szentek. 1. Á., a legenda szerint szép, előkelő hajadon Rómában, Dioklécián alatt 304. vértanu-halállal mult ki. Szimboluma a bárány; emléknapja jan. 21-ike; e napon szokta a pápa a bárányokat megszentelni, melyeknek gyapjából az uj püspökök invesztiturájára a palliumok készülnek. - 2. Á., magyar boldog. III. Béla király unokája. Apja Przemisl Ottokár cseh király, anyja III. Béla király leánya, Constantina volt. 1205-ben szül. Prágában. Három éves korában egy lengyel herceggel eljegyezték, s a tribnici cisterci apácáknál neveltették. Jegyese meghalván, hat éves korától a csehországi doxani zárdában nőtt fel. Később több fejedelmi kérője volt, köztük II. Frigyes császár, de ő szűzi életre határoztá magát. Mivel rokonai ezt ellenezték, IX. Gergelytől iratot eszközölt ki, melyben a pápa helyesli szándékát. Ebben az időben alapították szt. Ferenc rendjét s Á. e rendnek Prágában kórházzal egybekötött zárdát alapított. Alapított egy másikat is szt. Ferenc második rendjének, a Klarissza-apácáknak. Ez utóbbiak közé lépett maga is 1236-ban és IX. Gergely parancsára ugyanott fejedelamasszony lett. 1282 márc. 6-án fejezte be istenfélő életét: XII. János pápától több város kérte szentté nyilvánítását, de a szentté avatás nem történt meg. A régi irók azonban Á.-t boldogságosnak nevezik. - Több fejedelmi asszony neve és pedig:
1. Á., macsói hercegnő, IV. Béla királyunk leánya, Rastislav halicsi fejedelem és szlavoniai bán felesége. Férjé halála után (1263) IV. Béla király a macsói bánságból, Uzora és Soli boszniai tartományokból és a Szerémség déli részéből teremtette a macsói hercegséget (ducatus de Machow et de Bosna) és azt Ágnes özvegynek és utódjainak mint hűbért adományozta. Meddig élt Ágnes, azt nem tudják, de már 1271-ben fia, Béla uralkodott a macsói hercegségben.
2. Ausztriai Á., Albert ausztriai herceg leánya s 1296 óta III. András magyar király felesége. Tizenhat éves korában ment férjhez; ő volt az egyetlen Habsburg-leány az Árpádok családjában. 1301-ben férje halála után Bécsbe, 1308-ban atyja meggyilkolása után magyarországi birtokaira, majd 1313-ban Svájcba, az általa Aargauban alapított königsfeldi apácakolostorba vonult vissza. Ennek ajánlotta fel Magyarországból hozott 800 db drága ékszerét, s ott végezte be életét 1334 máj. 13-án. Nagyon kedvelte a tudományokat és a művészeteket s 1335 táján ott készíttette egyik antipendiumát (oltár elé való szőnyegét), melyre saját és boldogult férje védőszentjének a képét is hímeztette. (L. Ágnes királyné antipendiuma Száraz Antaltól. Archaeol. Értes. 1891., 22-4.) Még érdekesebb - eleinte hibásan burgundi Merész Károlynak tulajdonított - házioltára (diptychona), melyen szt. Istv., szt. László, szt. Imre, szt. Erzsébet, szt. András stb. alakjai láthatók. (Ism. Stammler, Der sogenannte Feldaltar Karls des Kühnen, Bern 1880; és Czobor, Arch. Értesítö, 1890, 334-9. 1.). E nevezetes műdarab 1882 óta a berni múzeum tulajdona. (Pór A., Ágnes magyar királyné s leánya Erzsébet élete. Kathol. Szemle, 1888 és külön, Bp, 1888, 68 lap.)
