(lat.), l. Hájkór.
v. con ira (olasz) azt jelenti: haragosan; de mint zenei műszót gyors és izgatott kifejezésü előadás jelzésére használják.
Az Izabella szőllő magjából nevelt amerikai szőllőfajta. Bogyói igen nagyok, gömbölyüek, sötétkékek, jó ízüek. Korai érésü. Bora savanyu, csekély zamattal. A filloxerának ellent nem áll; a lisztharmat betegséggel szemben nagyon fogékony.
New-York állam főhegylánca, az Appalacha-hegység egyik legészakibb ága, iránya ÉK-DNy; 225 km. hosszu, 150 km. széles és 640 m. magas fensikjából emelkednek ki a csúcsok melyek közt a Mount Marcy a legmagasabb (1660 m.). Sok kisebb-nagyobb tóval. Főkőzete granit kora archaikus. - V. ö. Stodhard, The A., New-York 1888.
(franc., ejtsd: á diszkrészjon) a. m. tetszés szerint, kegyelemre.
(Adisathri), egy régi indus (keletázsiai) népség.
(lat.), az örökösödésre a törvény v. az örökhagyó rendelkezése által kijelölt személynek akaratnyilatkozata, hogy az örökséget elfogadja. Hazai jogunk szerint ily nyilatkozat nem szükséges, miután az örökösödésre kijelölt személy a törvény erejénél fogva szerzi meg az örökséget, fenmaradván a joga, hogy az örökséget visszautasíthassa. L. Örökösödés.
Aditi, a végtelenség istennőjének fiai. Hatalmas, minden jó tulajdonságokkal felruházott lények a hindu hitregében. Valószinüleg erkölcsi és nem természeti jelenségek érzékítői. A hozzájuk intézett himnuszok a Rigvedában a legszebbek közé tartoznak. Számuk hét, mint az iráni Amesa Szpentáké (Amsaszpandok), kikhez az A. sokban hasonlítanak. V. ö. Hillebrandt: Ueber die Göttin Aditi (Bresl. 1776). A. Kaegi: Der Rigveda, die älteste Litteratur der Inder. (Lipcse 1881.)
(gör.), a görög templomok legszentebb része, amelybe csak papok mehettek be. - Aditus (lat.) a. m. bejárás, belépés.
(lat.) a. m. szomszéd, határos.