 1711 febr. 2. Felsőbb tanulmányait Wittenbergben, Tübingában és Strassburgban végezte. Hazajövén, győri iskolai igazgatóvá választották, innen hasonló minőségben Bártfára ment, végül tábori lelkész lett, Munkái: 1. De conditore, amplitudine et fatis Ninives etc. Argentorati, 1699. 2. De catechumenis etc. Argentorati, 1700. 3. Halotti beszéd Telekesi Török István fölött (E siralom földén stb. cimmel). Rozsnyó, 1708.4. Novum pentecostale etc. Bartphae, 1709. 5. Theses miscellaneae etc. (Bártfa, 1709.) 6. Aestivus praelectionum catalogus etc. (Bártfa). Sajtó alárendezte továbbá apjának Boldog halál szekere, úgyszintén ujra kiadta Gerhardus Jánosnak Zólyomi Boldizsár által ford. «Szentséges elmélkedések» című művét.
4. Á. Mihály, korrektor és nyomdászati szakiró, született Budapesten 1841 dec. 8., hol már 1857-ben mint betüszedő működött. Ezután Bécsbe ment és a hirneves Holzhausen-féle egyetemi nyomdában nyert alkalmazást, előbb mint nyomdász, majd utóbb 1865-ben már mint a magyar nyelvü nyomtatványok korrektora. Éveken át betegeskedvén, kénytelen volt végkép megválni a szedőszekrénytől, s 1868-ban a Heckenast-féle, ma a Franklintársulat részvény-nyomdájánál mint korrektor mű-. ködik. Fáradhatatlan munkása a magyar nyomdászatnak és szakirodalmának s 1871-72-ben szerkesztője is volt a «Typographia» címü szaklapnak, majd 1884-85-ben a nyomdászok magyarosítása céljából alapított «Nyomdászok Közlöny»-ének. Ugyancsak ő szerkesztette a nyomdászok «Társasköre» majd «Szakköre» által kiadott évkönyvnek 1887-91-ik évi folyamait, s számos alaposan irt dolgozatai jelennek meg folyton ma is a «Magyar Nyomdászat»-ban. Á. főleg a nyomdászat történelmi ágát műveli az irodalomban; emellett tevékeny részt vesz a nyomdászok társadalmi mozgalmaiban, nemzeti művelődésükben.
5. Á. Zsigmond, ref. lelkész és műfordító, szül. Laskón, Baranyamegyében 1824 ápr. 24-én. Kecskeméten, mint ez a régi ref. iskolák növendékeinél szokásban volt, elvégezte úgy a jogi, mint a papi tanfolyamot; azután kecskeméti, majd nagykőrösi tanár volt (az utóbbi helyen Arannyal együtt); 1855-ben foktői lelkész lett, 1874 óta pedig szülőhelyének papja. Ritka nagy nyelvismerete lévén, szivesen foglalkozott az 50-es évektől fogva angol (Longfellow), francia és spanyol remekirók fordításával; az egykoru lapokban megjelent kisebb költeményeken kívül nevezetesebb fordításai: A velencei kalmár és Sok zaj semmiért Shakespeareből, Paul Jones dráma Dumastól, Pál és Virginia Bern. de Saint Pierre-től és A wakefieldi pap Goldsmith Olivértől.
(állat), l. Szitakötők.
1. nagyközség Fehérm. váli j.-ban, (1891) 2572 német és magyar lakossal, postával. Egykor homokos kopár réteit József császár kezdte beültetni. 2. A., nagyközség Pestmegye váci felső j.-ban, a Galga völgyében, szép vidéken, (1891) 1104 magyar és tót lak., postával, a br. Prónay család két kastélyával. Környékén szép bazaltkúpokkal. Termeszt rozsot, burgonyát, kendert. 3. A., kis község Somogym. igali j.-ban, (1891) 1215 magyar lak., postával.
1. Magyarország nádora volt 1061-ben, midőn Kaposvár közelében a zselizi (szilizi) benedekrendi apátságot alapította. 2. Szt. László egyebek közt Acsa esztergomi érsek tanácsára alapította a zágrábi püspökséget.