(lat.) a. m. kényszerítés, kényszer.
(lat.) a. m. hozzámért megfelelő, találó, alkalmas. A filozofiában A. jelzője képzeteinknek, ismereteinknek. Az az ismeret v. képzet A., mely tárgyával megegyezik neki teljesen megfelel. A XVII. és XVIII. század racionalistái az érzékek tudósításait zavarosoknak mondották és csak a tiszta ész fogalmában találtak valóban A., a dolgok valóságának teljesen megfelelő, ezt hiven föltüntető ismereteket. Az A. fogalma akkor nagy szerepet vitt főleg Spinoza rendszerében. Később az ismerettan nagy fordulata után Kant rendszerében a fogalom módosulásával a szó is szokatlanabbá vált. L. Ismerettan és Kant.
(gyógysz.). Az a mennyisége valamely gyógyszernek, melyet gyógycélból egyszerre (pro dosi) vagy egész napra (pro die) szokás rendelni. A dosis medicinalis vagy media fölött használt adagok némely erősen ható szernél mérgezőek is lehetnek, s ezért dosis toxica a nevük. A homeopaták rendkívül kis adagait, melyeknek hasznát az allopaták tagadják, dosis homoeopathica-nak hivják. Az erősen ható, esetleg mérgező szerek olyan adagait, melyeken túl az egyes, v. a napi adag már mérgező lehet, a hivatalos gyógyszerkönyvek mindenike megjelöli. Ez adagon felül is rendelhet orvos gyógyszert de ekkor a recepten felkiáltó jellel (!) kell jeleznie azt, hogy nem tévedés az irt nagy adag. A felkiáltó jel nélkül a gyógyszerésznek ily nagy adagokat nem szabad kiadni.
A Magyar Gyógyszerkönyv II. kiadásában a legnagyobb adagok táblázata a következő:
Nőknek és mindkétnemü öreg embereknek a férfiak számára szánt adag 2/3 részét szokták rendelni; gyöngén fejlett, v. nagyon elgyengült, vérszegény embereknek is kevesebbet rendelnek, mint erős, jól táplált egyéneknek. Gyermekeknek korukhoz képest csökkentik a gyógyszerek adagait, azonban a gyógyszerek összességére nézve bizo-nyos egységes kulcsot a gyermekek korát s az adagot illetőleg nem lehet felállítani, mivel azok egyes szerek iránt rendkivül érzékenyek (p. az opium és származékai), holott másokat feltünően eltürnek (p. higany, nux vomica). Ha bárkinek is az egy egész napra való adagot egyszerre adják be, akkor ezt az adagot dosis totalis, v. d. massivának nevezik, míg ha elaprózva adják be, az egyes kis adag neve dosis refracta, tört adag. A szervezetbe vitel módja, illetve helye szerint is változó az adag, kisebb; ha a bőr-alá fecskendezik (injectio hypo-dermatica), mint ha a szájon át adjuk be (per os); a végbélbe (per rectum) bevitt gyógyszereket, melyeknek felszívódását s így távolhatását kivánják, oly adagban kell rendelni, mintha azokat a gyomron át rendelné az orvos. Bizonyos szerek iránt idioszinkráziával viselkedő embereknek a szernek csupán kis adagait szabad rendelni; azoknak pedig, akik megszoktak bizonyos, már nekik hosszabb időn át adagolt szereket, a teljes hatás elérése céljából az adagot emelni kell (morphin, chloralhy dr. arzénessav). Némely betegség bizonyos szerek iránt való nagy toleranciát, esetleg intoleranciát vonhat maga után, az adag e szerint igen változó lehet; cukorvizelésben, delirium tremensben szenvedők igen nagy adag ópiumot, digitalist eltűrnek, illetve az ópium és digitalis hatása náluk csak igen nagy adagra jelentkezik, míg az alkoholistáknak a rendes adag kloroformot adagolni nem lehet, annyira veszélyes lehet az rájuk nézve. A gyógyszertani ismeretek amaz összegét, mely az adagolásra vonatkozik, dosologiának, v. posologiának nevezik.
(lat.) a. m. példabeszédek, közmondások: adagiarius, példabeszédgyüjtő; adagiologia, példabeszéd-gyüjtemény.
