l. Adóigazgatás.
az az előre megállapított adó, főösszeg, amely az állam, tartomány, kerület vagy község összes adózói, illetőleg az ugyanazon foglalkozási ágat űző adózók összesége által viselendő s az egyes adókötelesek közt felosztandó. L. Adóágazgatás. I.
(adóláb), a pénzösszegben kifejezett adóegység ama százaléka, amely adóképen fizetendő. P. a magyar földadó kulcsa 25,5%, azaz nálunk a földbirtok kataszteri tiszta hozadékának minden 100 frtja után földadó fejében 25 frt 50 kr. fizetendő. A közvetett fogyasztási adóknál s a legtöbb forgalmi adónál az egy-egy adóegység után fizetendő adó nem százalékban, hanem meghatározott pénzösszegben van kifejezve, amely pénzösszegnek adótétel a neve.
azok a feljegyzések, amelyek az adófizetőket, adótárgyakat és azokat az adatokat és támpontokat tartalmazzák, amelyek nyomán az adóhatóság az adóalapot s az adótartozást megállapítja. A kataszterek a hozadéki, jövedelmi, vagyoni, sőt fogyasztási adóknál is előfordulnak. A különböző adónemek kataszterei használhatóságuk tartamára nézve nagyon eltérnek egymástól, mivel oly adónemekre vonatkozó lajstromok, amelyeknél az adóalap állandóbb, mint különösen a föld- és házadói lajstromok, hosszabb ideig használhatók, amíg a kereseti vagy jövedelmi adó kivetéséhez szükséges lajstromokat minduntalan meg kell újítani.
(Adolphus), Szent. A XII. században született gazdag és előkelő nemzetségből. Ennek dacára az egyházi pályára lépett, hol kivált erényeivel tünt ki. Kölni kanonokká, később osnabrücki püspökké lett, bár ő zárdába akart vonulni. 1222 febr. 11-én halt meg.
szepesi prépost II. Endre idejében; gyakran járt külföldi követségben, ezért a királytól 1209-ben a Poprád mellett egy jószágot kapott.
(gót nyelven «Athaulf»), több német fejedelem neve.
1. Nassaui A., német király,szül. 1250 körül, II. Walram nassaui grófnak, e vitéz és müvelt lovagnak fia. Megh. 1298 jul. 2. Midőn a német választófejedelmek Habsburgi Rudolf iránt való ellenszenvük miatt Rudolf fiának, a hatalmas Albrechtnek mellőzésével, teljesen gyönge fejedelmet kerestek, olyant, kinek üstökét markukban tarthassák, Nassaui Adolfon akadt meg szemük. Miután A. nemcsak az elődje által tett igéreteket erősítette meg, hanem még sokkal többet igért, nevezetesen vámok szedésére jogosította föl a rajnamenti három érseket, a választófejedelmek 1292 május 5. csakugyan A.-ot emelték a királyi székbe. Ezzel ugyan sem A., sem választói nem nyertek sokat. A leghatalmasabb fejedelem, Osztrák Albrecht, csak látszólag ismerte el A.-ot új urának, a városok pedig a főpapságtól választott fejedelem iránt eleitől bizalmatlanságot tanusítottak. Hogy mégis némi tekintélyre tegyen szert, A. I. Eduárd angol királlyal szövetkezett a túlhatalmas francia szomszéd ellen; csakhogy a kapott angol segélypénzeket saját céljaira használta föl és a franciák ellen megigért segédhadat nem küldte el Eduárdnak. Hogy pedig a választófejedelmek igája alól fölszabaduljon, ő is, Habsburgi Rudolf példájára és adott szava ellenére, családi hatalom megalapítására törekedett. E célból Meiszenés Osterlandra, továbbá pedig Thüringiára vetette szemét, melynek fejedelme, az «elkorcsosult» Albrecht, hogy gyülölt fiait az örökségből kiforgassa, Thüringiát szerződésileg a királynak eladta. A. ezek után kis hada élén Thüringiába vonult, hogy a tartományt elfoglalja, de Albrecht fiai (Frigyes és Diezmann) által 1294, és 1296-ban visszaveretett; Meiszent és Osterlandot ellenben hatalmába kerítette. Ekkor azonban a bosszús választófejedelmek Osztrák Albrechttel alkudoztak oly célból, hogy ez a szószegő fejedelmet megbuktassa. Albrecht szívesen fogadta a meghivást és vejétől, III. Endre magyar királytól támogatva, A. ellen vonult, kit a választófejedelmek Mainzban letettek volt. Göllheim mellett, az ú. n. «nyulak halmán» ment végbe az a véres lovag-csata, melyben A. életét vesztette. A hagyomány szerint maga Albrecht szúrta őt agyon. Tetemét előbb a rosenthali kolostorba, 1309-ben pedig a speieri császári sirboltba helyezték örök nyugalomra.
