(Santa Cruz), kikötőhely Marokkó déli részében a Szuszvadi torkolatától északra 10 km. Vára (Agadir-Igir a. m. hajlat vára), melyet 1500 körül a portugálok alapítottak a halászat védelmére, 1536-ban Marokkó birtokába került és sokáig igen látogatott kikötő volt, de Mogador felépítese óta hanyatlik.
Adolf, jeles humorista és lapszerkesztő, tanult orvos, a Kisfaludy-Társaság tagja, szül. Jankovácon, Bácsmegyében 1836 márc. 31-én. Apja szintén orvos, lengyel származásu volt, ki maga is foglalkozott irodalmilag. Ágai 4 éves koráig Orahovicán, Eszék mellett nevelkedett és csak horvátul beszélt, majd az apja Pécelre hurcolkodott s itt ő is megtanult magyarul. Elemi s középiskolai tanulmányait Pécelen, Nagy-Abonyban, Pesten és Nagy-Kőrösön végezte, az orvosi tudományokat pedig Bécsben hallgatta. Beutazta egész Európát, Ázsia és Afrika egy részét, elsajátította a nyugati nyelveket. Irói pályáját Antoinette c. eredeti beszélyével kezdte meg a Hölgyfutárban 1854.; majd bécsi leveleket irt szintén a Hölgyfutárba ( 1854-57) és a Vasárnapi Ujságba (1857-81). Ezenkívül irt több beszélyt és rajzot, részint a saját neve alatt, részint álnéven. Dolgozott több német lapba (Wanderer, Humorist, Donau, Gartenlaube, Fliegende Blätter). Humoros tárcaleveleivel először a Honban lépett fel 1865-ben Porzó álnév alatt, s folytatta a Pesti Naplóban, Vasárnapi Ujságban s a Magyarország és a Nagyvilágban, mely utóbbi lapot csaknem egy évtizedig (1870-1879) szerkesztette. Az említett lapokon kívül 1857-től kezdve minden nevezetesebb szépirodalmi napi és élclapban jelentek meg közleményei. Forditott német és francia regényeket is. Ő indította meg a Borsszem Jankó c. élclapot s szerkeszti lankadatlanul ma is; szerkeszti 1871 óta a Kis Lap címü gyermeklapot Forgó bácsi néven; szerkesztette még Bródy Zsigmonddal a Látcső c. napilapot s a Regélő füzetes regénykiadási vállalatot. Munkásságának, melyért a Kisfaludy-társaság 1877-ben tagjává választotta, legfőbb tere a tárca-, élclap- és gyermekirodalom, hol friss szelleme és kedélye s kifogyhatatlan leleménye és humora a legváltozatosabban érvényesül. Porzó tárcaleveleivel egyaránt kivivta a közönség és a kritika elismerését (összegyüjtve megjelent Budapesten 1876, 2 köt.). Tárcái tartalom tekintetében rendkívül sokfélék: társadalmi rajzok, családi jelenetek, uti élmények, napi érdekü események és a saját élményei; de nem a tárgy teszi őket vonzókká, mert néha alig is van tárgyuk, hanem a stil és modor az, amivel hat. Előadása fordulatokbangazdag, élces, a szójátékokat pazarúl szórja. Á. mint élclapiró ügyesen, elmeéllel tudja ostorozni, nevetségessé tenni a politikai és társadalmi félszegségeket, a Borsszem Jankó alakjaival, melyeket nagyrészt maga teremtett, csakhogy a gunynak és az ironiának itt is, mint tárcáiban, ritkán van mélyebb háttere, termékenyítő erkölcsi magva; a szatirai jellemzés könnyen tért enged nála a torzító hajlamnak és alakjai hamar a groteszkbe mennek át. Kedveltek humorisztikus naptárai is, 1867-től kezdve, melyek többnyire a Borsszem Jankó alakjainak cége alatt jelentek meg: Spitzig Icig naptára, Mokány Berci, Mihaszna András naptára, Püff neki! Abrincs! Csihaj! Drukk! Cu tumm! Poszkiszli naptár, Dsentri naptár, Virtus naptár, Muszáj naptár, Fáin! Hoch! stb. Népszerü gyüjteménye a Diák ismeretek tára is. A gyermekirodalom köréből könyvei: Gyermekhumor (Budapest, 1874), Forgó bácsi gyermekszinháza (1882), Forgó bácsi képes könyve (1877), Az én kis világom (1887). Régebben mint fordító is működött, regényeket fordítva Gerstäcker Fr., Apraxin Julia, Sand George, de la Tour, Kock Pál és Montépin után. Álneveit, az említetteken kívül, l. Álnév alatt.
