(ejtsd: aghilera) Ventura Ruiz, spanyol költő, szül. Salamancában 1820 nov. 2., megh. 1881 jul. 1. Orvostant tanult, de a zsurnalisztikára adta magát. végre Madridban az ottani régészeti muzeum igazgatójává lett. Költői hirét «Cantares», «Ecos nationales» és «Elegias» költemény-gyüjteményeivel szerezte; kevésbé jelentékenyek szatirái és novellái. Összegyüjtött művei 1873-ban jelentek meg Madridban, válogatott költeményei pedig 1880-ban ugyanott.
Cecil Róza, portugál szinésznő, pénzvágyó apja által ösztönözve lépett 1761-ben szinpadra, melyen világszerte kedvelt olasz operaénekesnők versenytársa lett. Mintegy 37 évig működött dicsőséget aratva a szinpadon. Elhunyt 1804-ben.
Cabo d'-, hegyfok Dél-Afrikában. L. Afrika.
(Dasyprocta Illig., állat), a rágcsálók rendéből a Subungulata családnak egyik neme. Hosszu lábái közül az elsőkön 5, a hátulsókon 3 ujja van pataszerü karmokkal. Nyaka nyulánk feje hegyesorru, fülei kicsinyek, kerekek; rövid farka csupasz. Eddig ismert 3 faja a tropikus Délamerikában él. Egyik faja a közönséges A. (Das. Aguti L.), mely 40 cm. hosszu, sárgásvőrös színü. Szőrözete tömött, simán fekvő, testének hátulsó részén azonban lombos. Guiana, Surinám, Brazilia és Északperu erdeiben és füves fensikjain él. Meglehetős gyakori, nappal azonban odvas fákban készített fészkében pihen s csak éjjel jár ki. Gyorsan fut, ügyesen ugrik, éles érzékei vannak. Különféle növényekkel táplálkozik s a cukornád-telepekben és veteményesekben is károkat tesz. Meglehetős szapora és fogságban is jólviseli magát, fiatal korában könnyen szelidíthető és hűségessé lesz. Vadászata nehéz, miután fészkét csak éjjel hagyja el.
(növ.), l. Ala.
(tengerészet német Gaffelsegel, ol. ghis, randa, ang. trysails). (B tábla.) Igy nevezik azokat a vitorlákat, melyeket felső szegélyzőjükkel öltenek az ágakra. Az ág eme vitorláknál a vitorlafát helyettesíti, hasonlóan a póznaárbochoz vagy az árboctörzshöz, ahová a vitorlának belső szegélyzőjét kötik. A vitorlának alakja egy domborított dülényhez hasonlít. A külső szegélyző alján van a vitőrlaszarv (1, 16, 42), melybe a vitorla kifeszítésére szolgáló ágszarv kötele (A tábla 71) akasztatik be csigájával. Az ágvitorlák is kisebbíthetők és a fogások vétele végett, az alsó szegélyző felett ezzel párhuzamosan a fogás kötelékek vannak (82). A hajó hosszvonalában kifeszített ágvitorlák a záró kötelek segélyével záródnak (3, 4, 5, 6, 18, 19, 20, 44, 45, 46). Megfelelőleg az árbocok nevéhez ezek a vitorlák a következő neveket viselik: elő-ágvitorla (M), fő-ágvitorla (E), és kereszt vagy tatágvitorla (A).
1. régi magyar neve a koponyának (l. o.). 2. A kézi lőfegyvereknek az a része, melyben a cső, a závárzat és a szekrény fekszik, máskép: ágy; l. o. 4. - 3. A kerék központi része, melybe a tengely nyulik.
1. (l. ábrák) a legelső butor, mit az emberiség használt. Nyugvásra szolgál. Részei a magasabb fejrész a lábrész és az oldalak. A magas fejrész a léghuzat ellen, és az oldalakon levő támasztékok a takaró tartására valók.
[ÁBRA] Nyugvó ágy.
Alaktanilag véve állvány. Az első ágy állati bunda, alom vagy száraz fű, majd gyékény volt. A történelmi ó-kor műveltebb népeinél már állványnak találjuk. Mennyezetes ágy, ha fölül oszlopokon nyugvó mennyezete, ezen pedig rendesen függönyök vannak. Függőágy, ha hálóból vagy erős vászonból készült és kötelekkel magasabb helyen kifeszítjük. Az egyiptomiaknak az itt lerajzolt ágyon kívül magas ágyaik is voltak, melyekre lépcsőkön kellett fölmenni, ez ágyakat a rovarok ellen való védelem céljából teljes hálózat vette körül. Jellemzők a kőből, fából vagy fémből készített félkörszerü vánkostámlák. Az assziriak és persák hasonló ágyai pompás szőnyegekkel voltak díszítve, maga az Á. fém-, gyöngyház- és elefántcsontdíszítésekkel ellátva. A görögök kezdték az egyszerűbb faágyakat, de ezeknek is lábai és támlái diszítve voltak. A rómaiaknál az ágy nagy fényűzéssel volt kiállítva; bronzágyak elefánt csonttal díszítve nem tartoztak a ritkaságok közé.
[ÁBRA] Asszír ágy.
A derékalj leginkább sás, széna, gyapjú, lud- v. hattyu-tollakból készült, ágyterítőül pedig finom, himzett vagy bíborszövet szolgált. A rómaiaknál ismeretes volt a díszes nászágy, az alacsony betegágy, a halott díszágya, a nyugágy, melyen olvasni irni is szoktak, végre a zófaszerű ebédlőágy.
[ÁBRA] Egyiptomi ágy.
A németeknél híresek voltak a díszágyak s a szekrény-alaku ágyak. A legkényelmesebb ágyak Francia- és Angolországban voltak, ahol a kényelem egyik főtényezője gyanánt becsülték. Hogy milyen óriási a fényűzés még most is az ágykészítés és felszerelés terén, azt legjobban igazolják az ujabbkori kiállítások, melyek e téren csudaszerü, dolgokat produkáltak.
2. Á. kerti. A kertnek művelés alatt álló utakkal szegélyzett területei; van virág- és zöldségágy (máskép: ágyás) vannak továbbá hideg- és melegágyak. L. Hidegágy, Melegágy.
3. Á. a folyó medrének németes elnevezése.
4. Á. a katonaságnál az a faalkotmány, amelybe a lövőfegyverek fémrészei vannak illesztve. A Mannlicher-fegyver puskaágyán megkülönböztetik az előágyat, a középágyat, a tusa nyakát s a tusát. Az előágyban fekszik a cső; fölszinének mind a két oldalán vályualaku vésetek vannak, amelyekbe lövéskor a lövész bal kezének részeit helyezi el, hogy kezét a hevített cső meg ne égesse. A középágy a závárzatot és a szekrényt fogadja be. A középágyat a tusanyak köti össze a tusával (l. Tusa). A katonal forgópisztolynál az ágy vázát a tokpánt képezi, melynek felső és alsó része közé recézett faágyrészek vannak beeresztve.
5. Gépszerkezeteknél Á. a. m. valamely állványnak az a része, melyre a forgó tengely csapja támaszkodik.
nagy község Aradmegye kisjenői járásban, (1891) 1656 magyar lak., szénégetéssel, gőzmalommal.
l. Agyvelő.