görög neve az ugrásnak, mely futás közben történik s mely után. a futást rögtön ismét folytatni kell; lényegében nem egyéb mint akadályokkal kombinált futás
Njikolajevics Sándor, orosz régiségbuvár, született a voronezsi kormányzóságban 1826-ban, meghalt 1876-ban Moszkvában jogot tanult, 1849-51, majd a külügyi hivatal moszkvai főlevéltárában hivatalnokoskodott, a mellett azonban szorgalmasan foglalkozott irodalommal is, különösen az orosz népmondák terén. Ide tartozó főbb művei: «Narodnyja russzkíja szkázki» (orosz népmesék), 4 köt. Moszkva, 1873, és «A szlávok költöi felfogása a természetben», u. o. 1855-69, 3 köt. «Szláv mitológia», «Boszorkánymesterek és boszorkányok» (1851), «A túlvilági élet a szláv mesékben», «A szlávok zoomorfiküs istenségei.»
(ásv.) l. Abichit.
(Aphanit, ásv.), olyan igen apró szemü, tömött kőzet, melynek elegyrészeit szabad szemmel észre nem lehet venni. Különösen az igen apró szemü augittrachitot, dioritot s diabaszt illették e névvel, mely azonban ma már nem használatos, mert a mikroszkóp használata óta a kőzettanban az afanit szó elvesztette kőzetfaj jellegét. Ma A. kőzetről szólunk, kőzetszerkezeti, szöveti szem pontból, midőn ugyanis valamely eruptiv kőzet annyira tömött, hogy ásvány-elegyrészei mikroszkóppal egyáltalában nem konstatálhatók. A külsőleg egészen egyöntetünek látszó, szarukőnemü paláskőzetét, melynek összetétele a mikroszkóp alatt a dioritéval vagy diabaszéval egyezik meg, A.-palának is nevezik. A hellefüntához hasonlít. Zöldes színű, szürkés szalagrajzokkal. Quarc és plagioklasz mellett rostos amfibol és. augit az elegyrészek. Gyakran van benne titanit. Régebben az olyan afanitot, melynek üregeiben mészpát és más ásványkristályok tömötten egymás mellett képződtek ki, A.-mandolakő-nek nevezték, vagy mészafanit-nak, különösen akkor, ha a mészpáti gömbök az afanit kőzet anyagát egészen háttérbe szorították. A mészafanit szerkezete gyakran palás és akkor mészafanitpala a neve. A.-porfirt is különböztettek meg, vagyis olyan A.-t (többnyire finomszemü diabasz), melyben egyes nagyobb lab-. radorit-földpát kristályok voltak kiválva.
(gőr.), szólási képtelenség,.melynek oka az agy bizonyos részének, és pedig a Reil-féle szigetnek és környékének maradandó vagy muló kóros elváltozása. Abban áll, hogy a beteg, aki a körülötte történőket teljesen föl tudja fogni és a beszédet érti, egy általában nem tud beszélni (alalia) vagy csak hiányosan. E szólási zavar mellett a beszéd mechanikai része, az izomzat, valamint a szófüzés teljesen érintetlen maradhat. A beteg jól tudja, hogy mit akar mondani, azonban a fogalmat kifejező szót nem találja és helyette mást, néha meg nem felelőt használ, vagy pedig a fogalmat körülirja. P. ha a «kutya» fogalmát akarja. kifejezni, akkor vagy egy válfaját nevezi meg, vagy pedig körülirással jelzi. («állat, mely ugat» stb.). Többnyire utána tudja mondani a szót, ha más előtte kimondja. Ez az állapot az u. n. amneztikus afázia. Előfordul, hogy egy beteg, ki több nyelven tudott beszélni, egyben már nem tudja magát kifejezni. Az A.-nak másik neme, midőn a betegek a szavakat nem tudják kiejteni, noha az izmokban hüdés nincs jelen. A szót tudják, de ha az kiejtésre kerül, akkor az izmok kellő összeműködése hiányában vagy egyáltalában nem ejthetik ki a szót, vagy csak részben. Néha csak egyes betüket nem ejthetnek ki, p. «szombat» helyett «szomat»-ot, vagy «kréta» helyett «kétát» mondanak. Ez az u. n. ataktikus afázia. Ezek a betegek az előttük kiejtett szót nem tudják utánozva sem kimondani. Más betegek akaratuk ellenére és állapotuk teljes tudatában a helyesen kiejtett szavakat megtoldják egy értelmetlen szótaggal, vagy pedig egy-két szónál több nem is áll rendelkezésükre (monofázia), mely szavakat vagy szótagokat a legkülönfélébb dolgok kűejezésére használják. Mások ismét olyan szavakat használnak beszédközben, melyeknek ott ahol használják, értelmük nincsen, vagy olyanokat, melyek egyáltalán minden értelem hiján vannak, p. ha valaki «ablak» helyett rendesen «asztalt» mond, v. «irni» helyett «elen»-t. Előfordul az is, hogy a szólási képesség teljes épsége mellett a betegek nem értik a kimondott szót. Ezeknél tehát megvan a hallási és szólási képesség, de a hallott hang fogalmát, jelentőségét elvesztették. Ez a szenzorikus afázia (Wernicke) vagy a szósüketség (Kussmaul).
(naptávolság), a bolygók és üstökösök ellipszises pályájának naptávoli pontja. Ez az ellipszisnek a Napot magában foglaló gyujtóponttól elfordított csúcsa és ellentétese a perihelnek (napközeli pont); mindkét pont együttes neve apszis, összekötő egyenesük, az ellipszis nagy tengelye, az apszisvonal. Az afélium és perihélium különbsége, mely csak az üstökös-pályáknál szokott tetemes lenni annál nagyobb, mennél nagyobb a pálya excentricitása. Ugyane pontokban a bolygók vagy üstökösök pályasebessége is legkisebb és legnagyobb. Igy az 1680-iki nagy üstökös az aféliumban mpercenkint 3 métert, a perihéliumban 393 kilométert fut be; a Földnél a sebességi különbség csak 1/60-részt tesz ki.
Szent és társai, vértanuk. Afer latinul van s a. m. afrikai. Szt. Afer, szt. Afra nagybátyja,. Gajus alatt halt meg a Diocletián-féle üldözés idején 304 aug. 5-én.
Domitius, Tiberius korában élt, nagy hírnek örvendett római szónok.
a szó elején valamely hangnak elhagyása, p. hiszen helyett isten; jó éjtszakát helyett jó' ccakát, jó' ccakát, hiába helyett jába.
(lat.) a. m. beszédes, közlékeny; aff abilitás: közlékenység, leereszkedés, nyájasság.