3. Poitoui A., V. Vilmos guyennei hercegnek leánya, szül. 1023 körül, 1043 óta III. Henrik császár felesége, ennek halála után (1056) fiának, IV.Henriknek gyámja volt. De Anno kölni érsek erőszakkal magához ragadta IV. Henriket (1062) és a gyermek nevében uralkodott. A szerencsétlen anya ellenei elől menekülve, Rómában kolostorba vonult. Utóbb hasztalan kisérlette meg a fejedelmeket rávenni, hogy fiát le ne tegyék. Rómában halt meg mint apáca 1077 dec 14-én. V. ö. Salis- Marschlins « A. von Poitou, Kaiserin von Deutschland» (Zürich 1888). Giesebrecht, Gesch. d. deutschen Kaiserzeit II-III.
4. Meráni Á., Berthold meráni herceg leánya, kit II. Fülöp Ágost nőül vett 1196-ban. III. Ince pápa érvénytelennek nyilvánította a királynak Ingeborg dán hercegnőtől való elválását s egyházi átokkal sujtotta Franciaországot. Fülöp Ágost kénytelen volt engedni s noha Ágnest szerette, kénytelen volt Ingeborgot visszafogadni. Á. 1201.-ben halt meg Poissyban; két gyermekét törvényeseknek ismerték el. Drámai tárgyul szolgált Ponsard, Pawikowski Gusztáv és Nissel Ferenc költőknek. (Davidsohn R., Philipp II. u. Ingeborg 1888.) L. még: II. Fülöp Ágost.
5. Á., orlamündi grófnő, a meráni hercegek családjából. A monda szerint mint özvegy (1293) Plassenburg várában Kulmbach mellett szerelmi viszonyban élt Szép Albert nürnbergi várgróffal. Hogy nejévé lehessen, első házasságából való két gyermekét megölte, mire Albert elhagyta s a szerencsétlen börtönben végezte életét. Azóta ott kisért Plassenburg várában mint « fehér asszony». A történelem szerint nem Ágnes, hanem meráni Beatrix volt Ottó orlamündi grófnak a neje. Szeretőnek ugyancsak vén lett volna, amennyiben Szép Albert nagyanyjának édes testvére volt.
6. Bernauer Á., biberachi születésü szép leány, kivel III. Albrecht bajor herceg, Ernő bajor-müncheni herceg egyetlen fia, Augsburgban megismerkedett s vele titkon a vohburgi és straubingi várban élt. A dolog napfényre került, midőn a herceget fiát Erich braunschweigi herceg egyik leányával akarta összeházasítani. Albrechtet «egy leánnyal való paráználkodás miatt» kizárták a lovagünnepélyekből, mire ő Á.-t törvényes nejének nyilvánítá. Az öreg herceg fia távolléte alatt, Straubing várába nyomult, a szerencsétlen Ágnest boszorkánysággal vádolta, halálra itélte és a Dunába fojtatta (1435 okt. 12.). A. harcra kászült apja ellen, de Zsigmond császár kibékíté vele, mire Albrecht 1436-ban braunschweigi Annát vette nőül. Albrecht nem feledkezett meg első szerelméről, «a tisztességes Bernauer Ágnes asszony» holt tetemét 1447-ben Straubingba hozatta, a boldogult által alapított sirboltba helyezte s márványemléket emelt neki. Albrecht és Á. szerencsétlen szerelme sokáig élt népdalokban. Törring (1780), Böttger (1846), Meyr M. (1862), Hebbel F. (1855), és Ludwig Ottó A. históriáját szomorujátékokban, mások regényekben és elbeszélésekben dolgozták föl.
l. Mozaik-képek.
(ejtsd: annyézi;) Mária Gaëtana, tudós olasz nő, szül. Milanoban 1718 máj. 16-án, megh. u. o. a Trivulzio-kolostorban 1799 aug. 9-én. Nagy jártassága volt a nyelvekben és a számtanban s 1750-52 a bolognai egyetemen a számtan tanára volt. Nővére Mária Terézia, (szül. 1780) sok zenedarabot irt ezek közt «Sofonisbe» operát.
l. Katakombák.
