(Adamava, Fumbina), ország Közép-Afrikában a Binue forrásvidékén s felső folyásának két oldalán, területe körülbelül 131,050 km2 Először Barth H. járta meg. Talaja igen változatos, északon és középen sík, egyes, részben igen magas hegyekkel, melyek közül a Mendif 1900 és az Alantika 2700 m. magasra emelkedik. Délen még csaknem ismeretlen hegyvidék terjed el, melyben számos folyó ered. Az égalj nedves, de nem egészségtelen, a növényzet forróövi. Számos kulturnövénye van, nevezetesen banán, mimóza, baobab, olajpálma, vajfa, cukornád (Holcus Sorghuni), földi mogyoró (Arachis hypogaea) és pamut. A pamuttermelés az egész országra kiterjed. Adamaua értékes terményei igen nagy kelendőségnek fognak örvendeni, ha a Binue folyam mint kereskedelmi út megnyílik. A lakossága pogány négertörzsekből áll, kik közül a batták, marghik, fulbék említendők. Főállam nem létezett, mígnem északnyugatról a fulbe-k nyomultak be s az országban szanaszét letelepedvén, testi erejük és magasabb intelligenciájuk, tevékenységük, gazdagságuk s az iszlam vallásának hatalma által, melyhez ők is tartoztak, a pogány lakosságot leigázták. A. fővárosa Jola 12,000 lakossal, tulajdonképen a falvaknak összefüggő, 5 km. hosszu sora, melyet egy posványos síkság választ el a Binuetől, rendkivül termékeny vidéken, fokozatosan emelkedő parti terraszon fekszik. Szövet-, gyöngy-, só- és elefántcsontárukkal űznek kereskedelmet. A legdélibb határon fekszik Banyo, jól megerősített, jelentékeny hely, az ország legnagyobb elefántcsont-piaca. E várat Flegel Róbert látogatta meg először 1884-ben, kit az egész országban készséggel fogadtak a lakosok s ki A.-t a németek számára elfoglalta.
l. Ádám-alma.
Károly, cseh iró, született Hlnskoban.(Csehország) 1840.; kerületi kapitány ugyanott, 1879 óta tartományi és birodalmi képviselő. Nevezetesebb művei: «Doba poroby a vzkriseni» (A szolgaság és ébredés kora), Csehország XVII és XVIII. századbeli művelődéstörténetének vázlata; «Zaklady vývoje Mad'rův» stb.
(Monte A.), hegycsoport és hegycsúcs Tirol és Olaszország közt; a csúcs 3554 m. magas; Payer mászta meg először 1864-ben. Az Ortlertől a Tonalhágó (1876 m.) választja el és a jégáras Presanellával (3561 m.) függ össze.
(ásv.), l. Tonalit..
(ang. Adam's Bridge), széles homokzátony, mely Ceylon szigetétől az indiai parton fekvő Ramisszeram szigetkéhez vonul s a Manaar öblöt északról elzárja. A laza homok itt sziklás altalajon fekszik, de a monszun mindig másként helyezi el. - Walther János, Die Adamsbrücke und die Korallenriffe der Palksstrasse. (Gotha, 1890.)
több magyarországi régibb iró; nevezetesebbek: 1. A. János, székely születésü kolozsvári kereskedő, a XVI. század végén élt s két erkölcsi tárgyu költéménye maradt fen, úgymint: Az igaz jámbor és tökéletes barátságról való ének és A két Musák, Minerva és Pallas egymással vetélkedések..:, megjelent Kolozsvártt 1599. - 2. A. János, a XVII. század derekán Erdélyben Basirius tanítványa volt, tudós tanárát elkisérte Angolországba, hol a kir. testőrségbe fölvették; egy latin verse London nevezetességeit dicsőíti (1675). - 3. A. Mihály, nyelvész, Trencsénmegye szülötte, meghalt Bécsben 1781 márc. 11. 1740-ben a jezsuita rendbe lépett, melytől azonban 10 év mulva megvált s udvari ágens lett. Németek számára irta magyar nyelvtanát: Ausführliche und neuerläuterte Ungarische Sprachkunst (Bécs 1760). A nyelvujítás szempontjából fő figyelmet érdemel a második kiadáshoz (1763) csatolt rövid gyökér-szótára, melyben Faludi hatása alatt ő is alkalmazza a gyökelvonást s elvonásai közül nem egy kapott lábra az irodalomban, mint: alkony, dics, fohász stb. Más munkái kéziratban maradtak. Testvérei: 4. A. Nep. János (1738-1812), jezsuita, bölcsészeti és statisztikai munkáit latinúl irta; és 5. A. Pál (1739-1801) Bécsben a baromorvostan tanára volt; főműve: Specimen hydrographiae hungaricae (Bécs, 1780). - 6. A. János Jakab, ág. ev. lelkész, született Lőcsén 1713-ban, megh. Besztercebányán 1792 jul. 4. Felsőbb tanulmányait 1734-ben a jenai, azután a hallei egyetemen végezte s haza térvén, Besztercebányán előbb iskola-igazgató, 1748. prédikátor lett. E hivatalát 1780-ig viselte, midőn nyugalomba lépett. Több német nyelvü vallásos művet irt.
Frigyes, német iró, szül. Suhlban 1816 okt. 18. és 1838 óta kizárólag az irodalomnak él;1868 óta udvari tanácsos. Leginkább a porosz multat dicsőíti. Főművei: «Louise, Königin von Preussen» (1851,. 12. kiad. 1888), «Vor fünfzig Jahren»(1863), «Aus Friedrichs des Grossen Zeit» (1869). Munkáinak egy részét Frohberg Pál álnévvel adta ki.
Wallich (növ.), a Hydrangeae (l. Hortenziafélék) családjának nepali és jávai cserjéi; üvegházban kedvelik, szobában is szépen tenyészik. Az A. cyanea Wall., a nép nyelvén bansook, virágzata thyrsus; virága kék mint az ég v. pirosasfehér, hímgömbje kéklila; tavaszkor és őszkor. Tágas cserép kell neki, 12-15° melegben szokás tartani, ha pedig az időjárás kedvező, szellőztetést kiván. Az A. versicolor Fort. örökzöld, a hortenziához hasonlít. Virágzata hatalmas, pira- misalaku; virágja a bimbóban fehér, felnyitva violaszinü és ultramarinkék, később pedig halványkék. Nagy cserépbe, televényes földbe ültetendő; szobában tartva már februárban kezd virágzani. Nyáron a szabadban gyakori öntözést és árnyékos helyet kiván. Szaporítható magról és dugványról.
(ásv.), mézsárga, ritkábban ibolyaszinü ásvány az arzenátok osztályából. Cinkhidroarzenát (ZnOH)ZnAsO4. Kristályai rombos rendszerbeliek. Termőhelye: Cap Garonne (Franciaorsz.), Laurium (Görögorsz.), Chanarcillo (Chile); utóbbi helyen ezüsttel együtt. Megnevezése Friedel C.-től való (1866).