1. Lajos János Rudolf; franc. zoologus; szül. Motiers-ben 1807 máj. 28. a svájci Freiburg kantonban; megh. New-Cambridgeben 1873 dec. 14. Gimn. tanulmányait Bielben és Lausanneban végezte; Zürichben, Heidelbergben és Münchenben orvostudományokat tanult. 1841-ben Neuchâtelbe a természetrajz tanárának hivták meg s itt maradt 1846-ig; ekkor Amerikába vitorlázott, ahol előbb Bostonban, majd Charlestonban, végre pedig Boston mellett New-Cambridgeben tanárkodott. 1835 óta a párisi Akadémia levelezője, 1872 óta pedig kültagja volt a magyar tud. Akadémiának is; emlékbeszédet fölötte Margó T. tartott 1875-ben. Az állattan különböző területein dolgozott a ez érdekből több rendbeli utazást tett Európában, Északamerikában és Braziliában. Utolsó éveiben a Darwin tanainak makacs ellensége volt. Munkássága legföképen a halakra és tengeri sűnökre vonatkozik. Az elsőket illetőleg legfontosabb munkája: «Recherches sur les poissons fossiles». (5. köt. Neuchâtel 1833-42. 311 kőnyomatos táblával.) A alakra vonatkozó többi munkáit legnagyobb részben Vogt Károly társaságában dolgozta. A new-cambridgei «Museum of comparative Anatomy» igazgatója volt. Életrajzát és arcképét l. a Vas. Ujság 1874. 1. sz.
2. A. Sándor, az előbbinek fia; amerikai zoologus; szül. Neuchâtelben 1835 dec. 17:; a new-cambridgei «Museum of comparative Anatomy» igazgatója s mint ilyen apjának utóda, a cambridgei Harward Collegeben a zoologia tanára; különösen a meduzáknak s az alsóbb állatok fejlődésmenetének tanulmányozásával foglalkozik; ujabb időben fökép a nyugatindiai szigettenger és a mexikói öböl fenekén élő állatok kutatásának szentelte munkásságát, ami rendkivüli eredményekkel jutalmazta őt s a tudományt. A meduzákra vonatkozó nevezetes munkája «North American Acalephae» (Cambridge 1865); ehhez sorakoznak más irányu következő munkái: «Embryology of the star-fish» (Boston 1865); «History of Pornaria and Balanoglossus» stb.
787 m. magas hegycsúcs Hevesmegyében a Mátra nyugati részében, Pásztóhoz közel, hajdan csucsán vár állott, mely a szemben levő Óvárral (748 m.) a völgyet elzárta; a vár kőkerítessel volt körülvéve, melynek romjai még látszanak. V. István e várat 1265-ben István kir. lovászmesternek adományozta; jelentékeny vár volt, mely nagy vidéket uralt. A hegy oldalában levő barlang (u. n. Csörgőlyuk) több irányban elágazó folyosókból s néhány nagyobb csarnokból áll, melyeket dr. Szabó József 1869-ben megvizsgált s a trachit-kőzet kiváló nevezetességeként ismertetett. Lásd Szabó: Az ágasvári trachit-barlang. (Turisták Lapja II. 217-224.)
(ásv.), l. Achát.
(növ.) a. m. rózsaalma.
szent szűz és vértanu. Kiváló jámborságu és tündöklő szépségü kereszteny nő volt. (Quintián, Decius császár helytartója Catarea sziciliai városban, vad szenvedélyre gerjedt az előkelő származásu szűz iránt, mint keresztényt elfogatta és 30 napra egy feslett nőnek adta át, ki őt rábeszélje, hogy erényei árán váltsa meg életét. A. utálattal és megvetéssel visszautasított minden kisérletet; Quintián kinoztatta, emlőit kitépette, de a legenda szerint a neki megjelent szt. Péter apostol meggyógyította. Ekkor cseréptöredékekben és izzó szénen gördíttetve, meghalt 251 körül. Palermo és Catarea városok vitatják születéshelyét. Ez utóbbi és több más sziciliai város is, mint az Etna kitörései ellen védő szentet tiszteli. Emléknapja febr. 5.
IV. századbeli örmény történetíró. Rómában született. Hosszas tanulása alatt nagy jártasságot szerzett a görög és római irodalomban. Erről tanuskodik I. Choszrovtól Szt. Gergely viszalépéséig (217-327 Kr. u.) terjedő jelentékeny munkája, melyet a későbbi irók «csodahatásunak» jellemeztek. Művében leginkább Tiridatesz örmény király megtérése történetével és az örmények hittérítő apostolának Világosító Szt. Gergelynek életrajzával foglalkozik. Ágáthangelosz történelmének több kiadása van. Az elsőt Asztvádzur vártábed Ecsmiadzini Konstantinápolyban 1759-ben rendezte sajtó alá. Ezenkivül két kiadás jelent meg Velencében, az első 1735-ben és a második 1862-ben. Az 1835-iki kiadás gondos olasz fordításban is megjelent 1843-ban Velencében. A. művének kritikai méltatásához nélkülözhetetlen Gutschmied idevonatkozó bírálata, mely a Rühl Ferenc által kiadott «Kleine Schriften»-ben megjelent. Athenagoras: Libellus pro christianis. Kiadta Schwartz E. (Lipcse 1891). még Molnár Antalnak A.-ról írt cikksorozatát az «Armenia» erdélyi-folyóiratban (1891. 4. és következő füzet).
festő, szül. Számosz szigetén; Athénben működött Aischylos korában, akinek egy tragédiájához színpadi diszítményeket festett.
bizanci középkori történetiró és költő, Kis-Ázsiában született és a VI. század másik felében Konstantinápolyban élt. Költeményei az epigrammok kivételével, nagyobbrészt elvesztek. Fontosabb történeti műve: Justiniánus története 553-559-ig, melyben Prokopius művét folytatja. A. a jobb görög-keleti történetirók sorába tartozik. Művét kiadta utoljára Niebuhr B. G. a bonni gyüjteményben, 1822., mely kiadás előszavában A. bővebb életrajza is megtalálható. L. még Krumbacher, Gesch. d. byzantin. Litt. 1891. 49. s k. l.
Selig. (állat), a Silphidae családba tartozó bogárnem. Testük félgömbforma, erősen íves; nyakpajzsuk igen nagy. Gombákban, korhadó fakéreg és növényhulladékok alatt tartózkodnak. Az A. seminulum L. nálunk is közönséges; fölül szurokfekete, hasa, csápjai és lábai vörhenyesbarnák. Hossza 2 mm.
l. Agatirszek.