Salisb. (Dammara Lamb., növ.), l. Dammarafenyő.
szent, sz. Palermóban, megh. 682. Mint a szt. Benedek-rend hirneves tagját, 670-ben választották pápává. 3 1/2 évig tartó uralkodása alatt hivta össze az ő egyetertésével IV. Konstantin (Pogonites) görög császár 680-ban Konstantinápolyban a Vl. egyetemes (III. konstantinápolyi) zsinatot, mely a monoteléták ellenében hitágazatkép megállapította, hogy Krisztusban valamint két természet, ugy két (t. i. isteni és emberi) akarat is van. A. kivánságára a görög császár minden uj pápa választásakor addig fizettetni szokott 300 solidonyi tiszteletdijáról a maga és utódai nevében lemondott. Emlékünnepe jan. 10.
(gör.), a jó szellemü isten. A régi görögök a lakoma végén a paián eléneklése előtt vegyítetlen bornak libációját szokták nekhozni. Azonos a rómaiak Bonus Eventus istenségével. Rómában a Capitoliumon Tyché szobra mellett állott a Praxitelés vésőjétől faragott A szobra is.
Szirakuza zsarnoka. Szül. Thermeben (Szicilia), Kr. e. 361-ben, ahonnan később apjával Szirakuzába költözött. A fazekas mesterséget, melyet atyjától tanult, felcserélte itt a hadszolgálattal. Damas pártfogása alatt csakhamar chiliarchonná (ezredessé) lett s a midőn ez meghalt, elvette özvegyét, a hozományul kapott nagy vagyont pedig uralomra törekvő céljainak keresztülvitelére használta fel. Az oligarkikus párt kétszer is száműzte, végre mégis sikerült neki azt megbuktatni s a néppárt 317-ben a nép élére állította. Első dolga volt, hogy vakon engedelmeskedő sereget gyüjtsön össze, mely azután adott jelre 4000 polgárt mészárolt le. Körülbelül ugyanannyit száműzött s vagyonukat elkobozta. Ily módon egyeduralkodóvá levén, rendezte a város pénzügyeit s Szicilia meghódítására indult. Messana ostromlásakor végre közbelépett Karthago A.-t 311-ben a Himera folyónál megverték és Szirakuzába zárták. Mintegy 60 hajóval sikerült azonban neki az ostromzárt áttörni. Afrika partjain termett, s a meglepett karthagói hatalmat ismételten megverte. A legtöbb várost elfoglalta, Ophellast, Kyrene királyát pedig hitszegő módon megölvén, seregét megnyerte magának s már-már Afrika királyi címét készült fölvenni, midőn hírül vette, hogy az agrigentumiak bevették Szirakuzát. Fiaira bizta tehát a fővezérletet s Sziciliába sietett, de mert a itt szerencse nem igen kedvezett, ismét visszatért Afrikába, ahol fiai időközben ismételten vereséget szenvedtek. A. megkisérlette a döntő ütközetet, de megverték, mire seregét és fiait gyáván cserben hagyta. Az elárult sereg ezért fiait meggyilkolta. A. fiaiért Szirakuzában a gyilkosok összes rokonain bosszut állott, az elégületleneket, kiknek élén Deinokrates állott, legyőzte s egyeduralmát ujra helyreállította. Ettől fogva szelidebben uralkodott mint előbb. Hatalmát számos sziciliai város meghódításával növelte. 289-ben unokája, Archagathos, egy fogpiszkálóval megmérgezte. Gyógyíthatatlan fájdalmától úgy szabadult meg, hogy elevenen égettette meg magát. Utódja Archagathos lett. Leányát Lanasát Pyrrhos, Epirusz királya vette el feleségül.
Kr. e. 448-ban szül. athéni szomorujátékiró. Híres barátja volt Euripidesnek és Platonnak. Utóbbi « Symposiónjában» szerepelteti. Műveit nyelvben és tartalomban egyaránt keresettség jellemezte; első egyuttal, ki «Anthos» c. darabjában nem a mondavilágból vette tárgyát. Töredékeit összegyüjtötte Nauck («Tragicorum graec. fragmenta», Lipcse 1889).
