Vis. (növ.), Olaszorsz. harmadkori rétegeiben az ősagávé.
Amerikai és európai szőllő keresztezéséből származott korcs szőllőfajta. Bogyói nagyok, barnás vörösek, husosak. Későnérő. A filloxerának nem áll ellent.
alatt a fa ágainak alakulása értendő. Minden fanemnek jellemző ágazata van, mely azonban a körülményekhez képest eltérést mutat. Vannak fanemek melyek ágai, kivált a vékony gallyak, lecsüngenek, másokéi ellenben fölfelé irányulnak, legtöbbjénél azonban többé-kevésbbé vizszintesen terjeszkednek. Szabadban a fák koronája, melyet az ágazat alkot, terebélyessé, gyakran gömbalakúvá lesz s ilyenkor az ágak nem messze a föld felszinétől nőnek ki a törzsből és a törzs, ha elég idős, csakhamar ágakra szakad, zárt erdőben pedig; melyben a fák sűrüen állanak, a fatörzsek karcsuan felnyulnak s a fának csúcsát csak csekély számu vékony ág alkotja. A faanyag használatának szempontjából utóbbi fejlődése az A.-nak sokkal előnyösebb s az okszerü erdészet egyik legfőbb törekvése, hogy a fák határozott, lehetőleg egyenes törzset alkossanak, mit helyes irányu erdőtenyésztéssel és kezeléssel elérni módunkban áll. L. Faalak.
(lat.) a. m. magyar királyi főlovászmester (l. o.), zászlós ur és mint ilyen a főrendiház tagja.
növénytani műszó «ágasbogas»-ból bog v. helytelenebbül buga alakban is (panicula). Határozatlanabb, összetett virágzat. Régibb használata meglehetősen megfelel a magyar ágasbogas-nak, mert a régiek a nagyon elágazó virágzatot gyakran paniculá-nak s a növényt paniculatus-nak (Gypsophila, Centaurea paniculata L.) nevezték. Határozottabban A. az olyan virágzat, melynek főtengelye megnyulik, különböző magasságban ágakat hajt, melyek ismét (+ -) elágaznak, vagyis ezek az ágak magokban véve is külön virágzatot alkotnak. Á. virágzata van (a kalászon kivül) főleg a pázsitfüveknek, p. a nádnak, zabnak stb. Itt gyakran több ág ered a virágzat főtengelyének egy-egy magasságából, s az ágak fölfelé fokozatosan rövidülvén és egyszerüsbödvén, az egész virágzatnak kúp v. félkúp alakja lesz, ha t. i. az utóbbi esetben a virágzó ágak mind egy oldalra hajlanak (Avena orientalis, keleti zab). A piramisalaku ágas fürtöt is nevezik Á.- nak, midőn az ágak elágazása szabálytalan s fölfelé csökken (virágos kender, szőllő, kőrisfa). Az ágbog tehát inkább az egész külső alak termetén, különösen gazdag elágazásán, nem pedig az elágazás törvényein alapszik. Ha az A. kalászformára összehuzódik, álfüzér a neve. Lásd még Virágzat s ennek a képét.
(ejtsd: agd), kikötőhely s az agdei kanton fővárosa Franciaország Hérault departementjában, a hajózható Hérault folyó bal partján, a Földközi tengertől 4 km. a St. Loup kialudt tűzhányó 115 m. magas lávaáramán; vas. állomás, (1886) 7575 lak., kik élénk tengerparti kereskedelmet űznek s hajóépítéssel, kötélveréssel stb. foglalkoznak. A város a Canal-du-Midi megnyitása által (1675), mely A. mellett nyilik a tengerbe, hatalmas lendületet nyert, bár ujabban a szomszédos Cette elnyomja. Épületei közt, melyek nagyobbrészt lávából építvék, említésre méltó a XII. századból való székesegyház. A., a régi Agatha Narbonensis is, eredetileg görög gyarmat, 1801-ig püspöki székhely. 506-ban II. Alarich, a nyugati gótok királya, konziliumot hivott össze A.-ban. 720-ban a várost arabok foglalták el s 737-ben Martel Károly dulta fel.
görög mitoszi alak. Zeusnak álmában férfi ereje elfolyván, ebből földrejutásakor hermafrodita alak, A. származott. Az istenek levágták neki nemzőrészét, melyből egy mandolafa sarjadzott elő. Sangarios folyamisten leánya, Nana, e fának egy gyümölcsét keblére tüzte, mitől teherbe esett és idő multával Attis-t szülte. Attis nagy szépségű ifjuvá nővén fel, A. hogy meglátta, belészeretett. De a rokonok elküldték az ifjut Pessinusba, hogy az ott uralkodó király leányát vegye nőül. Azonban közvetlenül az egybekelés előtt megjelenik A., mire Attis megőrül és kiheréli magát. A szomorgó A. könyörgésére Zeus a meghalt Attis tetemét a rothadástól megóvja. A mitosz frigiai eredetü, A. csak más neve Kybelének. Lásd még Attis és Kybelé alatt.
ágdudorodás (növ.), l. Ág.
(Axin), sötétsárga zsírféleség, melyet a coccus axin nevü mexikói rovarból kifőzés által nyernek. Főalkatrésze az olajszerü axinsav, mely a levegőn állva meghártyásodik; ezért is az indusok az A.-t bőrbetegségeknél mint bevonószert használják a koilodiumhoz hasonlóan.
gör. szobrász, feje a peloponnezusi iskolának, amelynek jellege az egészséges erőteljesség és a férfiasság ábrázolása volt. Kr. e. 515 táján élt; kizárólag ércben dolgozott; előállította Zeus Herakleios és egy muzsa szobrát, de különös kedwel diadalmas vezéreket, lovagszobrokat, négyes fogatokat stb. szeretett faragni. Tanítványai voltak Polykleistes, Phidias és Myron.