(lat.) a. m. igazolás végett.
a. m. 1. Eszköznek, gépnek vagy fegyvernek használatba vételre alkalmas állapotba juttatása. Némely ágyulöveg (shrapnel) közvetetlenül a töltés előtt «adjusztáltatik» a célpont távolságának megfelelően. - 2. Mértéknek a minta-mértékhez megfelelővé való igazítása. 3. A «tartozás» és «követelés» egyenlővé tevése; tehát számlát adjusztálni a. m. azt kiegyenlíteni, vagy pénzzel, v. ellenköveteléssel. - 4. Ama fémlapok sulyának pontossá tevése, amelyekből pénzeket vagy érmeket vernek. -- 5. Felöltöztetés, különösen egyenruhába.
segédtiszt; magas rangu parancsnokok mellé vezényelt tiszt, akit a harc- és gyakorlótéren parancsok, jelentések továbbításával biznak meg. Az A. ezenkivül főnöke irodájában, melyet katonai nyelven adjutanturának is hivnak, dolgozik. L. Segédtiszt és Hadsegéd.
(lat.) a. m. segítő, kisegítő; adjutorium: segítő eszköz.
(lat.), oly gyógyszeres anyag; mely a receptben a főszer (basis) hatását segíteni van hivatva, tehát ugyanazonos irányu hatást fejt ki; mint emez, bár nála rendszerint gyengébb. Ily segítöszerekkel fokozzák egyes receptekben a kivánt gyógyhatást. A régiek a főszer után egymásra halmozták a sokféle A. szereket, mig ma csak mérsékelten használják, s inkább a főszer adagát nagyobbítják.
(lat.), magas állásu főtisztviselő v. vezénylő tábornok mellé rendelt, hasonló, v. egy fokkal alantasabb rangu főtisztviselő, ill. tábornok, kinek az a feladata, hogy főnöke működésében, annak utasitása, v. a szabályrendeletek értelmében részt vegyen, hogy főnökét szükség esetén bármikor rögtön helyettesíthesse. A cs. és kir. közös hadseregben minden hadtestparancsnok mellett van egy katonai A.; Bosznia és Hercegovina katonai kormányzója mellett katonai A.-on kivül, a közigazgatási ügyek vezetésére egy polgári A. is van. A m. kir. honvédség főparancsnoka mellett is működik egy A. (altábornagy v. lovassági tábornok).
(Erlitz, csehül Orlice), az Elbe bal mellékfolyója Csehországban, Königgrätz mellett ömlik az Elbébe; hossza 82 kilom.
1. András, szül. Pozsonyban 1782 nov. 30. A század elején mint jeles növény- és virágfestész volt ismeretes:
2. A. György, zeneszerző, szül. Budán 1806., nem közönséges hegedü- és zongorajátszó és oktató; egész sereg derék kamarazeneművet, változatokat zongorára, dalt s karéneket adott ki.
1. Guidó, német zenetudós; szül. Eibenschützben 1855 nov. 1. Bécsben a konzervatóriumot végezvén, 1878-ban kelt jogtudori okleveléhez 1880-ban a bölcselettudorit is nyerte «A ker. Nyugat zenéjének történeti alapfajai» címü értekezésével. A «falso bordone» c. előadásával bécsi egyet. magántanítóságát kezdte meg. Mint az uj «Vierteljahrsschrift für Musikwissenschaft». nagyérdemü szerkesztőjét 1885-ben a prágai német egyetem zenetanári székére hivták. Nagy része volt az 1892. évi bécsi nemzetközi zene- és szinművészeti kiállítás szervezésében is.
2. A. Frigyes, műépítő és iró, szül. Berlinben, 1827 okt. 15. Tanult a berlini építészeti akadémián, aztán nagyobb utazásokat tett Franciaországban, Hollandiában, Olasz-, Görög- és Törökországban s Kis-Ázsiában. Majd tanár lett az építészeti akadémián s e közben több templomot épített, melyek közül megemlítendők a román stilü Krisztus- és Tamás-templomok (1864-68) Berlinben, az Erzsébet-templom Wilhelmshavenben, a Pál-templom Brombergben stb. Foglalkozott a középkori építészet tanulmányozásával, s több idevágó szakmunkát is irt. Tagja a berlini, bécsi és szentpétervári akadémiáknak.
Fjodorovics Vladimir gróf, orosz tábornok és miniszter, szül. Vyborgban 1791 november 29-én; meghalt 1884 márc. 10. Szoebelius svéd családból származott, amely A. név alatt 1684-ben nemességet kapott. 1811-ben hadi szolgálatba lépett, résztvett az 1812-14. hadjáratokban s 1817-ben Miklós nagyherceg szárnysegédévé és bizalmas emberévé lett; ennek oldala mellett volt az 1825 dec. 14-iki felkelés alkalmával, majd mint vezérőrnagy az 1828-iki török háboruban. 1833-ban tábornok, 1842-ben fő-postaigazgató, 1843-ban gyal. tábornok lett, 1847-ben grófi rangot kapott, 1852-ben pedig a császár minisztere s az orosz rendek kancellárja lett. Uralkodójának autokratikus elveit teljesen magáévá tette, s urának nem annyira tanácsadója, mint inkább eszköze volt, különösen fontos személyi ügyekben. Ebben az állásában II. Sándor alatt is megőrizte nagy befolyását, bár ennek szabadelvü reformjaival nem birt megbarátkozni. 1870-ben agg kor miatt állását odahagyta. A császári ház miniszterségét fia, Vladimirovics Sándor vette át (szül. 1819-ben, megh. 1888 okt. 4-én Münchenben), aki szintén tábornok volt a hadseregben s a legutóbbi orosz-török háboruban a császári főhadiszállás főparancsnoka, de miniszteri állásától III. Sándor mindjárt trónralépése után felmentette. Fjodorovics Vladimir második fia, Vladimirovics Miklós szintén tábornok, volt főkormányzója Finnországnak s irt egy könyvet is «Rómától Jeruzsálemig» cím alatt.