(ásv.), l. Saskő.
1. A. Celesziriábanszütetett a IV. században. Előbb réz- és aranyműves volt, utóbb az orvosi és a hittudományokra adta magát. 350-ben az antiochiai arián patriárka szerpappá szentelte, de mivel istentagadással gyanusították, Constantinus császár parancsára elüzetett s Alexandriában az anomoeok felekezetét alapította. Igy neveztetnek, mert azt állították, hogy Jézus Krisztus az Atyához természetére nézve nem ís hasonló (avomoioz) ezenkivül heteruziasztáknak és exukontiánoknak is hivták őket, mert a Fiut az Atyától különböző lényegünek eteraz oj tiaz és semmiből ex oux ontwn teremtettnek állították. Az aetianokat sokan istentagadással vádolták. N. Theodosius és fiai szigoru törvényeket hoztak ellenük. A. nagyon kitünt az orvosi tudományban s ily címü orvosi könyvet is irt: Tízenhat könyv az orvosi tudományról.
2. A., római hadvezér, Honorius és III. Valentinian császár alatt. Ő volt a nyugatrómai birodalom utolsó támasza. Szül. Durosturumban (ma Szilisztria), s korán lépett a császár szolgálatába. Mint túsz élt 408. Alarichnál s utóbb Attila udvarában. Honorius halála után ő is támogatta a trónbitorló Jánost, de csakhamar átpártolt III. Valentiniánhoz, kit II. Theodosius emelt a nyugatrómai császárság trónjára s ki anyjának, Placidiának gyámsága alatt uralkodott. Rövid idő alatt a császári udvarban nagy befolyásra emelkedett és rávette Placidiát, hogy egyedüli komoly versenytársát, Bonifacius-t, az afrikai helytartót, állásáról elmozdítsa. Valamivel később a vandalok keltek át Afrikába (vajjon a bosszus Bonifacius hivására-e, avagy önként, azt nem tudni), maga Bonifacius pedig rövid ellenállás után, Itáliába tért vissza, hol a hadsereg fővezérévé nevezték ki. Midőn a hiuságtól nem ment A. e kitüntetésről értesült, hada élén Galliából Itáliába sietett és Bonifaciust a csatában sajátkezüleg leszúrta (432). Az udvar ugyan most mint felségsértőt és pártütőt üldözőbe vette, de A. a hunokhoz menekült, honnan már 433-ben sereggel tért vissza s patriciussá, konzullá és fővezérré neveztette ki magát. Ez időtől fogva a római birodalom sorsa husz éven át az ő kezébe volt letéve. Kitünő diplomata és kiváló hadvezér volt: a barbár népeket féken tudta tartani és a bomladozó birodalmat még ideig-óráíg összetartotta. A burgundokat háromszor győzte le, szintugy a fellázadt galliai pórokat (Bagaudae). Legfényesebb tette volt a katalaunumi győzedelem, melyet Theodorich nyugat-gót király segélyével Attila fölött vivott ki 451-ben. Midőn Attila a következő esztendőben Felső-Itáliába tört és Aquileia elpusztítása után már Róma felé közelgett, A. szintén erélyes ellenállásra készült; ez alkalommal azonban e kor két legkiválóbb hadvezére között nem került csatára a dolog, mert Attila önként tért vissza Pannoniába. A.-t ekkor az egész nyugati világ félistens megváltóként ünnepelte. De éppen e nagy népszerüség okozta bukását. A féltékeny III. Valentinián ugyanis kegyencének, Heraklius heréltnek incselkedései következtében A.-t sajátkezüleg agyondöfte (454).
l. Etna.
a régi Aetolia lakói, l. Hellének.
a így nevezi Huxley a ragadozó madarak (l. o.) osztályát.
(lat.) a. m. kor, időszak; medium aevum a. m. középkor.
(Arx Fogaras), Fogaras, mint pénzverőhely jelzése az erdélyi fejedelmek XVII. századbeli ezüst-pénzein.
rövidítése annak: anni futuri (lat.) a. m. a jövő évben.
(gör.), l. Diszfagia.
(gör,) lencse-hijasság, amikor a szemben nincs lencse, l. Hályog.