2. II. A., Holstein grófja, a Schauenburg-család sarja, 1128-ban vette át apai örökét. Birtokát III. Konrád alatt elvesztette s csak 1142-ben nyerte vissza, miután a császár Oroszlán Henrikkel, a velfek fejével kibékült. Grófságában a kereszténységet terjesztette, miben különösen Vicelin hittérítő támogatta. Barbarossa Frigyest 1159-ben Olaszországba kisérte, Oroszlán Henriket pedig 1164-ben támogatta seregével az obotritek ellen; 1164 jul. 6. e hadjáratban Demmin táján elesett. (Allgem. Deutsch Biogr. I. 92.)
3. VIII. A. Holstein grófja és Schleswig hercege, a Schauenburg család sarja, szül 1401. meghalt 1459 dec. 4. Az uralkodásban idősebb testvérét IV. Henriket követte. Sikerrel küzdött Dánia ellen, s 1435-től békében birta Schleswig hercegségét dán főhatóság alatt. 1448-ban a dán koronával kinálták meg; nem fogadta el, hanem kivitte, hogy helyébe Keresztély unokaöccse Oldenburg grófja, választassék meg királynak. Ez megerősíté az V. Valdemár által adott alkotmányt, mely szerint Schleswig hercegség Dániával s a dán koronával sohasem fog egyesíttetni. VIII. A. gyermektelenül halt el s vele kihalt a schlesvig-holsteini nemzetség férfiága.
4. A. Frigyes, svéd király; Holstein-Gottorp hercege, szül. 1710 máj. 14., megh. 1771 febr. 12. Mint Lübeck püspöke, orosz befolyással svéd királlyá választatott 1743 máj. 23-án (az abói béke u. is csak e föltétel mellett köttetett). Trónját csak l. Frigyes halála után 1751 ápr. 6. foglalta el miután az 1720-iki államtörvényt esküvel erősíté meg. Középszerü tehetségü, gyenge jellemü ember volt, ki a fenhéjazó főnemességgel nem birt s az ország ügyeire ugyszólván semmi befolyást sem gyakorolt. Csak miután lemondásával fenyegette a nemeseket, hivta össze a nemesekből alakult tanács a rendeket (1768) és csak most sikerült az udvarnak az angol befolyás alatt álló uralkodó pártot, a «sapkások»-at megbuktatni. A rendek a királyi pár adósságainak kifizetését is elhatározták. Utóda volt fia III. Gusztáv. V.ö. Carlsson Sveriges Historia, Gejer és Fryxell ide vonatkozó svéd történeti műveit.
5. A. (Vilmos, Károly, Ágost, Frigyes), volt nassaui herceg, jelenleg Luxemburgi nagyherceg. Született Wéilburg várában (melyben az utolsó magyar nádor, István is élt) 1817 julius 24. Fia I. Vilmos hercegnek szász-hildburghauseni Lujza hercegnővel kötött első házasságából. Korán belépett az osztrák hadseregbe, melyben a táborszernagy rangjáig felvitte. 1839 aug. 20-án vette át Nassau kormányát, melyet az uralkodó reakció szellemében gyakorolt, birodalmi ügyekben pedig Metternich befolyása alatt állott. 1844-ben nőül vette Erzsébetet, Mihály orosz herceg leányát; ennek 1845-ben történt halála után pedig anhalti Adelheid hercegnővel kelt egybe (1851 ápril). E házasságból két gyermeke született, Vilmos trónörökös és Hilda hercegnő. Az 1864-iki dán hadjáratban az egyik birodalmi dandárt vezényelte. Belügyi kormányában mindvégig ellensége volt a szabadelvü eszméknek. Az 1866. évi háboruban Ausztria részére állott, amiért Bismarck, noha a nassaui csapatok csatában sem vettek részt, a hercegséget Poroszországba bekebelezte, mi ellen a Bécsbe költözött herceg eleintén tiltakozott; később 9 millió tallér végkielégítés mellett trónjáról véglegesen leköszönt. Nagyterjedelmü magánbirtokait, vadaskertjét és gyönyörü kastélyait az 1867 szept. 22. kötött szerződés értelmében visszakapta. Azóta a telet Bécsben, a nyarat a Taunusban fekvő csodaszép «Königstein» villájában szokta tölteni. A német császári udvarral szemben tartózkodó, bár nem ellenséges magatartást tanusított. 