L. (növ.) a. m. apró bojtorján és párlófű, l. o.
régi görög város Etóliában, most a 7 km.-rel tovább, nyugatra fekvő, a nép ajkán Brachorinak nevezett város neve. Ez Akarnania és Etólia nomos Trichonia eparkiájának főhelye, (1880) 7430 lak. és gimnáziummal. A város az etóliai sikság északi szélén fekszik, melyen főleg dohányt tenyésztenek.
(állat), l. Szitakötő.
(gör.), Orchomenosuak, és Argosban Dionysosnak a nők által rendezett ünnepe, melynek elején az istent keresték, majd lakomátrendeztek, melyen találós meséket adtak fel. A. ezért annyit is jelent, mint találós meséknek és ezekhez hasonló dolgoknak gyüjteménye.
1. M. Vipsanius, szül. Kr. e. 63-ban, alacsony rendü családból. Meghalt Kr. e. 12-ben. Octavianussal még Apolloniában, ahol mindketten tanulmányaikat végeztek, szoros barátságot kötött. Hire érkezvén Caesar meggyilkoltatásának, Octavianust Rómába kisérte s uralomra törekvését szóval és tettel támogatta. 38-ban lecsendesítette Galliát, 36-ban legyőzte Naulochosznál Sextus Pompejust, 35- és 34-ben sikerrel harcolt Octavianussal együtt Dalmáciában és Illirikumban, végül 31-ben győzelemre juttatta Actiumnál Octavianus hajóhadát Antonius felett. Az új egyeduralkodó elismerésül a legmagasabb állami kitüntetésekkel halmozta el, egyebek közt háromszor tette meg konzullá. Ismételten kellett a provinciákba menni, hogy a csendet helyreállítsa. Első neje Augustus unokahuga Marcella volt, Marcellus halála után pedig megkapta Augustus lányának, Juliának a kezét. A. mint hadvezér és államférfiu egyaránt nagy volt. 30-ban rendezte Itália közigazgatását, nagy része volt a birodalom felmérésének munkálatában is. Rómában vizvezetékeket építtetett, a csatornákat kitisztíttatta s pompás épületekkel, egyebek közt a Pantheonnal ékesítette. Gallia nem egy épülete szintén neki köszönhette létrejöttét. A korán elhalt Gaius és Lucius fiait Augastus örökbe fogadta, Agrippina leánya Germanicus neje lett, harmadik fiát A. Postumust féktelen életmódja miatt Augustus számüzte, később Livia meggyilkoltatta. V. ö. Cuntz Ottó, Agrippa u. Augustus als Quellen-Schriftsteller des Plinius. (Jahrbücher für klass. Philologie. 1890.)
2. A. Menenius, római konzul, arról a meséről ismeretes, mellyel a plebejusokat kibékítette. Kr. e. 503-ban volt konzul. Mikor a plebejusok, elégedetlenkedvén a szenátus határozataival, arra határozták magukat, hogy elvonulnak a Szent-Hegyre, a szenátus Menenius Agrippát küldte hozzájuk, hogy őket visszatérésre birja. Ekkor mondta A. a plebejusoknak a hiressé vált mesét a munkás tagokról, a kenyérkereső kezekről és lábakról melyek fellázadtak a henye gyomor ellen, saját vesztökre. A plebejusok megértették a mese vonatkozását s visszatértek.