(ol.) ejtsd: adadsó) a. m. kényelmesen, a XVII. sz. eleje óta használatos zenei műszó, mellyel később az igen lassu időmértéket jelölték, és pedig az andante és largo (l. o.) közt levő időmértéket. Az A. kifejezést, rendesen zenedarabok elején, a fő időmértek kitüntetésére használják; A. alatt azonban egyuttal a szonátákban és szimfóniákban előforduló, ebben az időmértékben játszandó egész tételeket is értik. Az. A.-tétel rendesen az első Allegrotétel után következik, de vannak esetek, midőn az A. valamely szimfónia 3-ik tételét képezi. A rövid A.-tételt Adagietto-nak nevezik.
állítólag Olaszországból eredő fehérbogyóju szőllőfajta. Bora közepszerü. Elterjedése hazánkban jelentéktelen.
l. Adag.
(olv. eder), sir Róbert, angol államférfiu, szül. 1763 máj. 24., megh. Londonban 1855 okt. 3-án. Fox rokona volt, aki őt 1806. követnek küldte a bécsi udvarhoz. 1808-11-ben konstantinápolyi követ volt s megkötötte az úgyn. Dardanellák békéjét 1809-ben. Mint brüsszeli követ (1830) az uj belgiumi királyság érdekében működött. Tevékenységéről részben maga ad számot a «Historical memoir of a mission to the court of Vienna in 1806 (Lond. 1844) és The negotiations for the peace of the Dardanelles 1808-1809 (u. o: 1845, 2 köt ) címü műveiben. A titkos tanács tagja volt. (L Stephen, Diction. of Nat. Biogr. I.)
(Uj-Orsova) kis sziget a Dunában, Orsóvával szemben, 1,75 km. hosszú és 4-500 m. széles; lapos, melyen kis helység és pusztulófélben levő erősség van. Lakói tiszta törökök és mohammedánok, adó-és hadmentesek, kik dohány-, szőllőrózsaművelésből, halászatból meg kiskereskedésből élnek. A szerb-román-magyar hármas határon; Herkulesfürdő kiránduló helye. 1716. az osztrákok a törököktől elvették: ez időből származik az erőd is; 1738 aug. 15-én a törökök négyhavi ostrom után visszafoglalták s ettől fogva birtokukban volt 1878 máj. 25-ig. Miután azonban Szerbia és Románia a török birodalom alól teljesen felszabadult, a szigetet a mondott napon az osztrákmagyar hadcsapat szállta meg s azóta Magyarországhoz van csatolva, bár a kis sziget és kevés török lakosságának politikai állása máig sincs tisztázva. Ma 1/2 vártüzér- és 1 gyalogszázad állomásoz benne.
(Adel), a keletafrikai partvidék ama részének arab neve, mely a Bab el Mandeb-től a Tadsurrai-öbölig terjed s melyhez hozzászámítják tágabb értelemben É-ra a Vörös-tengerben fekvő Szamharát is (l. o.), Ny-ra a Havas folyón túl terjeszkedik, D-en a somalok földjéig és Hararig. A part, melybe a kitünő kikötőhelyet szolgáltató Tadsurrai-öböl vájta magát, homokos és sivár. Meredek, szaggatott vulkáni hegységek és kialudt vulkánok (köztük az 1000 m. magas Aiulló) váltakoznak puszta siksággal és néhány termékeny, fűvel benőtt hosszvölggyel. Az ország Ny-i részén fut le a nagy Havas folyó, mely Soából jön és a sós Ausza-tóba ömlik. A Tadsurrai-öbölhöz közel van a 15 km. hosszu Aszal-tó, mely 173 m. fekszik a tenger szine alatt és az Abissziniával folytatott kereskedésnek jelentékeny sómennyiséget szolgáltat. A növényzet igen szegényes, leggyakrabban nő itt a mirha. Az állatvilág az abissziniaival egyezik meg. A lakosok az adelik vagy ad-akik, a rabló mohammedán danklaik egyik ága, kik, mint pásztorkodó nép, az országot bebarangolják és a Soába vezető karavánutat veszélyessé teszik. Az országrész helységei között, mely egyáltalában semmi politikai egységet sem képez, amennyiben az egyes dankali törzsek egymástól teljesen függetlenek, Ausza tekinthető főhelynek. Tadsurra a legfontosabb kikötőhely, az abissziniai karavánok kiindulási helye. Ettől É-ra fekszik Obok, a franciák által 1862-ben a Tadsurra-öbölben alapított kikötőhely és Aszab, mely 1869 óta az olaszoké.