Mihály Teofil, lovag, botanikus, szül. Nagy-Szebenben 1719 jul: 19., megh. Helmstädtban 1752 jan. 15. Szülővárosában megkezdett teologiai tanulmányait Hallé-ban folytatta, de szabad idejében a filozofiára meg a történelmi, numizmatikai és régészeti tanulmányokra is szentelt időt. Később az orvosi tudománynak adta magát s 1751 febr. 1-én doktor lett. Linnének több munkáját (Systema naturae etc. etc. 1747) adta ki, s Helmstädtban az akademián a költészet, szónoklat és régiségtan professzora volt. Doktori értekezése a babérról a következő: «Dissertationem solemnem de Lauro pro obtinenda Doctrinae Salutaris Laurea, in arena publica defendit», Hallae propter Salam 1751, 4°, 60 l., egy táblával.
(ásv.), bizmutkarbonát Cornwallból (Szt. Ágnes).
a tűz istene az ó-ind mitologiában. Neve annyit tesz szánszkritul, hogy tűz (latinul ignis), szlávul ogonj. Villám alakban jött le először a földre. Mikor aztán megunva a földi életet, onnan elbujdosott és elrejtőzött, Matárisvan, az ind Prométheus hozta le ismét az emberekhez. Ez időtől fogva mindig elő tudták A.-t varázsolni két száraz fa összedörzsölésével a föld lakói. A védák korában, mint közvetítő az emberek és a halhatatlanok közt, egyike volt az ind panteon legtiszteltebb alakjainak. A. vitte ragyogó kocsiján az emberek által bemutatott áldozatot az égbe az isteneknek. Az ő kocsiján jöttek a megszorult halandók segélyére az égiek. Idővel igen elhomályosodott a tűzisten hírneve, a brahmanizmusban csak a világőrzők szerény szerepe jutott neki. Rendesen (l. ábra) két arccal, három lábbal és hét karral, futó koson ülve ábrázolják. Egyik szájából három, a másikból négy sugáralaku nyelv nyulik ki. Kezeiben fejszét, zászlót tart. L. Kuhn: Die Herabkunft des Feuers und des Göttertranks (Berlin 1859). Holtzmann: Agni nach den Vorstellungen des Mahâbhârata (Strassb. 1878). Kaegi: Der Rigveda (Lipcse II. 1881).
[ÁBRA] Agni.
(lat.), 1. perben a beismerés, 2. a római jogban az örökségnek a prétori jog szerint való elfogadása. A. bonorum possessionis - ellentétben az örökségnek a polgárjog szerint való elfogadásával - aditio hereditatis - amely megkülönböztetésnek ma jelentősége nincs; 3. ráismerés.
(gör.) a. m. nemtudást vallók, latinosan agnosztikusok. Themistius alexandriai diakon után azt tanították, hogy Krisztus némi dolgokat nem tudott, mert hiszen maga mondta (Márk 13, 32), hogy az utolsó itélet napját nem tudja. Az A. felfogásával szemben a tan az, hogy Jézus Krisztus mint ember ugyan nem tudta az utolsó itélet idejét, de mint isten igenis tudta; sőt sok hittudós azt tartja, hogy Krisztus mint ember is értesült az üdvösség mozzanatairól, tehát az utolsó itéletről is, de annak idejét nem tudta közölhető ismerettel (scientia communicabili) és lsten rendelete értelmében el kellett azt rejtenie embertársaitól.
(ejtsd: anyolo) Baccio d'. olasz műépítész és fametsző szül. Firenzében 1462. megh. u. o. 1543. ő készítette a Santa Maria Novella-ban berakott famunkákban a karzati székeket, a fafaragványokat a tanácsterem mennyezetén és a Palazzo Vecchio kápolnájában. Mint kitünő diszítő, ő készítette a Santa Maria del Fiore márványpadozatát, mely templomnál 1506-1529-ben mint főépítőmester működött. Mint műépítész a római korai renaissance-t és ennek gazdag homlokzattagozatát igyekezett közvetíteni a szigoru firenzei palotaépítési izléssel. Legkiválóbb művei: Palazzo Bartolini, Palazzo Pecori-Giraldi Casa Lanfredini, Több villa Firenze mellett (Orsini palota), a San Spirito és San Minito al Monte tornyai.