1. az ókori szkepticizmus kiváló képviselője. Főműve: a kételkedés öt szempontja (tropusa), amivel iskolájának tiz szempontját egyszerüsítette s a szkeptikus elméletet nemcsak jobban rendezte, hanem mélyebbé is tette. Az emberi ismeretek viszonyos mivoltát, az igazság abszolut kritériumának lehetetlenségét nagy erővel, szabatosan fejtegette. - 2. A. Henrik Crnélius de Nettesheim bizonyára egyike a legkalandosabb életü filozofusoknak és legsajátságosabb elméknek. Kölnben született nemes családból 1486., megh. Grenobleban 1534. Először hadi szolgálatba lépett s két évig szolgált Miksa császár hadseregében Olaszországban. Megunván a hadi dicsőséget, a tanulásra adta magát s orvosdoktorrá lett. 1506-1509 Francia-és Spanyolországban járt, ahol a titkos mesterségeket: alkímiát, jóslást űzte, s titkos társaságok alakításán fáradozott. 1509-ben a héber nyelv tanára volt Dôleban (Bourgogne), de a szerzetesek eretnekséggel vádolták s menekülésre kényszerítették. Londonba megy; innen haza Kölnbe, ahol a teologiát tanítja, majd Páviába, ahol miután Hermes trismegistos iratait magyarázta, ismét mágiával vádolják. Kisebb kalandjait elhagyva, említsük meg, hogy 1518-ban mint Metz város szindikusa lép fel, ahol ügyeit azzal rontja, hogy egy fiatal, boszorkánysággal vadolt parasztasszonyt megvédelmez. Ujra vándorutra kél, Kölnben jelenik meg, majd Freiburgban s Lyonban, ahol orvosi gyakorlatra adja magát. I. Ferenc Savoyai Lujza első orvosává nevezi ki. De csakhamar kegyvesztetté lesz és más állás után néz. Akkor négyen hivják magukhoz, az angol király, egy német meg egy olasz nagy ur és Margit Németalföld kormányzója. Az utobbi meghivást fogadja el; V.Károly, Margit bátyja kinevezi udvari történetirónak, de Margit halálával ismét állás nélkül van. Ekkor irta két főművét: «De vanitate scientiarum» (a tudományok hiábavalóságáról) és «De occulta» Philosophia» (a titkos filozofiáról), a miért börtönre kerül (1530-1531). Kiszabadulván, Kölnbe tér vissza, aztán ujra Lyonba megy, ahol másodszor is azon ürügy alatt, hogy I. Ferenc anyja ellen irt, becsukják. «A tudományok hiábavalóságáról » c. művében kikel a tudomány ellen, mely az emberi nemet tönkre teszi, a lelket vétekbe dönti, a hit világát eloltja s a hazugságot trónra ülteti. E mű keserü szatira a XVI. század műveltsége és tudománya ellen. A teologia ellen is oly hévvel tör ki, hogy nem csodálkozhatunk az üldözéseken, melyek ellene irányultak. A mű becses és folytatását leli később Descartes «Discours»-jában, mely hasonló módon, bár kevesebb hévvel küzd a kor hamis tudományossága ellen. Második műve az egyház tanait ujplatonikus és misztikus fogalmakkal elegyíti: a mágiának rendszere. Művei összegyüjtve 1550-ben és 1660-ban jelentek meg Lyonban. Egy német fordítás 1856-ban jelent meg Stuttgartban. L. Morley: The life of H. C. Agrippa v. Nettesheim 2 köt. (London 1856.) Sigwart, Kl. Schriften. (1889.) Hattyuffi Dezső, Két régi babona. (Századok. 1891. 501 l.)
1. az idősebb, M. Vipsanius Agrippa és Julialeánya, Augustus unokája. Férjét Germanicust összes hadjárataiban kisérte, Germanicus megmérgeztetése után pedig visszatért Rómába s azon volt, hogy fiai számára szerezze meg a római birodalmat. E törekvése azonban felkeltette Tiberius gyanuját. Pandataria szigetére számüzetve; Kr. u. 33-ban éhhalállal mult ki. Fiai közül kettő, Nero és Drusus szintén áldozatul estek Tiberius kegyetlenségének, a harmadik Caius Caligula később császár lett. Agrippina ülőszobra Rómában a kapitóliumi gyüjteményben a római szobrászat egyik legjelesebb alkotása. - 2. A. ifjabb, az előbbinek leánya. Hogy első férjétől Cn. Domitius Ahenobarbustól származó Nero fiának a trónt biztosítsa, Kr. u. 49-ben nőül vétette magát nagybátyja Claudius császár által. Minthogy azonban még mindig attól tartott, hogy Claudius a maga fiát Britannicust jelöli ki utódjául, férjét 54-ben megmérgezte. A. most fia, a császárrá lett Nero helyett akart uralkodni, de midőn látta, hogy ez nem sikerül, megbuktatására tört. Nero mindenáron megakart szabadulni uralomravágyó anyjától, s miután terve, hogy őt Bajéban a tengerbe sülyessze, meghiusult, saját mezei jószágán meggyilkoltatta. Agrippa tiszteletére a mai Köln, ahol született, Colonia Agrippinensis nevet kapta. V. ö. Stahr, A. die Mutter des Nero (2. kiadás Berlin 1880).
1. (Egres) nagyközség Aradm. ternovai j.- ban, (1891) 2661 oláh lakossal, híres mészégetéssel, két gőzmalommal, az ugyanily nevü hegyen várromokkal. - 2. kis község Biharm. béli j.-ban, (1891) 279 oláh lakossal.
szegény, elhagyott; rokonok és barátok nélkül álló ember, aki maga sem tudja, hogy honnan került, ki-féle?
Eumélos fia. Mint nőtestvérei Byssa és Meropis, ő is megvetette az isteneket, főkép Hermést, Athénét és Artemist. Ezért apjukkal együtt mindhárman madarakká változtattak át.