(lat.), a római erődítmények, nevezetesen a táborok sáncának volt a neve.
annyi mint az első kaszálásu fű, melynek felszárítása után az aggszéna készül; különbözik tőle a sarju, t. i. a másod és harmadnövésü fű, mely a sarjuszénát adja.
(lat. invalidus), l. Rokkant.
1. Gyula, genre- és tájképfestő szül. 1851-ben Budapesten. Gyermekkorában a zenéhez és festészethez egyenlő mértékben vonzódott, s egy ideig működött is a nemzeti szinház zenekarában, de később Ujházy Ferencnél antik minták után annyit rajzolgatott, mig végre a festészet iránt való vonzalma kerekedett felül. Tanult Bécsben; majd később Wagner oldala mellett három esztendeig Münchenben, mig a hetvenes évek közepén Párisba ment; hol Munkácsy Mihály műtermében fejezte be tanulmányait. Első feltünést keltő festménye a Kártyavetőnő volt, melyet csakhamar jellemzetes életteljes képe: a Dagasztó menyecske követett. Kényszer-koncert címü festménye, mely rongyos cigányzenészeket ábrázol, kik havas tájékon zeneszóval akarják megszelidíteni a véletlenül utjukra tévedt ordast, erőteljes jellemzésével az 1880-iki párisi Salon műbarátainak az érdeklődését is lekötötte. 1881-ben Terefere címü képével a műcsarnok Ráth-féle százaranyas díját nyerte el. Ez a műve jelenleg a nemzeti muzeum képtárában látható. Nevezetesebb festményei még: a Kenderáztató, a Mosónők és a Vásári jelenet. Az egyházi festészet terén A bűnös asszony-nyal keltett figyelmet. Ujabb időkben leginkább hangulatos tájképeket állít ki, melyekhez a Balaton vidékéről keres motivumokat. Aggházy, pár év óta a rajztanári pályán is működik, nagyon gondos lelkiismeretes művész; a rajz nála lényeges dolog, sőt pontossága nem egyszer kicsinyeskedővé teszi a részletek kiemelésében.
2. A. Károly, zongoraművész zeneszerző, szül. 1855 október 30. A. zongora tanulását 8 éves korában kezdte. Mestere Bartalus volt, majd 3 évig a Nemzeti Zenedébe járt s már ekkor megjelent egy kánonja (Budapest, Táborszky). 1870-ben a bécsi «Zenekedvelők Egyesülete» konzervatóriumának kiművelési osztályát és Brucknernél az elméletet végezte ahol a II. évf. végén egyhangulag aranyérmet itéltek neki. 1874 óta 3 éven át Budapesten Liszttől tanult tovább, s Liszt-ösztöndijjal ment 1878 okt. Párisba hol Hubay Jenővel hangversenyeket rendezett. Közben, 1879 tavaszán Londonban a Benedict-féle St. James Hall-hangversenyeken játszott és 1881. Algeriában sajtó alá rendezte az éppen elhunyt Vieuxtemps vázlatban maradt müveit. Olaszországon át hazatérve, a nemzeti zenede tanára lett, de csekély javadalmazással. Végre is maga Liszt Ferenc gondoskodott róla, hogy még évközben a berlini Stern-féle konzervatóriumban hétszerte nagyobb fizetéssel alkalmazzák zongoratanárnak. 3 év mulva Kullak (l. o.) intézetében lett tanár. 1889 elején Budapesten hangversenyt adott s az év nyarán itt végleg letelepedett, mint a nemzeti zenedének és a Zenekedvelők Egyesülete intézetének tanára. 1891 -92-ben a m. kir. opera korrepetitora is volt. Zenekarra szerzett: szimfóniát, magyar táncot, Csiky G. «Szép leányok» és Almási (Balogh) Tihamér «Borzáné Marcsája» c. népszinművéhez zenét; vonósnégyese (25. mű) Durdillynél jelent meg Párisban ahol Choudens, ugyanaz mint Berlinben Bote és Bock, majd Kahnt, Mainzban pedig Schott, nagyszámu zongoraműveit adták ki melyekből előkelőség s az érzés melege sugárzik.
székelyesen agin a szőllőtőke vastag dereka.
ol. zenei műszó a. m. szigoruan időmérték szerint.
végelgyengülés (gör. marasmus. lat. senilitas, involutio senilis), olyan elváltozása minden élő szervezetnek, amely a kifejlődés tetőpontjától kezdve mindinkább előhaladó visszafejlődésben, elsatnyulásban nyilvánul. Az A. tehát nem betegség (bár a latin közmondás szerint az), hanem természetes folytatása a fejlődésnek. Az A.-nak kezdete nemcsak a különböző növény- és állatfajok szerint, azoknak természetes életkorához viszonyítva, esik más és más időpontra, hanem még ugyanabban a fajban is eltérnek e tekintetben az egyének, de még ugyanabban a szervezetben is az egyes szervek A.-os elváltozása különböző időben kezdődik. Az embernél egyike a legelső jeleknek a szemek alkalmazkodó képességének csökkenése és a mindinkább kifejlődő messzelátóság; ennek kezdete már a 30-40 év között mutatkozik, de a látás élessége már jóval fiatalabb korban kezd csökkenni. További jelek a hajak kihullása, a megőszülés, a bőr ráncosodása, amely rugalmasságának elvesztése folytán támad, noha az öregséggel legtöbbnyire dusabb zsirpárna gyül meg alatta. Hasonló elváltozások érik a többi szerveket is: az izmok gyengülnek, sorvadnak, az izületek hajlékonysága, föleg a szalagok zsugorodása folytán - csökken, a csontok likacsosabbak s törékenyebbek lesznek, a fogak kihullanak. Mindezeknek megfelelőleg a testtartás görnyedtebb lesz; az alsó állkapocs a fogak hiánya folytán magasabbra és igy előbbre is jut, e mellett pedig az arcok beesnek s a járomcsontok jobban kilátszanak. Ezekkel a külső elváltozásokkal a belső szerveké is együttjár: a nemi tevékenység kialszik, az érzékszervek fogékonysága tompul, emésztési zavarok mutatkoznak, a szellemi működések szűkebb körre szorítkoznak, az itélőképesség csökken. A zsigerek megváltozása is kimutatható: az agyvelő tömöttebb lesz, az agysejtekbe festék rakódik le, a tüdők kitágulnak, rugalmasságuk egy részét elvesztik. A veséken kevesebb változás áll be, mig az erek-kitágulnak, falaik megvastagodnak s merevebbekké válnak. Két szerv azonban az A.-val nőni szokott: a szív és a prostata. Az előbbeni növekedése az erek megváltozásának egyszerü fizikai következménye, az utóbbi sok öreg férfi életének elkeserítője. Az A. kezdetét bizonyos évszámra tenni nem lehet, s bár 70 éves korban általában szokás a működéstől visszalépni: elég gyakran észlelhető még magasabb korban is testi s lelki frisseség. Az öregeknek legnagyobb ellensége a tüdőgyuladás, főleg influenza s más epidémiák idején, továbbá tüdő- és májgenyedések.
l. Munkásbiztosítás.
olyan meglett koru férfi, aki nem akar házasodni. Régebben az A.-t politikai és erkölcsi okokból nem tekintették egyenjogu állampolgárnak. Ujabban pedig többször felmerült az az eszme, hogy az agglegényre külön adót kell kivetni.
(lat.) a. m. felhalmoz, összerak; agglomeráció, tárgyaknak egybehalmozása egy egésszé.