Commers. (növ.), a babérfélék családjában. Az A. aromaticum Willd. (zamatos) Madagaszkár szigetén élő örökzöld fa. Levele, de főleg diónagyságú, körtealakú és szegfű illatú gyümölcse mint szegfűdió (nuces caryophyllatae) jut a kereskedésbe és aszegfűszöget pótolja.
Willd. (növ.), a rutafélék családjában. Örökzöld bokrok, apró lapos v. majdnem háromélü levelekkel, csinos, fehér vagy pirosas, ernyő- avagy gömbvirágzattal. Afrika déli részén mintegy 100 faja nő, több faj az elillanó olajtól kedves fűszerillatú s azért mint díszbokrot is termesztik.
Rheede (növ.), a vitorlásviráguak családjában; a Coronillával rokon cserje Madagaszkár és Mauritius szigetén, nagyon szép virágokkal, mézgás nedvvel és ehető magvakkal. Az A. vagy régen Aeschynomene grandiflo ra L. ritka virágházi dísz.
(Agathyrs), régi nép, mely Erdélyben a Maros mentén lakott. Herodot azt mondja róluk, hogy békés természetüek voltak, közös házasságban éltek, aranyban duslakodtak, «festett»eknek («picti») jellemezték őket, amely jelző Avienus szerint tarka színü ruházatukra vonatkoznék. Eredetök nem ismeretes. Voltaképen: trauszoknak hivták őket, az agatirsz nevet csak a régi hellének adták nekik. Gróf Kuún Géza több rendbeli művében megemlékszik róluk. L. Fligier cikkét a Kosmosban. (1884. 1. füz.). Fröhlich Róbert «Az agathirszek». (Archaeolog. Értesítő 1883.) Fröhlich szerint (ki Herodotos-szal szemben Ptolemaiosra hivatkozik) az agatirszek nem Dáciában, hanem északon, a balti tenger mellékén laktak.
egytengelyü vagy ágatlan növény (planta unifunda, caulis simplicissimus). A növények között egyáltalában nem ritka az az eset, hogy bizonyos kisebb v. nagyobb csoportnak, nemnek, fajnak v. fajtának a főtengelye, azaz szára, mely egyenesen a csírából ered, egészen ágatlan marad, s a tetejét csupán virág v. virágok zárják be, tehát a növény egytengelyü lesz melléktengely vagyis ágak nélkül. Az Á. az egyszíküek osztályában uralkodó szokott lenni. Így p. a pálmák kevés kivétellel ágatlanok, s koronájuk csupa nagy, ágas levelekből alakul. Ágatlan az egyszíkü gabonanemek, a tulipán, liliom, áloé, nárcis szára; a kukorica szára pedig csak a kukorica-csőtől, meg a kukorica-fiától lesz ágas. A kétszíküek közt p. a Polygonum-ok alneme a Bistorta v. a Geum-ok Oreogeum Ser. vagyis Siversia Willd. algénusza ágatlan és csak egyvirágú. A rendes utifüvek virágszála is ágatlan, a homoki utifűé (Plantago arenaria) elágazó. A fajok körén belül a sovány földön v. a kemény sziken termő füvek soványabbak és gyakran ágatlanok (Lepidium perfoliatum). A törzs ágatlansága alkalmával a virágzat elágazhatik. Így p. a száz esztendős áloé ( Agave Americana) ágatlanul magasra felnő, de a virágzata ágasbogas, a jácint ágatlan szára fürtvirágzatot visel. A fűnemü növények ágatlan és leveletlen szárát külön szóval virágszálnak v. tőkocsánnak nevezik. Az ágatlanság ellenkezője a polycladia (sokáguság). Az «ágatlan növényrészek kivételes elágazásáról» értekezett Borbás a Term. tud. Közl. 1881. évf. 223 stb. l. s a Botanische Zeitung 1881.