(tengerészet, ném. Gaffel, ol. picco, ang. Gaff ), félvitorlafák, melyek eltérőleg a rendes vitorlafáktól nem vizszintesen, hanem a hajónak hosszvonalában az árbockosár alatt, az árboctörzsnek hátulsó oldalához támasztva, rézsut függnek és pedig akként, hogy erősebb, alantabb végök, v. egy kétágu faköröm; v. pedig egy vas csatló-kapocs segélyével van az árboctörzshöz erősítve. Nagyobb hajóknál az árboctörzs igen vastag és vas szorítékai miatt nem sima, azért szükséges az árboctörzsnek hátulsó oldalán egy kisebb átmérőjü ugynevezett póznaárbocot (az Árboc cikkhez mellékelt ábrán: m, e, y) felállítani, amelyen az ág kőrme csuszhassék és az ág maga ilyenképen fel- és lehuzható legyen. Ha az árboctörzs, mint ujabb időben szokásos, öntött vasból vagy acélból van, ugy ennek hátulsó oldalán egy sin található, amely sinen a csatlókapocs egy csuszó talppal együtt fel és alá mozoghat. Az ágat az ágvitorláknak vitorlafája és két kötél, az ugynevezett belső (69) és külső ejtő (68) tartja, s ezekkel huzzák fel a vitorlával együtt; oldalmozgásának korlátozása oldalonként egy-egy kötéllel, az «ághajtóval» (72) történik, mely itten a rendes vitorlafáknak fékjét helyettesíti. Rendesen minden árbocnak van ága, melyet megkülönböztetés végett az árboc nevének megfelelő előneve van, mint p. elő-ág (2), fö-ág (f), kereszt- v. tatág (o), mely utóbbival kivétel nélkül minden hajó rendelkezik. Külső alakjuk miatt az ágakhoz számítandók még a béna ormányágak (tt) és a bugdáló rúd (ss), melyek azonban vitorlát nem hordanak, hanem csak az ormány-árboc kötélzetének szükséges kifeszítésére és ebből kifolyólag az ormány-árbocnak megerősitésére szolgálnak. A rakodó-ágak gőzhajókon az áru-kötegeknek be- és kirakására használtatnak s kötél helyett rendesen lánccal vannak felszerelve.
moszat Khinában, gummit szolgáltat a papir összeragasztására; a selyemkendők készítésénél is használják.
(lat.) a. m. cselekszik, taglejtéssel beszél.
(gör.), tejszüke, tejhiány gyermekágyas asszonyoknál; szük tejelválasztás gyakoribb, a tejelválasztás tökéletes hiánya igen ritka dolog. Lehet, hogy a tejhiány az emlő tejmirigyeinek fejletlenségében rejlik, de lehet szervi baj, táplálkozási zavar vagy zavart lelkiállapot következménye is. Az agalaktiával szemben van poligalaktia, hipergalaktia is; a tej bő- és tulságos el választása. Ha szoptatás közben vagy a szoptatás óráin kivül is a tej nagy része az egyik vagy mindkét emlőből kifolyik, akkor galaktorrhoea, mastorrhagia van jelen.
(növ)., Excoecaria Agallocha L. (Euphorbiaceae) és Aquillaria A. Roxb. (Thymeleaceae), l. Aloefa.
(gör.) a. m. áldozati ajándék, kép, szobor.
(ásv.), khinai szalonnás kő, szürkés, sárgás, zöldes v. vereses, zsiros tapintatu és fényességü, a szalonnakőhöz hasonló ásvány. Tartalmaz kovasavat, timföldet, káliumoxidot és vizet. Puha ásvány (keménysége 2-2,5), melyből apró szobrocskákat és más tárgyakat faragnak. Neve is megmunkálására vonatkozik; görögül agalma: szobrocska, lithos: kő. A legjobb minőségü Khinában terem, a hol belőle kisebb bálványokat s apróbb figurákat és mindenféle csecsebecséket faragnak. Nálunk Nagyágról (Hunyadmegye) és Selmecbányáról ismeretes egy kevés. Előfordul még Szászországban (Ochsenkopf Schwarzenberg mellett), Angliában (Wabs) s Északamerikában (Washington, Georgia). Az agalmatolit név Klaproth és Hausmann-tól ered; Beudant pagodit-nak nevezte; szinonim még a lardit is. Agalmatolit néven gyakran más hasonló külsejü ásványokat is neveznek, p. a szalonnakövet, úgyszintén a pirofillit nevü ásványnak tömött féleségét.
(állat), a hólyagmedúzák egyik családja, melynek nevezetesebb genusai az Agalma, Agalmopsis, Forskalia és Halistemma. Valamennyien kizárólag tengerben élnek.