(lat.) a. m. gyarapítás, hozzátevés; adjectum pactum, mellékszerződés.
(lat.) a. m. melléknév; l. o.
(franc., ejtsd: ádzsoen), a francia községi szervezetben a maire helyettese, a. m. segéd: l. még Adjunktus.
(lat.), általában a biróságnak odaitélésre szóló határozata. Különösen: a perbiróság határozata, amely a peres jogot megállapítja s ennek tárgyát az ezt követelő félnek megítéli; az osztoztató biróságnak az a határozata, amely a felek között való közösség megszüntetése végett az egyiknek jogát a másikra v. mindkettőnek jogát harmadik személyre ruházza át; és a végrehajtó biró határozata, amely az elárverezett dolgot a legtöbbet igérő részére «leüti». L. Leütés.
(lat.) a. m. segítő eszköz.
(lat.) a. m. hivatalsegédi állás; adjuncta, melléklet; adjunctio hozzáillesztés.
a. m. hozzácsatolás. L. Algebra.
(lat.) hivatali segéd, kire a hivatali főnök hatáskörének egy része átruháztatik, vagy ki a szolgálatképtelenné vált (főleg lelkész vagy tanító), de hivatalában és ennek jövedelmében meghagyott mellé alkalmaztatik s ettől díjat huz. Az utóbbi mód a nyugdijazási rendszer terjedésével mindinkább enyészik. A segédet gyakran a «hivatalra való kilátással» (cum spe succedendi) alkalmazzák.
falu Indiában: l. Adsanta.
(lat.) a. m. megesketés (hivatalosan is)