(csehül Adamov); falu az osztrák brünni kerületben, a Zwittawa mellett, vasuti állomással, (1890) 728 lakossal. Közelében van a 310 m. hosszu Bejciskala mészbarlang, továbbá a Macocha meztelen, meredek sziklafalaktól körülzárt hegyszakadék (174 m. hosszu, 55 m. széles és 136 m. mély) fenekén egy tóval. Ujabb időben nagyszerü prehisztorikus tárgyakat találtak benne.
(növ.), l. Yucca gloriosa.
(növ)., Cytisus Adami Poit.), Adam francia kertészről nevezve.
(ejtsd: adan), 1. Emil, a belga katonai kartografiai intézet igazgatója, szül. 1830 okt. 18., megh. 1882 jan. 13. Közreműködött Belgium térképének készítésénél 1852-59-ig. Alapítója, alelnöke és szorgalmas munkatársa volt a Földrajzi társaságnak. -- 2. A. Lajos Emil, francia festő, szül. Párisban 1839 márc. 26. Az école des Beaux-Arts-ban Picot és Cabanel tanítványa volt. 1863-ban kezdett kiállítani a Salonban aquarell- és olajképeket, 1875-ben 3-ik, 1882-ben 2-ik osztályu érmet kapott, 1889-ben pedig aranyérmet.
1. Török vilajet délkeleti Kis-Ázsiában, a régi Cilicia campestris, (1888) 2406561. - 2. A., az ilyennevü vilajet fővárosa, a Szeihun mellett, gyümölcsösök közt, (1888) 45000 lak., a Taurus alján, a tengertől 50 km.-re. Lakói fákkal, szezámmal, buzával, gyapjuval pamuttal gubaccsal, pisztáciával és vasnemüekkel kereskednek. Árumegállóhely Kis-Ázsia és Sziria közt.
(lat.) a. m. valaminek mintájára, példájára.
kis község Somogym. tabi j.-ban, (1891) 1596 magyar lakossal, postával; táviró hivatallal.
(ejtsd: adanszon) Mihály, francia nevezetes botanikus és zoologus, szül. Provence Aix városában 1727 ápril 7., megh. Párisban 1806 aug. 3. Párisban Réaumur-től és Jussieu Bernáttól tanult. A kanári szigeteken s a franciák szenegálmelléki gyarmatán 14 évig tartózkodván, terményrajzi kutatásai és gyüjtesei révén vergődött hírnévre. A párisi tud. akadémiának tagja volt. Hogy a mesterséges rendszer ingatag alapját kitüntesse, s abban a hitben, hogy ezen az úton a természetes rokonságnak mint végeredménynek ki kell derülnie, kisérletképen a növények más-más tagjai alapján nem kevesebb mint 65 mesterséges rendszert állított össze. Művei: «Histoire naturelle du Sénégal», Páris 1757, németre ford. Martini, Brandenburg 1773 és Schreber, Lipcse 1773. «Familles des plantes» s újonan átdolgozva «Méthode; nouvelle pour apprendre a connaître les différentes familles des plantes» (Páris 1763; két köt.): Ebben a nem jól sikerült rendszerén kívül számos új fölfedezés jelent meg. Írt ő alapos monografiákat is, nevezetesen a majomkenyér-fáról, melyet Linné az ő emlékére Adansoniá-nak nevezett, az Oscillatoriák-ról. 1751-ben ő ismertette meg először a sajgató harcsát (Malapterurus electricus) s villamos ütéseit már a leideni palackkal hasonlította össze. Halála után jelentek meg «Cours d'histoire naturelle fait en 1772» (kiadta Payer, Páris 1844-1845, 2 köt.), «Histoire de la botanique et plan des familles naturelles des plantes» (kiadták Adanson A. és Payer, 2. kiad. Páris 1864).
v. Adansonia L.,(növ.), l..Majomkenyér fa.
(növ.), l. Növényházak.