1885-ben a bádeni nagyhercegség örököse A. leányát, Hildát jegyezte el; e házasság által a nassaui és Hohenzollern-család rokonságba lépett egymással. III. Vilmos, Németalföld királyának halála esetére, ki már régebben gyengélkedett, a Németalföld és Luxemburg között fennálló perszonális unió véget érvén, a luxemburgi nagyhercegség trónjára Adolf herceg emelhetett első sorban törvényes igényt. 1889. tavasszal Vilmos király oly sulyosan megbetegedett, hogy Németalföldön ideiglenes kormány alakult, a luxemburgi kamara pedig elhatározta, hogy ideiglenes kormányzónak A.-t hivja meg, mint törvényes örököst. Adolf elfogadta a meghivást és 1889 ápril 10-én Luxemburgba csakugyan bevonult. A következő napon pedig esküt tett az alkotmányra. Ekkor III. Vilmos váratlanul annyira fölépült, hogy máj. 3-án ismét átvehette az ország vezetését; A. tehát kénytelen volt Luxemburgból megint távozni. 1889 november havában azonban III. Vilmos ujból súlyos beteg lett és nov. 25-én meghalt. A. herceg (dec. 8.) véglegesen elfoglalta új trónját és letette az esküt. Fia és örököse Vilmos, szül. 1852 ápril 22-én, az osztrák-magyar I hadseregben az őrnagyi rangig vitte.
6. A. György, Schhaumburg-Lippe hercege. szül. 1817 aug. 1. Az uralkodásban György apját követte 1860 nov. 21. 1866-ban Poroszország pártjára állott, a háboru után pedig tagja lett az északi német szövetségnek; 1870. a német birodalom fejedelmeinek sorába lépett. Neje Hermina, waldeck-i hercegnő.
(az ad igéből a nyelvújítás idejében szabálytalanul alkotott szó, mintegy, adalék, adatka jelentéssel s az «anekdota» magyar műszavául (l. o.), kisebb elbeszélő műfaj, melynek tárgya egyes személyekhez v. társadalmi osztályokhoz fűződő s való v. költött, többnyire élces, de mindig jellemző történetke, rövides és kerek szerkezettel, meglepő fordulattal, tréfás, humoros, olykor érzelmes hangulattal, s könnyed és jóizü előadásban. A jellemzés módjában rokon a tanító mesével, kerüli a lelki fejlődés részletező rajzát, csak egy vonást emel ki s világít meg szinte rikítóan, de a rajzolt kép mindig reális, mindig eredeti értelemben veendő, nem irányzatos és célja nem a tanulság, hanem közvetlenül a jellemzetesség. Az A. a legszaporább irodalmi fajok egyike, mely az élet mindenféle alkalmával kapcsolatban megterem s már az élőszóban könnyen megtalálja a műalakot. Az adomák legnagyobb része nem is jut följegyzésre, hanem elröppen a szóval, mellyel elmondták. Vannak kifogyhatatlan adomázók, kik természetes műérzékkel adják elő, terjesztik, sőt találják fel az adomákat. Az ügyes előadás mellett a tárgy újsága biztosítja leginkább az A. hatását. Kevésbbé fontos az újság, mint a jellemzetesség a történeti adomákban, melyek hires emberekről, emlékezetes eseményekről forognak közszájon, minők nálunk p. a Mátyás királyra, Kinizsire s ujabban Deák Ferencre vonatkozó adomák. Nagy számmal vannak az egyes néposztályok sajátságait és furcsaságait feltüntető adomák is, gyakran ez osztályok egy-egy tipikus alakjához fűzve. Ilyenek a papokról, tudósokról, diákokról, furfangos parasztokról (különösen a székelyekről), zsidókról, az élelmes cigányokról, katonákról stb. szólók. Sokszor a nép a vele ellenségeskedésben élő, v. előtte nevetséges szinben feltünő más falubeliek bosszantására és kigúnyolására költ Ilyen adomákat (görgeiek, rátótiak). Ez adomákból, különösen az ujabb időben, nyomtatott gyüjteményeink is vannak (Jókai: A magyar nép élce stb.).
l. Adományrendszer.
l. Bányahatóság.